Robert Redford neve egyet jelentett az amerikai filmmel. Amikor meghallottuk, hogy elment, sokakban nemcsak egy színész képei peregtek le, hanem egy egész korszak hangulata: a ’60-as és ’70-es évek aranykora, amikor a mozi még igazán formálta a közönség gondolkodását.
Redford nem egyszerűen sztár volt – ő testesítette meg a klasszikus férfieszményt: szőke haj, kék szem, de emögött mindig ott lapult az értelmiségi kíváncsiság, a társadalmi felelősségvállalás. Nem véletlen, hogy filmjeiben újra és újra visszatért az igazságkeresés témája.
A felejthetetlen alakítások
-
Butch Cassidy és a Sundance kölyök (1969) – a legendás páros Paul Newmannel, amely meghatározta egész generáció mozis élményeit.
-
A nagy Gatsby (1974) – F. Scott Fitzgerald klasszikusának megtestesítése, amelyhez Redford arisztokratikus eleganciája tökéletesen illett.
-
Az elnök emberei (1976) – a Watergate-botrány feldolgozása, ahol újságíróként a demokrácia védelmezőjeként láthattuk.
-
A vadon foglyai (1972) és Távol Afrikától (1985) – olyan filmek, amelyekben a természet, a szerelem és a sors erejét közvetítette a vásznon.
Nemcsak színész, hanem alkotó is
Redford rendezőként is maradandót alkotott: a Kis nagy ember szellemiségét idéző Átlagemberek (1980) Oscar-díjat hozott számára, de a Sundance Filmfesztivál alapítójaként is új fejezetet nyitott a független film történetében.
Egy búcsú gondolata
Redford életműve nem csupán filmek gyűjteménye. Ő maga volt a híd Hollywood csillogása és az igényes, gondolatébresztő mozi között. Halála egy korszak végét jelenti – de művei tovább élnek, és generációk számára mesélnek bátorságról, barátságról és emberségről.