Államalapítás, Szent István, Szent Jobb, új kenyér, alkotmány, körmenet és tűzijáték – kevés olyan napja van a magyar naptárnak, amelyre annyi történelmi jelentés rakódott volna, mint augusztus 20-ra. Magyarország hivatalos állami ünnepe több mint kilenc évszázada kapcsolódik első királyunk emlékezetéhez, miközben maga az ünnep újra és újra átalakult. Volt középkori egyházi ünnep, a magyar államiság jelképe, tiltott nemzeti megemlékezés, az új kenyér napja és a szocialista alkotmány ünnepe is. A története éppen ezért szinte Magyarország történetének tükre.
Augusztus 20-án ma az államalapításra és államalapító Szent István királyra emlékezünk. Ez Magyarország három nemzeti ünnepének egyike, és közülük ez a hivatalos állami ünnep: ezt ma már Magyarország Alaptörvénye is kifejezetten rögzíti. A nap ugyanakkor jóval több egy jogszabályban kijelölt ünnepnél. Benne van a keresztény magyar királyság megszületése, a középkori Szent István-kultusz, a Szent Jobb története, a paraszti aratás emlékezete, az új kenyér hagyománya, valamint az a különös történelmi folyamat is, ahogyan egymást követő politikai rendszerek próbálták ugyanazt a napot a saját jelentésükkel megtölteni.
Talán éppen ezért érdemes azzal kezdeni, ami első hallásra meglepő lehet: Magyarországot nem augusztus 20-án „alapították meg”.
Az államalapítás nem egyetlen napon történt
A magyar államalapítás hosszabb történelmi folyamat volt. Géza fejedelem uralkodása alatt már erőteljesen megkezdődött a nyugati kereszténység felé fordulás és a központi fejedelmi hatalom megerősítése, az igazi fordulat azonban fia, Vajk – a keresztségben István – uralkodásával következett be. Géza 997-ben bekövetkezett halála után Istvánnak előbb saját hatalmát kellett biztosítania: legyőzte Koppányt, majd fokozatosan felszámolta vagy uralma alá vonta azokat a hatalmi központokat, amelyek akadályozták az egységes királyság létrejöttét.
István megkoronázását hagyományosan 1000. december 25-éhez, illetve egyes kronológiai értelmezések szerint 1001. január 1-jéhez kötik. A lényeg azonban nem néhány nap eltérése: a koronázással megszületett a keresztény Magyar Királyság, és az ország bekerült a korabeli keresztény Európa politikai és egyházi rendszerébe. A koronázáskor használt korona ráadásul nem azonos a ma ismert Szent Koronával – ez egy újabb olyan részlet, amely gyakran összemosódik a közbeszédben.
Az államalapítás azonban még ekkor sem ért véget. István uralkodásának csaknem négy évtizede alatt épült ki az új államszervezet: létrejöttek a királyi vármegyék és az egyházmegyék, templomok és monostorok alapultak, megszületett a keresztény királyság törvényes rendje, és a korábbi törzsi-nemzetségi hatalmi szerkezet helyére fokozatosan egy nyugati típusú, keresztény monarchia került. Ez óriási átalakulást jelentett. Nem csupán vallásváltás történt, hanem az ország politikai, jogi, társadalmi és kulturális szerkezete is megváltozott.
István történelmi jelentősége ezért jóval nagyobb annál, hogy ő volt „az első magyar király”. Az általa létrehozott államszerkezet tette lehetővé, hogy Magyarország önálló királyságként fennmaradjon Európa közepén. Innen ered augusztus 20. legmélyebb mai jelentése is: nem pusztán egy uralkodóra, hanem a tartós magyar államiság megszületésére emlékezünk.
De akkor miért éppen augusztus 20.?
A válaszhoz István halála után csaknem fél évszázaddal kell továbbmennünk. Szent István 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján halt meg. A hagyomány szerint élete végén Szűz Mária oltalmába ajánlotta országát. Augusztus 15. ezért eleve különleges nap volt István számára, és kezdetben ezen a napon emlékeztek rá.
A ma ismert augusztus 20-i dátum 1083-ban vált meghatározóvá. Szent László király uralkodása idején ekkor emelték oltárra István földi maradványait a székesfehérvári bazilikában. A középkor szokásrendje szerint ez jelentette szentté avatását. Ettől kezdve augusztus 20. egyre szorosabban összekapcsolódott Szent István tiszteletével.
Az ünnep mélyen beépült a középkori Magyar Királyság életébe. Ennek egyik különösen érdekes bizonyítéka az 1222-es Aranybulla, amelynek rendelkezései között már Szent István ünnepének megtartása is megjelent. Vagyis amikor ma augusztus 20-án ünneplünk, olyan hagyományhoz kapcsolódunk, amelynek állami és közösségi jelentősége már nyolcszáz évvel ezelőtt is dokumentálható.
A kultusz később sem tűnt el. A török hódoltság és az ország szétszakítottságának évszázadai után Szent István alakja különösen erős szimbólummá vált: azt az államot jelenítette meg, amely politikailag időről időre megrendülhetett, de történelmi emlékezetében tovább élt.
Mária Terézia és a Szent Jobb – amikor az ünnep újra országos jelentőséget kapott
A 18. században újabb fontos fordulat következett. Mária Terézia 1771-ben országos rangot adott Szent István ünnepének, és ugyanebben az évben a királyhoz kötött legfontosabb ereklye, a Szent Jobb is visszakerült Magyarországra.
A kézereklye története önmagában is regénybe illő. A Szent Jobbot évszázadokon át különböző helyeken őrizték, majd Raguzában – a mai Dubrovnikban – került elő. Mária Terézia intézkedésére előbb Bécsbe, majd Budára vitték, és az ereklye tisztelete ettől kezdve szorosan összefonódott a Szent István-napi ünnepléssel. A katolikus hagyományban a körmenet nem egyszerű látványosság volt: a magyar államalapító király testi ereklyéje előtt tisztelegtek vele. A Szent Jobb 1771-től a budai vallási életben is kitüntetett helyet kapott.
A 19. századra azonban augusztus 20. már nem csupán vallási ünnep volt. Szent István egyre inkább a magyar államiság és politikai önállóság jelképévé vált, és ez 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után vált nyilvánvalóvá. Az abszolutizmus időszakában a hatalom éppen azért korlátozta az ünneplést, mert Szent István alakja a független magyar állam gondolatát idézte. Amikor 1860-ban újra lehetőség nyílt a nyilvános megemlékezésre, az ünnepség nemzeti demonstrációvá vált. A kiegyezés után augusztus 20. ismét egyre nagyobb nyilvánosságot kapott, 1891-ben pedig Ferenc József az ipari munkásság számára is munkaszüneti nappá tette. A század végére tehát a vallási, történelmi és állami jelentés már teljesen összefonódott.
1938: Szent István halálának 900. évfordulója
Az ünnep történetének egyik leglátványosabb éve 1938 volt, amikor az ország Szent István halálának 900. évfordulójára emlékezett. Székesfehérváron ünnepi országgyűlést tartottak, és megszületett az 1938. évi XXXIII. törvénycikk Szent István király emlékének megörökítéséről. A jogszabály augusztus 20-át Szent István király emlékezetére nemzeti ünneppé nyilvánította.
Nagy történelmi súlyt adott, hogy Székesfehérvár nem véletlenül került az esemény középpontjába. A középkori királyi bazilika évszázadokon keresztül a magyar királyság egyik legfontosabb szakrális helyszíne volt; itt koronáztak és temettek magyar uralkodókat, és itt nyugodott maga Szent István is.
A két világháború között az augusztus 20-i ünnepségekhez erős nemzeti tartalom társult. Az ország Trianon utáni helyzetében a történelmi Magyarország és a Szent István-i állameszme hangsúlyozása külön politikai jelentést kapott. Ez is jól mutatja, hogy augusztus 20. jelentése soha nem volt teljesen változatlan: minden korszak hozzáadott valamit a korábban kialakult rétegekhez.
Hogyan lett Szent István ünnepéből az „új kenyér” és az alkotmány napja?
A második világháború után új politikai rendszer épült ki Magyarországon, amely számára a keresztény királysághoz és Szent Istvánhoz kötődő ünnep ideológiailag kényelmetlen volt. Augusztus 20-át azonban nem törölték el. Ehelyett fokozatosan új jelentést adtak neki.
A Szent Jobb-körmenetet 1947-ben még megtarthatták, 1948-ban azonban már nem. Az ünnep vallási tartalmát visszaszorították, miközben egy másik, már korábban kialakult motívum került előtérbe: az új kenyér ünnepe.
Érdekes módon az új kenyér hagyománya nem egyszerűen a kommunista korszak találmánya. A Néprajzi Múzeum kutatása szerint gyökerei részben régebbi aratási és vallási szokásokhoz, részben pedig Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1899-es kezdeményezéséhez vezethetők vissza. Az aratás hagyományos kezdetét Péter-Pál napjához, június 29-éhez kötötték, a betakarítás végét pedig aratóünnepségekkel, aratókoszorúval, tánccal és az új termésből készült kenyérrel ünnepelték. A nemzetiszínű szalaggal átkötött, új búzából sütött kerek kenyér így már a 20. század első felében is ismert ünnepi jelkép volt. A második világháború után azonban különösen alkalmassá vált arra, hogy az augusztus 20-i ünnep vallási jelentését egy világi, mezőgazdasági tartalommal váltsák fel.
A döntő fordulat 1949-ben következett. Az új, szovjet mintájú alkotmány hatálybalépését szándékosan augusztus 20-ra időzítették, így a nap 1949 és 1989 között hivatalosan az alkotmány ünnepe lett. 1950-ben külön törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság ünnepévé nyilvánította. Furcsa történelmi helyzet alakult ki: ugyanazon a napon, amelyen évszázadokon keresztül a keresztény magyar királyság alapítójára emlékeztek, a kommunista rendszer saját állami berendezkedését ünnepelte.
A régi jelentések azonban nem tűntek el teljesen. Az „új kenyér” megmaradt, a nyári ünnephez pedig fokozatosan egyre több tömegrendezvény kapcsolódott. A tűzijáték is a modern augusztus 20. egyik meghatározó látványelemévé vált; az ötvenes években egy időre április 4-re helyezték át, majd a hatvanas évektől ismét augusztus 20-án rendezték meg. Így alakult ki az a különös ünnepi elegy, amelynek több eleme ma is ismerős: állami ceremónia, kenyérszentelés, népművészeti és családi programok, koncertek, katonai események és esti tűzijáték.
A rendszerváltás után visszatért Szent István
1989 után augusztus 20. ismét visszakapta történelmi jelentését. Újra lehetett nyilvánosan és állami keretek között Szent Istvánról és a keresztény magyar államalapításról megemlékezni, és 1989-től ismét megtartják a Szent Jobb-körmenetet.
Az első szabad választások után az Országgyűlésnek arról is döntenie kellett, melyik magyar nemzeti ünnep legyen a hivatalos állami ünnep. A döntés 1991 márciusában született meg. Az 1991. évi VIII. törvény március 15-ét, augusztus 20-át és október 23-át nemzeti ünnepként határozta meg, közülük pedig augusztus 20-át nyilvánította hivatalos állami ünneppé.
A jelenlegi alkotmányos rend ezt továbbviszi. Magyarország Alaptörvényének J) cikke szerint március 15., augusztus 20. és október 23. nemzeti ünnep, és „a hivatalos állami ünnep augusztus 20. napja”. Ezzel tulajdonképpen egy több mint kilencszáz éves történelmi kör zárult be: az a nap, amely 1083-ban István szentté avatásához kapcsolódott, ismét a magyar állam legfontosabb hivatalos ünnepe lett.
Szent István, az új kenyér és a tűzijáték ma már ugyanannak az ünnepnek a részei
Augusztus 20. különlegessége éppen abban rejlik, hogy az évszázadok alatt egymásra rakódott jelentések közül nem mindegyik törölte el az előzőt. Megmaradt Szent István ünnepe, amely a magyar katolikus egyház számára ma is kiemelt jelentőségű. Megmaradt az államalapítás emlékezete, amely vallási meggyőződéstől függetlenül a magyar állam történelmi folytonosságáról szól. Megmaradt az új kenyér, amely ma már kevésbé politikai, sokkal inkább az aratás, a termőföld, az emberi munka és az otthon egyik szimbóluma. És megmaradt a modern, városi ünnep is, a zászlófelvonással, állami kitüntetésekkel, családi rendezvényekkel, koncertekkel és az esti tűzijátékkal.
Talán ezért tud augusztus 20. különböző emberek számára is jelenteni valamit: valakinek elsősorban Szent István és a keresztény örökség napja, másnak Magyarország és a magyar államiság ünnepe. Van, akinek a frissen megszegett kenyér, a családi program vagy az esti Duna-parti fények jelentik augusztus 20-át. A háttérben azonban ott húzódik ugyanaz a történet: annak az országnak a története, amely több mint ezer éve képes újra és újra megváltozni úgy, hogy közben megőrzi államiságának folytonosságát.
Ezért augusztus 20. Szent István koronázásától az 1083-as szentté avatáson, Mária Terézián, az 1848 utáni tiltásokon, az 1938-as emlékéven, az új kenyér és a szocialista alkotmány korszakán át egészen a rendszerváltásig szinte minden történelmi korszak nyomot hagyott rajta.
Több mint ezer év magyar történelme sűrűsödik össze benne, és talán éppen ez teszi augusztus 20-át Magyarország egyik legkülönlegesebb ünnepévé.
