1840. november 12-én, 186 évvel ezelőtt született Auguste Rodin, a modern szobrászat egyik meghatározó alkotója. A gondolkodó és A csók mestere háromszor is sikertelenül próbált bekerülni a párizsi képzőművészeti főiskolára. Évtizedeken át dolgozott az elismerésért, majd olyan műveket alkotott, amelyek ma a világ legismertebb szobrai közé tartoznak.
Szerény körülmények közül indult a Párizsban született művész. Fiatalon rajzot és mintázást tanult, a képzőművészeti főiskola felvételijén azonban három alkalommal is elutasították. Megélhetését később díszítőmunkák biztosították: más művészek műhelyében dolgozott, miközben saját szobrait készítette.
Pályáját hosszú gyakorlati tanulás alapozta meg. Az emberi test megfigyelése, a mozdulatok és az izmok változásainak tanulmányozása mind fontosabbá vált számára. Egy 1876-os itáliai utazás során Michelangelo műveivel is közelebbről megismerkedett, ami jelentős hatást gyakorolt rá.
Olyan élethű szobrot készített, hogy csalással vádolták
Az áttörést az 1877-ben előbb Brüsszelben, majd Párizsban bemutatott Az érckorszak hozta meg. Az álló férfialak megformálása annyira természetesnek hatott, hogy felmerült a vád: Rodin közvetlenül a modell testéről készített öntvényt.
A Rodin Múzeum ismertetése szerint a művésznek bizonyítania kellett, hogy a szobor részletei saját mintázó munkájából és az emberi test alapos tanulmányozásából születtek. A csalás vádját végül elvetették, a vita azonban addigra szélesebb figyelmet irányított alkotására.
Az eset Rodin pályájának egyik fordulópontja lett. A francia állam 1880-ban megvásárolta a művet és ugyanabban az évben nagyszabású feladattal bízta meg: egy tervezett iparművészeti múzeum monumentális bejáratát kellett elkészítenie.
Egyetlen kapuból egész szoborvilág született
A pokol kapuja kiindulópontját Dante Isteni színjátékának pokolábrázolása adta. Rodin több mint kétszáz alakot mintázott a műhöz, amely évtizedeken keresztül foglalkoztatta. A figurákat átalakította, különválasztotta, más léptékben is elkészítette vagy új kompozíciókban használta fel.
A kapu munkálatai így számos önálló szobor megszületéséhez is hozzájárultak. Rodin egy-egy alakban újabb lehetőségeket fedezett fel, ezért az eredeti kompozícióból kiemelve is tovább dolgozott rajtuk. A teljes kaput életében nem öntötték bronzba, gipszváltozatát azonban már bemutatta a közönségnek.
A pokol kapuja a párizsi Musée d’Orsay bemutatásában. A francia nyelvű múzeumi film a monumentális alkotást és kiállítását ismerteti. Forrás: Musée d’Orsay.
Ebből a munkából emelkedett ki A gondolkodó is. Az előrehajló, ülő férfialak eredetileg Dantét jelenítette meg a kapu fölött. Kezdetben A költő címet viselte: a figura az alatta kibontakozó pokol jeleneteit szemlélte.
Önálló szoborként 1888-ban mutatták be, majd felnagyított változata különösen ismertté vált. A megtámasztott fej, az előrehajló törzs és a feszült izmok együtt érzékeltetik az összpontosítás erőfeszítését. Rodin a gondolkodást az egész test tartásával jelenítette meg.Ebből a munkából emelkedett ki A gondolkodó is. Később önálló műként is bemutatták, majd felnagyított változata különösen ismertté vált.
A csók mögött is Dante története áll
Ugyancsak A pokol kapujához kapcsolódott kezdetben A csók. Az egymáshoz hajoló szerelmesek Paolo és Francesca alakját idézik meg Dante művéből. Rodin később úgy ítélte meg, hogy a csoport érzékiséget és boldogságot sugárzó megformálása nem illeszkedik a kapu komor világához, ezért önálló alkotássá alakította.
A művet 1887-ben külön is kiállította. Mivel az alakokon nem szerepelt olyan egyértelmű részlet, amely az irodalmi történetet azonosította volna, a közönség egyszerűen A csók néven kezdte emlegetni. A francia állam később nagyméretű márványváltozatot rendelt belőle.
Rodin műhelyében eközben más alkotók is dolgoztak. Az 1880-as években csatlakozott hozzá Camille Claudel, akivel művészi együttműködés és szerelmi kapcsolat kötötte össze. Claudel önálló szobrászként is jelentős műveket készített; kapcsolatuk történetéhez a közös munka és egymás alkotásainak ismerete egyaránt hozzátartozott.
Műveit a francia államra hagyta
A kezdeti elutasítások után Rodin nemzetközi elismertséget szerzett, de későbbi munkáit is kísérték viták. Alkotásain az emberi test tartása, feszültsége és mozdulata vált az érzelmek megjelenítésének egyik legfontosabb eszközévé.
Élete végén arról is gondoskodott, hogy művei és műhelyének anyaga együtt maradjanak. 1916-ban alkotásait és gyűjteményeit a francia államnak adományozta, a párizsi Hôtel Bironban létrehozandó múzeum számára.
Rodin 1917-ben meghalt, a nevét viselő párizsi múzeum pedig 1919-ben nyílt meg a közönség előtt. Gyűjteménye a kész szobrok mellett rajzokat, gipszmintákat és különböző műváltozatokat is őriz. Ezekből az is követhető, hogyan alakított át egy mozdulatot vagy figurát, mielőtt az elnyerte ma ismert formáját.
Forrás: Musée Rodin, a francia állami Rodin Múzeum.
