Argentína hosszabbításban állította meg Zöld-foki-szigetek történelmi vb-menetelését, de az ország ünnepel. Praia utcái kékre váltottak, ezrek mentek ki a válogatott elé, Vozinha pedig kimondta a torna egyik legfontosabb mondatát: most már mindenki tudja, hol van Cabo Verde.
A hazatérésnek előre megszervezett menetrendje volt. A Tubarões Azuis július 5-én reggel 9 órára érkezett a praia-i Nelson Mandela nemzetközi repülőtérre, majd a válogatottat a főváros több pontján át vitték végig egészen Kebra Caneláig. A helyi média szerint a válogatottat egy zenés kamionos felvonulás kísérte Praia utcáin, és több mint két órába telt, mire a csapat végighaladt az útvonalon. Gyerekek, fiatalok, idősek, helyiek és külföldiek álltak az út mentén zászlókkal, dobokkal, énekelve ünnepelték a hősöket, és azt skandálták a Kék Cápa sikerét.
Este már a köztársasági elnöki hivatalban fogadták őket a függetlenség napi ünnepség részeként — vagyis a vb-csapat ünneplése hivatalosan is összekapcsolódott Cabo Verde nemzeti ünnepével.
A válogatott Argentína ellen, a címvédővel szemben esett ki 3–2-re, hosszabbítás után. Papíron ez búcsú. Praia utcáin, a közösségi oldalakon és a zöld-foki sajtóban viszont inkább úgy beszélnek róla: ez volt az a torna, amelyen a Tubarões Azuis végleg feltette Cabo Verdét a futballtérképre.
A hazatérő zöld-foki válogatottat ünneplő tömeg fogadta.
A Balai beszámolója szerint július 5-én ezrek mentek ki a Nelson Mandela nemzetközi repülőtér környékére, hogy fogadják a hazatérő csapatot. A hazatérés egybeért az ország 51. függetlenségi évfordulójával, így a válogatott menetelése nemzeti ünneppé nőtt. A lap úgy írta le a hazatérést: a Tubarões Azuis taps és ünneplés közepette érkezett haza, és azt ígérte, tovább viszi Cabo Verde nevét.
A tömegekkel ünneplő zöld-foki csapat – Balai
Vozinha, a válogatott 40 éves kapusa és egyik legnagyobb vb-arca, a kiesés után sem megtört hangon beszélt. Azt mondta, sokan azt hitték, Argentína simán átgázol rajtuk, ehhez képest a címvédőnek hosszabbítás kellett a továbbjutáshoz.
„Ma már mindenki tudja, hol van Zöld-foki-szigetek.”
Spanyolország ellen pontot szerzett, Uruguayt is meccsben tartotta, továbbjutott a csoportból, Argentína ellen pedig két gólt lőtt, és 120 percig kapaszkodott. A csapat nem túlélte a tornát, hanem történelmet írt.
Kevin Pina zöld-foki válogatott középpályás arról beszélt, hogy még neki is idő kell felfogni, mekkora dolog történt velük: túl sok volt az érzelem, túl sok volt az élmény. Sidny Cabral pedig felidézte, hogy három éve még harmadosztályban játszott, most pedig fel sem fogja, hogy vb-n szerepelt Argentína ellen.
Bubista szerint Cabo Verde a vb-n nemcsak futballozott, hanem megmutatta az országot a világnak. Úgy fogalmazott: a népnek meg kell köszönnie, amit a játékosok tettek, mert a csapat többet tett annál, mint hogy játszott: láthatóvá tette Cabo Verdét. A kapitány szerint ebben az értelemben a válogatott győztesként térhet haza.
„Olyan munkát végeztünk, amely ott marad országunk történelmében.”
A kapitány szerint nem akármilyen csapat képes két gólt lőni Argentínának, majd hosszabbításra kényszeríteni a világbajnokot. Ez a mondat jól összefoglalja, miért nem gyász volt a hazatérés. Zöld-foki-szigetek nem kupát hozott haza, hanem önbizalmat, láthatóságot és egy új futballidentitást.
Francisco Carvalho miniszterelnök bejelentette, hogy javasolják július 3-a hivatalos emléknappá nyilvánítását. Ez lenne a Tubarões Azuis napja, annak az estének az emlékére, amikor Zöld-foki-szigetek Argentína ellen, a világbajnokkal szemben is végig versenyben maradt. A kormány szerint a csapat teljesítménye túlmutatott a futballon: az egység, a kitartás és a nemzeti önbizalom jelképe lett.
José Maria Neves köztársasági elnök is megszólalt. A zöld-foki államfő a csapat bátorságát, tehetségét és útját emelte ki, és azt írta:
a válogatott Cabo Verdét „a világ szájára tette”.
A történet a parlamentig is eljutott. Janira Hopffer Almada, a Nemzetgyűlés elnöke a függetlenségi ünnepi ülésen azt mondta: a Tubarões Azuis teljesítményét a parlamentnek is el kell ismernie. Úgy fogalmazott, a játékosok „korunk harcosai”, mert Cabo Verde nevét a világ négy sarkába vitték, és megmutatták, hogy egy kis ország mérete nem szab határt az ambíciónak.
Zöld-foki-szigetek elveszített egy meccset Argentína ellen. De közben megnyert valami nagyobbat: nevet, arcot, történetet kapott a világbajnokságon. Vozinha védései, Bubista nyugalma, a játékosok bátorsága és a praia-i fogadtatás együtt tették teljessé ezt a vb-t.
