Egy mondat elég volt ahhoz, hogy a pénteken Mekkában aláírt megállapodás jóval több legyen egy szokásos katonai együttműködésnél: ha Törökországot, Szaúd-Arábiát vagy Pakisztánt fegyveres támadás éri, azt mindhárom ország elleni támadásnak tekintik. Az egyik fél a NATO második legnagyobb haderejével rendelkezik, a másik a muszlim világ egyetlen atomhatalma, a harmadik pedig a világ egyik legfontosabb olajexportőre. És Recep Tayyip Erdoğan már azt is jelezte: a kör nem feltétlenül marad háromtagú.
Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg, Recep Tayyip Erdoğan török elnök és Shehbaz Sharif pakisztáni miniszterelnök pénteken Mekkában írta alá a Makkai közös védelmi megállapodást, mely kimondja, hogy az egyik aláíró elleni fegyveres támadást mindhárom ország elleni támadásként kezelik, vagyis a három állam a saját biztonságát kapcsolta össze.
A nyilvánosságra hozott szövegből egyelőre nem derül ki, hogy támadás esetén pontosan mire kötelesek. Olyan részletekre nem terjed ki, hogy támadás esetén automatikusan katonát kell-e küldeniük, milyen erőket kell mozgósítaniuk, létezik-e előre kidolgozott közös hadműveleti terv, és azt sem, milyen fegyverrendszerekre terjed ki a kölcsönös védelem – mondhatni, hogy az apróbetűs rész egyelőre nagyrészt zárt ajtók mögött maradt.
A három ország együtt egészen szokatlan erőt képvisel
A mekkai paktus súlyát leginkább az mutatja meg, ha egymás mellé tesszük, mit hoz a három fél az asztalhoz. Törökország a NATO tagja, és az Egyesült Államok után a szövetség második legnagyobb haderejével rendelkezik.Ankara az elmúlt években emellett komoly önálló hadiipart épített fel: drónokat, rakétákat, hadihajókat és más fegyverrendszereket fejleszt és exportál.
Szaúd-Arábia a világ egyik legnagyobb olajexportőre, óriási pénzügyi mozgástérrel, hatalmas fegyverbeszerzésekkel és olyan energetikai infrastruktúrával, amelynek biztonsága nemcsak Rijád, hanem a világgazdaság számára is kulcskérdés. És ott van Pakisztán. A három közül Pakisztán az atomhatalom.
A Stockholm International Peace Research Institute 2026-os becslése szerint Iszlámábád körülbelül 170 nukleáris robbanófejjel rendelkezik. Pakisztán azon kilenc ország egyike, amelynek ismert vagy feltételezett nukleáris fegyverkészlete van, és a muszlim többségű országok között egyedüliként rendelkezik atomfegyverrel.
Atomernyő? Ezt még senki nem merte egyértelműen kimondani
A mekkai szerződés nem mondja ki, hogy Pakisztán nukleáris fegyverei automatikusan Szaúd-Arábia vagy Törökország védelmét szolgálnák. Szaúd-Arábia pénteken külön is igyekezett lezárni ezt a találgatást. Rayed Krimly szaúdi külügyi tisztviselő közölte: a megállapodás nem egy új katonai tengely vagy vallási blokk létrehozását jelenti, és nem kapcsolódik nukleáris ambíciókhoz vagy fegyverkezési versenyhez.
Az atomkérdés nem most került elő először. Szaúd-Arábia és Pakisztán már 2025 szeptemberében kölcsönös védelmi megállapodást kötött, amely ugyanezt az alapelvet tartalmazta: az egyik ország elleni agressziót mindkettőjük elleni agressziónak tekintik. Már akkor azonnal felmerült, hogy ezzel Rijád közvetve bekerülhet-e a pakisztáni nukleáris elrettentés mögé.
Pakisztáni tisztviselők később igyekeztek ezt lehűteni, és azt mondták, hogy az atomfegyver nincs napirenden, de a megállapodás katonai részleteit nem hozták teljes egészében nyilvánosságra. Most pedig ugyanaz a Szaúd-Arábia egy újabb kölcsönös védelmi rendszerbe lépett be Pakisztánnal – immár Törökországgal együtt, és ettől kezdve Pakisztán nukleáris erejét egyszerűen nem lehet kihagyni a stratégiai képletből.
Pakisztán már katonákat és vadászgépeket is küldött Szaúd-Arábiába
Ám van egy legfontosabb előzmény, amely néhány hónappal ezelőtt történt: a Reuters májusi beszámolója szerint Pakisztán az iráni háború idején mintegy nyolcezer katonát telepített Szaúd-Arábiába, és JF-17-es vadászgépeket, drónokat, valamint HQ-9 légvédelmi rendszert is küldött a királyságba, vagyis amikor Rijádnak ténylegesen katonai segítségre volt szüksége, Iszlámábád jelentős erőket mozgatott meg.
Pakisztán évtizedek óta képez szaúdi katonákat és nyújt technikai segítséget a királyságnak. Törökország és Pakisztán szintén régóta együttműködik katonai területen, miközben Szaúd-Arábia a török hadiipar – köztük a török dróngyártók – fontos vásárlója lett. Vagyis a háromszög oldalai már korábban is léteztek.
Mekkában most ezeket kötötték össze egyetlen politikai-védelmi rendszerbe.
Erdoğan már nyitva hagyta az ajtót más országok előtt
És itt válik igazán érdekessé, hogy meddig fejlődhet tovább a paktus. Recep Tayyip Erdoğan pénteken azt közölte, hogy a megállapodás nemcsak a közös elrettentést erősíti, hanem közös hadiipari projektekhez, szorosabb védelmi együttműködéshez és a terrorizmus elleni fellépéshez is alapot ad. Majd hozzátett valami ennél is fontosabbat, miszerint a mekkai megállapodás nyitva áll más olyan „testvéri országok” előtt is, amelyek a térség békéjét, jólétét és stabilitását kívánják szolgálni. Hogy kik? Arra egyelőre nincs hivatalos lista.
A pakisztáni állami rádió által megszólaltatott elemzők és volt diplomaták már Egyiptom, Kuvait, sőt hosszabb távon más térségbeli országok nevét is bedobták, ezek azonban vélemények és találgatások, nem kormányzati bejelentések.
Szaúd-Arábia hosszú távra tervez
Rijád kommunikációja: Faisal bin Farhan szaúdi külügyminiszter szerint a szerződés azért született, hogy a három ország egyesítse erőfeszítéseit a térség biztonságát és stabilitását fenyegető kihívásokkal szemben. A szaúdi védelmi miniszter, Khalid bin Salman pedig már egyenesen hosszú távú védelmi partnerségről beszélt, amely az elrettentés mellett a koordinációt és a katonai integrációt is erősítené.
A török kommunikáció már katonai interoperabilitásról – vagyis a hadseregek és rendszereik összehangolt működéséről – beszél. Ez már a radarok, légvédelem, kommunikációs rendszerek, fegyverek, kiképzés, hírszerzés és hadműveleti tervezés világába vezethet.
A Reuters szerint a háromoldalú megállapodáson közel egy éve dolgoztak, vagyis nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy a mostani iráni válság hatására néhány hét alatt összedobták, azonban az időzítés mégsem véletlen. A Közel-Kelet biztonsági rendszere az elmúlt években alapjaiban rázkódott meg. A gázai háborút libanoni, szíriai és iráni konfliktusok követték, miközben a Perzsa-öböl országait rakéta- és dróntámadások érték, az energiaútvonalak pedig ismét katonai célponttá váltak. Szaúd-Arábia számára ez különösen érzékeny.
A királyság gazdasági jövőjének kulcsa nemcsak az olaj, hanem Mohammed bin Szalmán óriási fejlesztési programja is, ehhez beruházások, turizmus, új városok, infrastruktúra és mindenekelőtt kiszámítható biztonság kell. Egy rakétákkal és drónokkal rendszeresen támadott térségben ez egyre nehezebben garantálható. És közben Rijádban az a kérdés is egyre hangosabban merül fel: meddig lehet kizárólag az Egyesült Államokra építeni a királyság biztonságát? A Reuters szerint az elmúlt évek háborúi és támadásai komoly kérdéseket vetettek fel Szaúd-Arábiában az amerikai biztonsági ernyő megbízhatóságával kapcsolatban.
Egy brit biztonságpolitikai kutató, Burcu Özçelik szerint a paktus egyszerre szolgálhatja az iráni regionális befolyás ellensúlyozását és az Izraellel szembeni elrettentés erősítését, miközben éppen az a célja, hogy ne sodródjanak közvetlen háborúba Teheránnal. Olyan katonai súlyt építeni, amely miatt egy esetleges támadó már előre tudja, hogy nem egyetlen országgal kerülne szembe.
Teherán gyorsan magára vette az üzenetet
A Makkai Paktum szövegében egyetlen országot sem neveztek meg fenyegetésként, az iráni reakciókból azonban gyorsan kiderült, hogy Teheránban nagyon is magukra vették az új szövetséget. Ebrahim Rezaei, az iráni parlament nemzetbiztonsági bizottságának tagja gúnyosan azt üzente Szaúd-Arábiának, hogy a Törökországgal és Pakisztánnal kötött „papírmegállapodás” sem fog biztonságot teremteni számára, ahogy szerinte az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolat sem tette ezt meg.
A vallási vezetésből Alireza Arafi, a komi pénteki ima vezetője „kölcsönvett biztonságról” beszélt, majd már az iráni rakétákkal fenyegette azokat a regionális országokat, amelyek szerinte Irán ellenségei mellé állnak. Az Iran International beszámolója szerint egy ahvázi pénteki prédikátor ennél is tovább ment, és arról beszélt, hogy Irán rakétáinak hatótávolságát 15 ezer kilométerre kellene növelni, hogy az Egyesült Államok területét is elérhessék. Ez utóbbi politikai-vallási kijelentés, nem bejelentett iráni katonai program.
Szaúd-Arábia hírszerzési információk alapján összehangolt támadásokra készül az ország északi és déli irányából: iráni támogatású iraki milíciák és a jemeni húszik energetikai létesítményeket, kikötőket és repülőtereket vehetnek célba. Egy magas rangú szaúdi tisztviselő szerint a támadások a „nagyon közeli jövőben” bekövetkezhetnek, és a háttérben az Iráni Forradalmi Gárda állhat. A Reuters szerint a szaúdi, amerikai és más regionális hírszerzési adatok is erre utalnak.
A húszik az elmúlt hetekben már több szaúdi célpontot támadtak, és tengeri blokádot is hirdettek a szaúdi hajózás ellen. Legutóbb két szaúdi olajtanker elleni rakétatámadást vállaltak magukra, miközben a Hormuzi-szoros és a Báb el-Mandeb forgalma is drasztikusan visszaesett.
Közben Bagdad is egyre nehezebb helyzetbe került. Az Iran International egy iraki kormányzati forrásra hivatkozva azt írta, hogy Irak kemény fellépésre készül az Iránhoz kötődő milíciákkal szemben, mert a hírszerzés szerint nemcsak Szaúd-Arábia, hanem Kuvait, Jordánia és Szíria ellen is készülhetnek műveletek. Az iraki fegyveres erők már elrendelték, hogy akadályozzák meg iraki terület használatát a szomszédos országok elleni rakéta- és dróntámadásokhoz.
Mindezzel párhuzamosan Teherán a Hormuzi-szoros jövőjéről is tárgyal. Az iráni elképzelések között olyan rendszer szerepel, amelyben a hajóktól a rakomány értékének akár 7 százalékát kérnék az áthaladásért. A terv szerint ebből Irán kapná a nagyobb részt, miközben Omán közvetítőként venne részt a megállapodásban. Washington ezt elfogadhatatlannak tartja, és továbbra is szabad hajózást követel a stratégiai fontosságú vízi úton.
És már a környék is figyeli, mivé nőhet
Bahrain pénteki reakciója különösen beszédes volt: a királyság üdvözölte a megállapodást, és úgy értékelte, hogy az kiegészítheti az Öböl-menti Együttműködési Tanács, a GCC már létező közös védelmi rendszerét. Elképzelhető egy olyan biztonsági háló, amelyben a már meglévő arab rendszerekhez kívülről kapcsolódik Törökország és Pakisztán katonai ereje. Ha pedig ehhez később más országok is csatlakoznának, akkor valóban valami jóval nagyobb kezdhet kialakulni.
Pakisztáni oldalról: Shehbaz Sharif külön megköszönte Asim Munir tábornagy, a pakisztáni fegyveres erők vezetőjének munkáját a szerződés létrehozásában. Sharif azt mondta, reméli, hogy az egyezmény még generációkon át a béke pajzsa lesz.
Forrás: Szaúdi Sajtóügynökség l Pakisztáni Külügyminisztérium l Török Köztársaság Kommunikációs Igazgatósága l Iran International l Reuters
