Nem volt ma reggel jókedvem, főleg ebben a pocsék időben, de amikor olvastam a hírekben, hogy örökre elment Fenyő Miklós, kimondottan rosszkedvre váltottam, csak úgy, belülről.
Elment? Ő? Megtanultam, hogy az élet rendje valahol ez, de nem Fenyő Miklósnál, nála nem, az lehetetlen!
Fenyő Miklós mondhatom nyugodtan, egy adott magyar zenei korszak ikonja volt, nem csak úgy, mint manapság, hanem teljesítményhegyekkel a háta mögött.
Fenyő Miklós egy életérzés volt, s erre csak kevesen voltak képesek. „Az ember azt látja a világból, amit a szívében hordoz”. /Johann Wolfgang von Goethe/.
És ilyen volt Fenyő Miklós, mint a feni idézet, ő mindig a derűt, az élet szépségét látta még akkor is, amikor pedig nem az volt számára.
Ezért választottam az ikonikus „Angyalföldi Pálmafák” dalát mert ez a dal tükrözte leginkább azt, hogy honnan jött, hol találta meg önmagát, hol indult el a zenei karrierje, s ez, Angyalföld volt. Erről és még sokkal többről szól az Angyalföldi pálmafák, a maga Kádári világ szürkeségében, lehangoltságában, ahol az akkori fiatalok /a nagy generáció/ mint Fenyő Miklós meg akarták találni a fiatalság örömét, utolérhetetlenségét, annak csodáját.
Csak olvassák el, figyelmesen a dal sorait! Ugye? Minden sora üt, sugárzik és a fiatalság egyszeri, soha vissza nem térő, életérzését hirdetik. Kell ennél több? Ha csak ez az egy lenne tőle, akkor is beírta volna a magyar zenetörténetbe a nevét, de ennél sokkal több volt, mintegy 1200 szerzeménnyel ajándékozta meg a rajongóit, s abból voltak/vannak szép számmal, köztük jómagam is.
Nincs mit szépíteni, bekövetkezett az, amit senki se hit el, örökre elment egy halhatatlan zseni! Sokszázezren, sok millióan búcsúzunk tőled Miklós! Köszönjük, hogy velünk voltál!
Angyalföldi Pálmafák
Száll a kék acél madár
A nagy óceán fölött
Hazatér egy parki jómadár
Ki régen elsszökött
Szíve álmokkal tele
Csupa lázadó zene
Éljen május elseje
A rumba ünnepe!
Angyalföldi pálmafák,
Csillagfényes csókcsaták,
Május éjjel száz szerelmes álompár,
Angyalföldi pálmafák,
Jöjj el hozzánk nagyvilág,
Mert a legszebb pesti nyár nálunk jár.
És a rádió dalol
Szabotál az új zene
S a sok jólnevelt kis parkangyalba
Az ördög bújt bele
És a környék fejre áll
Hajci-hősökkel tele
A házirendet fújja már
A friss tavasz szele.
Angyalföldi pálmafák,
Csillagfényes csókcsaták,
Május éjjel száz szerelmes álompár,
Angyalföldi pálmafák,
Jöjj el hozzánk nagyvilág,
Mert a legszebb pesti nyár nálunk jár.
Zsong a sarki utcabál
Zeng a győzelem dala
És a transzparensen zúgva száll
A munka jelszava
Ám a parki fák alatt
Vár egy színes, új kaland
Mely óceánt és pálmafátÍgér s örök nyarat.
Angyalföldi pálmafák,
Így éltünk át száz csodát,
Így lettünk mi élüzemből álomgyár,
Angyalföldi pálmafák,
Légy vendégünk nagyvilág,
Mert a legszebb pesti nyár nálunk jár.
Fenyő Miklós előadóművész, dalszerző, a magyar rock and roll ikonikus zenésze, ezer szállal kötődött a XIII. kerülethez. Születésekor a Hollán Ernő utcában lakott a családja, óvodába a Kárpát utcába járt, általános iskolába pedig a Pannónia utcába.
A Pozsonyi úton lakott, törzshelye a Dunapark kávézó volt. Fenyő Miklós 2004 óta a XIII. kerület díszpolgára.
Fenyő Miklós első együttesét tizenöt évesen a Szent István parki barátaival, többek között Barta Tamással alapította a Syconor együttest. A Láng Művelődési Központban számos koncertet adott a legendás Hungária együttesével. A többi már zenei történelem.
Esti Hírlap cikk
