Ma nagyjából 7500 nyelvet beszélnek vagy jelelnek a világon. Ez elsőre hatalmas számnak tűnik, egy új kutatás szerint azonban az emberiség nyelvi sokszínűsége valaha ennek többszöröse lehetett. A csúcsponton egyszerre akár 30–75 ezer nyelv is létezhetett, majd a birodalmak terjeszkedése, a hódítások és a gyarmatosítás évezredeken át tartó fogyást indított el. A ma fennmaradt nyelveknek körülbelül a fele veszélyeztetett.
A Science folyóiratban megjelent tanulmány szerzői tizenkétezer év nyelvi történetét próbálták rekonstruálni, ám az írásbeliség megjelenése előtti korszakokból nem maradtak közvetlen nyelvi feljegyzések. A kutatók éppen ezért néprajzi adatokat, őskori népességbecsléseket, demográfiai ismereteket és matematikai modelleket kapcsoltak össze. Az eredmény igen meglepő képet rajzolt, mert a nyelvek száma nem közvetlenül a jégkorszak vége után érte el a csúcspontját, hanem jóval később, nagyjából ezer és háromezer évvel ezelőtt.
Több tízezer apró nyelvi világ létezhetett egyszerre
Mintegy tizenkétezer évvel ezelőtt a Föld népessége még csak néhány millió főből állhatott. A rajta élő emberek kis, egymástól távol élő vadászó, gyűjtögető közösségekben mozogtak, a kutatók pedig úgy becsülik, hogy ekkor 4500–6200 nyelv létezhetett a Földön.
A földművelés elterjedésével egyre több ember telepedett le tartósan. Ezek a közösségek növekedtek ugyan, de hosszú időn keresztül elkülönülten éltek, ami kedvezett új nyelvek kialakulásának. A modellek alapján a nyelvi sokféleség az időszámításunk előtti első évezred és az időszámításunk utáni első évezred között tetőzhetett.
A kutatók számításai igen széles tartományt adnak, szerintük a világon egyszerre legalább 30 ezer, a felső becslés szerint akár 75 ezernél is több nyelvet használhattak. Pontos számot nem lehet megállapítani, de a különböző modellek ugyanabba az irányba mutattak, hogy az emberiség nyelvi világa sokkal tagoltabb volt a mainál.
A nagy birodalmak megjelenésével kezdődött a zuhanás
A nyelvek tömeges eltűnését sokáig főként az elmúlt ötszáz év európai gyarmatosításával magyarázták, de az új kutatás szerint a folyamat jóval korábban már elkezdődött.
A nagy államok és birodalmak folyamatosan terjeszkedtek, így a hódítók nyelve előnybe került a közigazgatásban, a kereskedelemben, a hadseregben és az oktatásban. A kisebb közösségeket beolvasztották, elűzték vagy elpusztították, tagjaik pedig gyakran önként vagy kényszer hatására áttértek a gyarmatosító hatalom nyelvére.
A Római Birodalom és más korai nagyhatalmak már jóval az újkori gyarmatosítás előtt átalakították a nyelvi térképet. Az európai gyarmatosítás később felgyorsította ezt a folyamatot, mivel tiltottak és háttérbe szorítottak őshonos nyelveket Amerikában, Afrikában, Írországban és Ázsiában.
Egy nyelv nem mindig szűnik meg teljesen. A latin például átalakult, majd többek között a francia, az olasz és a spanyol fejlődött ki belőle. Más nyelvek – köztük a sumér, az akkád, a hettita és az etruszk – viszont teljesen eltűntek a mindennapi használatból.
A ma beszélt nyelvek a túlélők
A tanulmány egyik fontos következtetése, hogy a ma ismert nyelvek nem feltétlenül azért maradtak fenn, mert könnyebben tanulhatók vagy hatékonyabbak voltak másoknál. Sok esetben egyszerűen azoknak a közösségeknek a nyelvei élték túl a történelmet, amelyek katonailag, gazdaságilag vagy politikailag sikeresebben terjeszkedtek. Emiatt a mai nyelvi világ egy erősen megszűrt örökség, bizonyos nyelvi szerkezetek azért gyakoriak, mert hordozóik fennmaradtak, más nyelvek pedig a beszélőikkel együtt eltűntek.
Jelenleg a világ lakosságának körülbelül 90 százaléka a nyelvek mindössze tíz százalékát használja. Több ezer nyelv maradt kis létszámú közösségekben, gyakran néhány száz vagy néhány tucat beszélővel. A ma élő nyelvek hozzávetőleg fele veszélyeztetettnek számít.
Egy nyelvvel nemcsak szavak tűnnek el
Egy nyelv eltűnése nem csak azt jelenti, hogy egy közösség más nyelven kezd beszélni. Egy nyelvvel együtt elveszhetnek történetek, dalok, helynevek, rokonsági rendszerek, természeti ismeretek és olyan fogalmak, amelyeknek más nyelvekben nincs pontos megfelelőjük.
Claire Bowern, a Yale Egyetem nyelvészprofesszora szerint a nyelvek közösségi emlékeket és tudást őriznek, a kutatóknak pedig arról is árulkodnak, hol és hogyan éltek az emberek, mit ettek, valamint hogyan gondolkodtak a körülöttük lévő világról.
A veszteség azonban nem visszafordíthatatlan. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a nyelvek sorsa politikai és társadalmi döntéseken múlik. Az anyanyelvi oktatás, a családon belüli továbbadás, a média, a digitális jelenlét és a közösségi nyelvhasználat akkor is életben tarthat egy nyelvet, ha már kevés beszélője maradt.
Az új tanulmány nem tudja név szerint felsorolni az elmúlt évezredek valamennyi elveszett nyelvét, arra azonban jelzésértékű, milyen hatalmas része tűnhetett el annak a kulturális világnak, amelyet az emberiség valaha létrehozott.
Források: Science l Yale University l Reuters
