Karácsony Gergely május 8-ra rendszerzáró örömkoncertet hirdetett Budapesten, Magyar Péter pedig élesen bírálta az időzítést. A vita gyorsan túlnőtt egy koncerten: a kommentekben már arról folyik a vita, hogy ez rászervezés, politikai kreditgyűjtés, vagy Magyar Péter túlzott sértettsége és rossz kommunikációja.
Két esemény, egy érzékeny politikai pillanat
Még el sem kezdődött az új parlamenti ciklus, máris megérkezett az első látványos politikai feszültség az új korszak szereplői között.
Karácsony Gergely főpolgármester május 8-ra „rendszerzáró örömkoncertet” hirdetett a pesti rakpartra, a Lánchíd lábához. Másnap, május 9-én alakul meg az új Országgyűlés, és Magyar Péter, illetve a TISZA Párt egész napos rendszerváltó ünnepre készül a Kossuth téren.
Magyar Péter élesen reagált: szerinte Karácsony Gergely ezzel rászervez a másnapi országos ünnepre. A mondat azonnal beindította a kommentháborút.
A vita ugyanis nem pusztán arról szól, hogy lehet-e két egymást követő napon közéleti eseményt tartani Budapesten. Természetesen lehet. A kérdés sokkal inkább az: ki akarja elvinni az új korszak első nagy szimbolikus pillanatát?
Karácsony oldaláról az esemény a régi rendszer lezárásának gesztusa. Egy fővárosi, közösségi hálaadás azok felé, akik az elmúlt években kiálltak tanárként, civilként, újságíróként, közéleti szereplőként vagy egyszerű állampolgárként.
Magyar Péter oldaláról viszont május 9-e a politikai fordulat napja: az új Országgyűlés, az új kormány és a rendszerváltásként értelmezett pillanat első országos ünnepe.
A kettő közé szorult be a konfliktus.
Karácsonyt rászervezéssel és szereptévesztéssel bírálják
A közösségi oldalak kommentjeiben sokan Karácsony döntését bírálják. Többen úgy látják, hogy a koncert címe és hangulata erősen emlékeztet Puzsér Róbert korábbi „Rendszerbontó Nagykoncertjére”, csak épp annak még választás előtti politikai tétje volt, míg ez most sokak szemében utólagos bejelentkezés a győzelemért járó kreditekért.
Mások szerint a legnagyobb gond az időzítés. Magyar Péter május 9-i ünnepségét már korábban bejelentették, Karácsony eseménye viszont mindössze néhány nappal korábban került nyilvánosságra. Ez sokakban azt az érzetet kelti, hogy a főpolgármester nem együttműködni, hanem saját politikai teret nyitni próbál az új helyzetben. „Nem igazolok vissza semmilyen részvételt, kérem vissza az Anyák Napját!” —elégedetlenkedik egy édesanya.
Van egy még keményebb kritika is: eszerint Karácsony Gergelynek most nem saját ünnepséget kellene szerveznie, hanem azzal kellene foglalkoznia, hogyan alakít ki működő, Budapest számára hasznos kapcsolatot az új kormánnyal, a miniszterelnökkel és a miniszterekkel. Több hozzászóló szerint a főváros érdeke nem az újabb politikai pozícióharc, hanem a tárgyalás, a megállapodás, a problémafeltárás és a konkrét budapesti ügyek előremozdítása lenne.
A Karácsony-kritikus kommentekben visszatérő motívum a „szereptévesztés” is. „Szereptévesztés! A főpolgármester örömkoncertet tart, hogy lezárja az elmúlt 16 évet, miközben egy rakás olyan problémát sorol fel, ami egyáltalán nem a Főváros hatásköre. Ez teljes szereptévesztés: parlamenti választás volt, nem önkormányzati.” Eszerint parlamenti választás volt, nem önkormányzati, a főpolgármesternek pedig nem országos rendszerzáró gesztusokkal, hanem a főváros működésével, költségvetésével, szolgáltatásaival és az új kormánnyal való együttműködéssel kellene foglalkoznia.
Magyar Pétert sem kímélték a hozzászólók
De Magyar Péter sem maradt kritika nélkül. A „rászervezés” vádját többen vitatják. Egyes kommentelők szerint május 10-én a Szabadság téren Európa-napi fesztivált tartanak, amelyet már korábban bejelentettek, mint Magyar Péter május 9-i rendezvényét. Ebből a nézőpontból a fővárosi események egymásutánisága nem feltétlenül politikai provokáció, hanem egyszerűen egy sűrű, szimbolikus hétvége része.
Innen nézve a kérdés már nemcsak az, hogy Karácsony rászervezett-e Magyar Péterre, hanem az is, hogy Magyar Péter nem akarja-e túl szűkre szabni azt a politikai teret, amelyet elvileg éppen megnyitni ígért.
Több hozzászóló kifejezetten Magyar Péter hangnemét kifogásolta. Volt, aki úgy fogalmazott: nem erre a Magyar Péterre és nem erre a TISZA-ra szavazott: „Én nem erre a Magyar Péterre és Tiszára szavaztam. Nem kellene ezt a stílust folytatni…. Nem lesz ennek jó vége”. „Ki akartam menni a rendezvényre, de amit a Főpolgármester posztja alá írt, az nagyon méltatlan önhöz! Ezért inkább arra a rendezvényre megyek! Tisztelettel, egy ember aki a „csődben lévő fővárosban” él.” Mások szerint a TISZA vezetőjének nagyvonalúbbnak kellene lennie, mert a május 8-i rendszerzáró koncert és a május 9-i nyitó, alakuló ünnep akár meg is férhetne egymás mellett. „Jobb máskor inkább privátban megbeszélni a főpolgival az előtte lévő napot. Nem célszerű a nagy nyilvánosság előtt, kommentben kiosztani, még ha igazad is van Péter Magyar.” — írja egy kommentelő.
A Magyar Pétert bírálók szerint az új politikai kultúra ígérete mellett rosszul hat a régi, cinikus, odaszúró, lekezelő hangnem folytatása, kifogásolja a hozzászólás írója: „… ez a stílus lejárt! A rendszerváltás ezt is jelenti, hogy VÉGE a hatalom arroganciájának, cinikus, lekezelő stílusának! Úgyhogy kedves Péter csak szólok: ebből a pozícióból is lehet pofára esni! Ui: csak mondom előre: nem K. Geri védelmében írtam, és nem MP ellen, hanem azért, hogy egyszer és mindenkorra legyen vége ennek a stílusnak, és valóban lehessen békében egymás mellett élni és pl 2 este is bulit tartani!” Többen éppen azt várnák az új miniszterelnöki szerepre készülő politikustól, hogy ne Facebook-kommentekben üzenjen, hanem személyesen egyeztessen, telefonáljon, tárgyaljon, és nagyvonalúbb gesztusokat tegyen. „A magyar emberek ennél többet érdemelnek, hogy az ország két vezetője ne a FB- on üzengessen egymásnak !!! Egy személyes megbeszélés sokkal előbbre vinné az ügyek rendezesét!!!”
A vita már nem csak egy koncertről szól
A választók egy része láthatóan azt várta, hogy a kormányváltás után nemcsak a szereplők, hanem a politikai hangnem is megváltozik. Nem újabb beszólogatásokat, nem újabb egóháborút, nem újabb „kié a tömeg” típusú versenyt, hanem nyugodtabb, felnőttebb, működőképesebb közéletet.
A nyilvános reakciók alapján a vita már nem egyszerűen arról szól, hogy ki melyik rendezvényre megy. Többen kifejezetten Magyar Péter Karácsony-poszt alatti hangnemét kifogásolták, és azt írták: nem személyi kultuszra, hanem a Fidesz leváltására, valamint a TISZA által ígért új politikai kultúrára szavaztak.
Ez már nem puszta kommentvita, hanem politikai figyelmeztetés: „A Karácsony posztja alatt hagyott komment stílusa miatt szavaztunk ennyien a Tiszára, vagyis a Fidesz leváltására. Jó lenne ezen elgondolkodni és nem folytatni. Amilyen gyorsan mozogtak a szavazók a Tiszához, ugyanolyan gyorsan el is tudnak szivárogni…” — írja az egyik kommentelő. A TISZA gyorsan kapott bizalmat, de ez a bizalom nem biankó csekk. Ahogy a választók rövid idő alatt a párt mögé álltak, ugyanilyen gyorsan el is szivároghatnak, ha azt érzik, hogy a régi hatalmi reflexek — a fölényeskedés, az odaszúrás, a sértett presztízsharc — csak új szereplőkkel folytatódnak.
Két rendezvény lesz egymás után Budapesten, de már az első ünnep előtt sikerült új árkot ásni azok között is, akik ugyanarra a politikai fordulatra szavaztak. Vajon ez az új korszak képes lesz-e más hangon megszólalni, mint a régi?
A kommentmezők állapota pedig külön történet. A vita gyorsan átcsúszott személyeskedésbe, sértegetésbe, politikai törzsi háborúba. A hozzászólások között csalódottság, indulat, gúny, félelem, remény és a nagyon magyar fáradtság: sokaknak már nem az a legfontosabb kérdésük, ki tartja a nagyobb bulit, hanem az, mikor kezdődik végre a valódi munka.
A rendszert nem elég leváltani, a reflexeket is le kellene
Pedig ez a helyzet lehetne egyszerűbb is. Karácsony Gergely tarthatna egy méltóságteljes rendszerzáró koncertet. Magyar Péter tarthatna másnap egy országos rendszerváltó ünnepet. Május 10-én pedig lehetne Európa-napi fesztivál a Szabadság téren. A három esemény akár egymást is erősíthetné: egyik lezárja a múltat, a másik megnyitja a jövőt, a harmadik pedig visszaköti az egészet Európához.
De a magyar politika ritkán ilyen nagyvonalú. Már az új korszak első napjai előtt megindult a verseny a térért, a tömegért, a szimbólumokért és a történelmi pillanat birtoklásáért. Ez figyelmeztető jel. A választók jelentős része nem újabb egóháborút akart, hanem működő országot, működő fővárost és normálisabb politikai hangot.
A rendszert nem elég leváltani. A reflexeket is le kellene.
