Alig hét héttel azután, hogy Szaúd-Arábia, Törökország és Pakisztán Mekkában közös védelemre szerződött, a megállapodás most először kerülhet valódi katonai próba elé. A három ország sürgős magas szintű egyeztetést készít elő a Szaúd-Arábiát érő újabb húszi rakéta- és dróntámadások miatt. A külügyminiszterek már tárgyaltak, most a három hadsereg vezérkari főnökeinek ülését szervezik, ahol arról egyeztetnek, milyen támogatást kaphat Rijád két új védelmi szövetségesétől. A helyzet súlyát az augusztusban aláírt mekkai paktum egyik legerősebb rendelkezése adja: a három ország bármelyike elleni fegyveres támadást mindhármuk elleni támadásként kezelik.
A három ország külügyminiszterei az egyeztetésen külön elítélték a Mekka, valamint szaúdi polgári és gazdasági létesítmények elleni támadásokat, és megerősítették Szaúd-Arábia jogát területének és lakosságának védelméhez. A szaúdi külügyminisztérium közlése szerint a három ország a Mekkai Közös Védelmi Megállapodás keretében készíti elő a vezérkari főnökök sürgős találkozóját. A lépést a jemeni húszik újabb támadássorozata előzte meg: a mozgalom csütörtökön több szaúdi célpont elleni rakéta- és dróntámadásról számolt be, miközben a szaúdi vezetésű katonai koalíció szerint a légvédelem hat ballisztikus rakétát fogott el, amelyek Taif és a Vörös-tenger partján fekvő Janbu térsége felé tartottak.
A húszik saját közlésükben azt állították, hogy energetikai létesítményeket is célba vettek, a szaúdi fél azonban nem erősítette meg, hogy az általuk felsorolt célpontokat eltalálták volna. A külügyminiszterek politikai egyeztetése után ezért már a katonai vezetők kerülnek egy asztalhoz: a Reuters szerint a találkozón arról tárgyalnak majd, milyen módon támogathatja Törökország és Pakisztán Szaúd-Arábiát. Arról egyelőre nincs hivatalos közlés, hogy konkrét csapatküldés vagy fegyverrendszerek átadása szerepelne a napirenden.
Janbu miatt az olajexport is a történet része
A csütörtöki támadás egyik célpontja Janbu térsége volt, és ez különösen érzékeny pont Szaúd-Arábia számára. A Vörös-tenger partján fekvő kikötőn keresztül jelentős mennyiségű szaúdi olaj jut ki a világpiacra. Ide érkezik az ország keleti olajmezőit a nyugati parttal összekötő kelet–nyugati vezeték is, amely lehetővé teszi, hogy a szaúdi export egy része a Hormuzi-szoros érintése nélkül induljon tovább a Vörös-tengeren.
A mostani helyzetben ennek különös jelentősége van. A Hormuzi-szoros körül az iráni–amerikai konfliktus miatt feszült a helyzet, miközben a Vörös-tenger déli kijáratánál, a Bab el-Mandeb térségében a húszik támadásai és jemeni előrenyomulása nehezíti a hajózást. Szaúd-Arábia így egyszerre kénytelen figyelni az olajexport két legfontosabb tengeri útvonalára.
Hét hete írták alá azt a szerződést, amelyre most Rijád hivatkozhat
A három ország augusztus 7-én, a mekkai Al-Szafa-palotában írta alá a Mekkai Közös Védelmi Megállapodást: Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg és miniszterelnök Recep Tayyip Erdoğan török elnökkel és Shehbaz Sharif pakisztáni miniszterelnökkel kötötte meg az új védelmi szövetséget. A hivatalos közös nyilatkozat szerint a megállapodás célja a három ország kollektív elrettentő képességének erősítése és a katonai együttműködés elmélyítése, a dokumentum legfontosabb rendelkezése pedig kimondja, hogy bármelyikük ellen elkövetett fegyveres támadást mindhárom ország elleni támadásnak kell tekinteni.
Augusztus végén Isztambulban már a közös Stratégiai Politikai és Védelmi Bizottság is összeült, és egy Szaúd-Arábiában működő állandó titkárság létrehozásáról is megállapodtak. A szerződés nyilvánosságra hozott része ugyanakkor nem ír elő automatikus csapatküldést, és azt sem részletezi, hogy támadás esetén milyen fegyveres segítséget kell adni, ezért a most előkészített vezérkari ülés lehet az első alkalom, amikor egy valós katonai helyzetben kell tartalommal megtölteni a néhány hete vállalt kollektív védelmet.
A három ország katonai súlya miatt ennek külön jelentősége van. Törökország NATO-tag, a szövetség egyik legnagyobb haderejével rendelkezik, és az elmúlt években saját drón-, rakéta-, hadihajó- és páncélozottjármű-gyártását is jelentősen felfuttatta; Pakisztán nukleáris fegyverrel rendelkező állam, nagy létszámú hadsereggel és ballisztikusrakéta-képességgel; Szaúd-Arábia pedig évtizedek óta a világ egyik legnagyobb fegyverimportőre, haderejének jelentős része amerikai és európai rendszerekre épül. Ankara ráadásul már a mostani válság előtt jelezte, hogy a paktum nem akarja felváltani Törökország meglévő szövetségi rendszerét, vagyis a NATO-tagságát, ugyanakkor Hakan Fidan török külügyminiszter arról is beszélt, hogy ha Szaúd-Arábiának a húszi támadások miatt katonai-technikai szükségletei vannak, Törökország kész lehet ezek teljesítésére. Konkrét fegyverrendszert vagy török csapatok Szaúd-Arábiába küldését azonban Ankara nem jelentette be.
Szaúd-Arábia évekig próbált kijutni a jemeni háborúból
Rijád számára azért is különösen kényelmetlen a mostani helyzet, mert Szaúd-Arábia az elmúlt években éppen azon dolgozott, hogy kiszabaduljon a jemeni háborúból. A királyság 2015-ben egy katonai koalíció élén avatkozott be a nemzetközileg elismert jemeni kormány oldalán, miután a húszik elfoglalták az ország jelentős részét, ezt éveken át szaúdi légicsapások, szárazföldi harcok, valamint a királyság elleni rendszeres húszi rakéta- és dróntámadások követték. Rijád később közvetlen tárgyalásokat kezdett a húszikkal, és hosszabb időre jelentősen csökkentek a határon átnyúló támadások, az elmúlt hetekben azonban ismét megfordult a helyzet.
A húszik újra szaúdi célpontokat támadnak, Jemenben pedig nyomást gyakorolnak a Rijád által támogatott erőkre, miközben a Bab el-Mandeb körüli katonai mozgások a Vörös-tenger hajózását is közvetlenül érintik. A csütörtöki rakéták után Szaúd-Arábia legmagasabb vallási tekintélye is megszólalt: a főmufti arra szólította fel a katonákat, hogy legyenek készek életüket adni a húszik elleni harcban, és a Reuters szerint a húszik elleni küzdelem folytatására szólított fel.
Washington nem indított új háborút, Rijádnak viszont már van másik védelmi kerete
Washington korábban közvetlen katonai műveleteket is végrehajtott a húszik ellen, a mostani szaúdi–húszi eszkalációban azonban nem indított újabb nagyszabású hadjáratot Rijád oldalán. Ettől még az amerikai–szaúdi biztonsági kapcsolat nem szűnt meg, és Washington továbbra is figyelemmel követi a királyságot érő támadásokat és a vörös-tengeri hajózás helyzetét, de Szaúd-Arábiának most már van egy másik, mindössze hét hete létrehozott védelmi kerete is, amelyhez fordulhat.
Közben a konfliktus iráni szála is egyre erősebben jelen van a diplomáciában. A G7 külügyminiszterei ezen a héten felszólították Teheránt, hogy fejezze be a húszik felfegyverzését és támogatását, a támadásokat pedig veszélyes eszkalációnak nevezték, amely a nemzetközi kereskedelmet is veszélyezteti.
Irán ezzel szemben azt állítja, hogy nem irányítja a jemeni mozgalom katonai döntéseit. Az Európai Unió eközben saját vörös-tengeri jelenlétét próbálja erősíteni: Kaja Kallas kül- és biztonságpolitikai főképviselő szerint az Aspides missziónak több mint tíz hadihajóra lenne szüksége, miközben jelenleg hat működik a térségben. A szaúdi, török és pakisztáni vezérkari főnökök találkozójának időpontját egyelőre nem jelentették be, a szaúdi közlés szerint napirenden lesz, milyen módon támogathatja a két szövetséges a királyságot a mostani támadások közepette.
