Amerika először ismerte el: már fegyverei vannak Föld körüli pályán

Az Egyesült Államok hadereje már működtet fegyvereket Föld körüli pályán – ezt először mondta ki nyilvánosan a Pentagon egyik vezető tisztségviselője. Troy Meink légierőügyi miniszter a marylandi National Harborban rendezett Air, Space & Cyber Conference színpadán közölte, hogy az amerikai Space Force „űrellenőrzési fegyverekkel” rendelkezik odafent, amelyek ellenséges fellépés esetén az amerikai és szövetséges erők védelmére használhatók. Washington azonban nem árulta el, milyen eszközökről beszél, hogyan működnek, hány van belőlük és milyen pályán keringenek. A néhány másodperces bejelentés így egy olyan amerikai katonai képességet tett hivatalosan létezővé, amelyről évek óta folyt a találgatás.

Meink szeptember 14-én tartott beszéde eredetileg jóval szélesebb témáról szólt. Az amerikai légierő és az űrhaderő modernizációját, az autonóm harci rendszereket, a mesterséges intelligenciát és a gyorsan változó hadviselést vette sorra. A hivatalos amerikai légierős beszámolóban azonban ott szerepel az a mondat, amely egy nappal később már külön hírré vált: „az Egyesült Államoknak Föld körüli pályán lévő űrellenőrzési fegyverei vannak, amelyek képesek megvédeni az egyesített haderőt az ellenséges fellépéssel szemben.”

A U.S. Space Force szeptember 15-én már „SecAF announces on-orbit space control weapons”, vagyis „a légierő minisztere bejelentette a Föld körüli pályán lévő űrellenőrzési fegyvereket” címmel közölte saját hivatalos beszámolóját. Ebben kifejezetten azt írják, hogy Meink első alkalommal ismerte el, hogy a Space Force fegyvereket telepített az űrbe. 

Ez jóval pontosabb megfogalmazás annál, hogy az Egyesült Államoknak mostantól vannak „űrfegyverei”. Washington régóta rendelkezik olyan földi elektronikai hadviselési rendszerekkel, amelyek műholdas kommunikációt képesek zavarni. A Space Force például idén nyáron fogadta hadrendbe a Meadowlands nevű új műholdzavaró rendszerét. A mostani bejelentés újdonsága a „on-orbit”, vagyis a Föld körüli pályán lévő képesség: Meink nem egy földről az űr ellen alkalmazható fegyverről beszélt. 

A Pentagon nem mondja meg, mi kering odafent

Innen válik különösen érdekesé az ügy, mert a nyilvános információ gyakorlatilag véget is ér. Meink nem nevezett meg egyetlen rendszert sem. Nem közölte, hogy a fegyverek kinetikusak-e, vagyis fizikailag képesek-e megtámadni egy másik műholdat, és azt sem, hogy elektronikus vagy más, úgynevezett nem kinetikus technológiáról van-e szó. Nem derült ki az eszközök száma, pályamagassága, telepítésük időpontja és az sem, hogy kipróbálták-e már őket műveleti környezetben. A Pentagon katonai szaklapoknak adott válaszában sem oldotta fel ezt a titkosítást. 

Ezért lézerágyúról, műholdromboló rakétáról vagy az űrben keringő amerikai támadó műholdakról jelenleg nem lehet tényként írni. A „space control weapon” az amerikai katonai terminológiában szélesebb kategória, és az ellenséges űreszközök működésének zavarásától egészen azok semlegesítéséig különböző képességeket takarhat.

A New York Times szintén első nyilvános amerikai elismerésként értékelte Meink kijelentését, miközben kiemelte, hogy a miniszter sem a fegyverek típusáról, sem telepítésük időpontjáról nem mondott részleteket. A Guardian szerint a bejelentés új szakaszt jelezhet az Egyesült Államok, Kína és Oroszország között egyre nyíltabbá váló katonai űrversenyben. 

Kína és Oroszország miatt készül az amerikai űrhaderő

A modern hadseregek működésének egyre nagyobb része függ a világűrtől. A műholdak adják a navigációt, a nagy távolságú kommunikáció jelentős részét, a rakétaindítások korai észlelését, a felderítési adatok egy részét és a precíziós fegyverek működéséhez szükséges információkat. Egy nagyhatalmak közötti konfliktusban ezért már nem feltétlenül csak a repülőterek, hajók vagy radarállomások lennének célpontok: az ellenfél műholdas infrastruktúrájának megbénítása is döntő katonai előnyt jelenthet.

Az amerikai katonai vezetés évek óta arra figyelmeztet, hogy Kína és Oroszország is fejleszt olyan képességeket, amelyek veszélyeztethetik az amerikai műholdakat. A Pentagon emiatt fokozatosan változtatta meg saját nyelvezetét is. A Space Force vezetői korábban többnyire a műholdak „védelméről”, „rezilienciájáról” és „counterspace” képességekről beszéltek, az utóbbi időben azonban egyre nyíltabban használják a space superiority, vagyis az űrfölény és a space control, az űr ellenőrzésének fogalmát. 

Meink már 2025 márciusában, még légierőügyi miniszteri jelöltként arról beszélt a szenátusi meghallgatásán, hogy az Egyesült Államoknak counterspace fegyverekre van szüksége az űrfölény biztosításához.

Közben épül a Golden Dome is

A Föld körüli pályán lévő, most elismert fegyvereket és Donald Trump Golden Dome rakétavédelmi programjának tervezett űrbeli elfogói program között lehet technológiai vagy műveleti kapcsolat, de ezt a Pentagon nem közölte.

Meink beszélt a Space-Based Interceptor programról is, elmondása szerint az egyik fejlesztés az első szerződéstől kevesebb mint egy év alatt jutott el a repülésre kész hardverig. Az amerikai űrhaderő már korábban prototípus-szerződéseket kötött olyan űrbeli elfogórendszerekre, amelyek egy támadó ballisztikus rakétát még repülés közben próbálnának megsemmisíteni. 

Nem tilt minden fegyvert az 1967-es világűrszerződés

Az amerikai bejelentés után azonnal előkerült az 1967-es Outer Space Treaty kérdése is. A világűrszerződés azonban nem úgy rendelkezik, hogy mindenfajta fegyver elhelyezése tilos a Föld körüli pályán. A szerződés kifejezetten tiltja nukleáris fegyverek és más tömegpusztító fegyverek Föld körüli pályára állítását, illetve elhelyezését a világűrben. A Holdat és más égitesteket kizárólag békés célokra lehet használni, ott katonai bázisok, erődítmények, fegyverkísérletek és hadgyakorlatok sem engedélyezettek. A hagyományos fegyverek Föld körüli pályán történő elhelyezésére azonban nincs ugyanilyen teljes körű tilalom.

Az űr után a levegőben is tömeges autonóm fegyverek jönnek

A beszéd további részei jól mutatják, milyen gyors ütemben alakítja át az amerikai haderőt az autonóm technológia. Meink szerint 2032-re legalább 500 Collaborative Combat Aircraft, vagyis pilóta nélküli, részben autonóm harci repülőgép állhat szolgálatba. A különleges műveleti erők addigra több ezer autonóm, egyirányú támadófegyvert használhatnak. 

A légierő két új autonóm repülőgépe már nevet is kapott: az FQ-42 Vengeance, az FQ-44 pedig Fury lett. Emellett egy olcsóbb, hosszú hatótávolságú, moduláris pilóta nélküli gépcsaládot is fejlesztenek. A Mass Modular Aircraft programból Meink szerint megfelelő finanszírozás mellett száz gépet állítanának rendszerbe 2029-ig, 2032-re pedig ötszáz ilyen platform kerülhetne az amerikai légierőhöz. 

A miniszter a háborúk tapasztalatait is felhozta. Európában szerinte az egyirányú támadó drónok már átvették a tüzérségtől az elsődleges pusztító szerepet, miközben a mesterséges intelligencia olyan feladatokban versenyez a legjobb programozókkal, kiberműveleti szakemberekkel és hackerekkel, amelyek néhány évvel ezelőtt még kizárólag emberekhez kötődtek. A Pentagon ebből azt a következtetést vonta le, hogy nem elegendő néhány rendkívül drága fegyverrendszer: nagy számban bevethető autonóm eszközökre is szükség lesz. 

A Space Force esetében ugyanez a változás már a műholdflottán is látszik. A néhány nagy és rendkívül értékes műholdra épülő korábbi modell helyett Washington egyre több, kisebb műholdból álló konstellációkat épít, amelyekből egy-egy eszköz elvesztése kevésbé bénítja meg a teljes rendszert.

Azt, hogy pontosan mi kering a Föld körül, egyelőre továbbra is titokként kezeli Washington.