Alig néhány órával azután, hogy a TISZA-frakció Baka Andrást jelölte Magyarország köztársasági elnökének, már több oldalról is kemény támadások érték a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökét. Schiffer András elővette Baka egyik régi, jogállamiságról szóló nyilatkozatát, majd felidézte az 1956-os tatai sortűz és Korbely János ügyét. Toroczkai László és a Mi Hazánk szintén alkalmatlannak nevezte Bakát, és ugyancsak megkerülhetetlennek tartja a Korbely ügyet. Bóka János, a Fidesz frakcióvezetője pedig közölte: pártja nem vesz részt az államfőválasztásban, Bakát pedig a TISZA-többség leendő „bábjának” nevezte.
Az Országgyűlés augusztus 11-én, kedden választ új köztársasági elnököt. A TISZA kétharmados parlamenti többsége miatt Baka megválasztása várható. De hogy miért érték támadások, mi történt Strasbourgban, ahhoz előbb vissza kell menni 1956. október 26-ára, Tatára.
Ki volt Korbely János, és mi történt Tatán 1956. október 26-án?
Korbely János 1929-ben született hivatásos katonatiszt volt. 1956 őszén századosként szolgált a tatai Dózsa Páncélos és Lövésztiszti Iskolában. A forradalom negyedik napján, október 26-án Tatán is felgyorsultak az események: felkelők elfoglalták a rendőrkapitányság épületét, lefegyverezték az ott lévő rendőröket és katonákat, és fegyvereket szereztek.
A tiszti iskola megbízott parancsnoka Korbelyt küldte a rendőrséghez azzal, hogy állítsa helyre a rendet. Korbely körülbelül tizenöt fős tiszti különítményt szervezett. Géppisztolyokkal, pisztolyokkal, két golyószóróval és mintegy 25 kézigránáttal indultak el. Mire odaértek, a fegyveres felkelők jelentős része már elhagyta az épületet.
A rendőrkapitányságon ekkor négy-öt fegyvertelen rendőr, valamint öt civil maradt: Balázs István, Rónavölgyi Béla, Kaszás Tamás, Senkár János és a mindössze 16 éves Fasing Sándor. Balázs és Rónavölgyi azért maradtak, hogy a bent maradt rendőröket ne érje bántalmazás; Fasing a rendőrként szolgáló bátyját kereste.
Korbely emberei két csoportra váltak. Az egyik raj kint maradt az épület előtt, Korbely pedig a többiekkel bement az udvarra. A későbbi magyar bírósági tényállás szerint a katonák géppisztolyaikat a civilekre irányították.
Egy rendőr közölte velük, hogy Kaszás Tamásnál pisztoly van. Balázs István ekkor felszólította Kaszást, hogy ha van nála fegyver, adja át. Kaszás belenyúlt a kabátjába és elővette a pisztolyát. Korbely és Kaszás között szóváltás alakult ki, és ekkor kezdődött a lövöldözés.
A magyar bíróság által megállapított tényállás szerint Korbely határozott tűzparancsot adott, majd szinte ugyanabban a pillanatban saját géppisztolyából rövid sorozatot lőtt Kaszás Tamásra. Kaszást két lövedék találta el, az egyik hasi, a másik tüdőtájon. A helyszínen meghalt. Korbely tűzparancsa után mások is lőttek.
Senkár Jánost legalább egy lövés a fején találta el; két nappal később meghalt. Fasing Sándort három lövés érte, Balázs Istvánt szintén meglőtték. Balázs és Rónavölgyi menekülni próbált az udvarról, amikor az épület előtt maradt katonák is tüzet nyitottak rájuk.
A későbbi bírósági tényállás egyik legmegrázóbb részlete szerint Rónavölgyi Bélát legalább 36 lövés érte. A helyszínen meghalt. Balázs Istvánt az arcán találta el egy lövedék, de életben maradt. A kint lévő katonák csak akkor hagyták abba a lövöldözést, amikor civilek kiabálni kezdtek nekik, hogy fegyvertelen emberekre lőnek.
A tatai eseményeknek tehát három halálos áldozata volt: Kaszás Tamás, Rónavölgyi Béla és Senkár János, mások pedig súlyosan megsebesültek. Az sem későbbi politikai értelmezés, hogy Korbely tűzparancsot adott és maga is lőtt Kaszásra: ezek a magyar bíróság által megállapított tényállásból kerültek be a strasbourgi ítéletbe is.
Miért csak évtizedekkel később került bíróság elé?
Itt kezdődik az a jogi vita, amely végül Strasbourgig vezetett.
Korbely ellen 1994-ben emeltek vádat. A probléma az volt, hogy ha az 1956-ban történteket egyszerűen emberölésnek minősítik, a bűncselekmény addigra elévült. Az első eljárásokban éppen emiatt szüntették meg az ügyet.
Más volt azonban a helyzet, ha az elkövetett cselekmény emberiség elleni bűncselekménynek minősült. A magyar bírósági eljárásban ezért vált döntő kérdéssé az 1949-es genfi egyezmények közös 3. cikke és az, hogy 1956 őszén Magyarországon olyan fegyveres konfliktus zajlott-e, amelyben az áldozatok a nemzetközi humanitárius jog védett személyeinek számítottak.
A Legfelsőbb Bíróság végül 2001. november 8-án Korbelyt több emberen elkövetett szándékos emberöléssel megvalósított emberiség elleni bűntettben mondta ki bűnösnek, és öt év szabadságvesztésre ítélte. Korbely 2003-ban kezdte meg büntetését, 2005-ben feltételesen szabadult. Ezután fordult Strasbourghoz.
Mit mondott ki valójában Strasbourg?
Itt van az ügynek az a része, amelyet nagyon könnyű egyetlen félmondattal félreérthetővé tenni. Az Emberi Jogok Európai Bírósága nem azt vizsgálta, hogy Korbely lőtt-e, és nem azt mondta ki, hogy a tatai áldozatok nem haltak meg vagy Korbely ártatlan volt.
Azt vizsgálta, hogy 1956-ban a hatályos és akkor előrelátható nemzetközi jog alapján Korbely cselekménye jogszerűen minősíthető volt-e emberiség elleni bűncselekménynek úgy, ahogyan azt évtizedekkel később a magyar bíróság tette.
Ez az Emberi Jogok Európai Egyezményének 7. cikke, közérthetően a „nincs büntetés törvény nélkül” elve. Senkit nem lehet utólag olyan büntetőjogi minősítés alapján elítélni, amely az elkövetés idején nem volt számára kellően hozzáférhető és előrelátható. És Strasbourg ebben adott igazat Korbelynak.
A Nagykamara elfogadta, hogy a gyilkosság a genfi egyezmények közös 3. cikke alapján akár alapja is lehetett emberiség elleni bűncselekmény megállapításának 1956-ban. Csakhogy ehhez további nemzetközi jogi feltételeknek is teljesülniük kellett, például annak, hogy a cselekmény ne elszigetelt tett legyen, hanem a polgári lakosság elleni széles körű vagy rendszeres támadás megfelelő összefüggésében történjen. A strasbourgi bíróság szerint a magyar bíróságok ezeket a további feltételeket nem vizsgálták megfelelően.
De még ennél is fontosabb volt Kaszás Tamás helyzete. A magyar bíróság abból indult ki, hogy Kaszás a fegyverét át akarta adni, tehát védett helyzetben volt. Strasbourg viszont azt mondta: Kaszás korábban fegyveres felkelőként aktívan részt vett az eseményekben, fegyvere volt, és amikor Korbely elé került, nem jelezte egyértelműen, hogy megadja magát vagy letette a fegyvert. Ehelyett előhúzta a pisztolyt, miközben a szándéka a külső szemlélő számára nem volt egyértelmű.
Ezért a strasbourgi többség arra jutott, hogy nem bizonyítható kellő bizonyossággal, hogy Kaszás abban a pillanatban a genfi egyezmény közös 3. cikke szerint fegyvert letett, védett személy volt. Nem volt kellően előrelátható, hogy az 1956-ban elkövetett cselekményét azon a nemzetközi jogi alapon emberiség elleni bűncselekményként fogják büntetni, amelyre a magyar bíróságok évtizedekkel később az ítéletet építették. A 17 tagú Nagykamara ezért 11:6 arányban kimondta: Magyarország megsértette Korbelynek az Egyezmény 7. cikkében biztosított jogát.
És hol volt ebben Baka András?
A bírói testületben, Baka András akkor az Emberi Jogok Európai Bíróságának magyar bírája volt. A Korbely-ügyben döntő 17 tagú Nagykamara névsorában ott szerepel a neve. Hat bíró különvéleményben ellenezte a 7. cikk megsértésének kimondását; Baka nem tartozott közéjük. A Korbelynek kedvező 11 fős többséggel szavazott. És ezt később maga sem tagadta.
A Magyar Nemzet 2008 októberében külön interjúban kérdezte meg a tatai sortűz ügyéről. Baka akkor így fogalmazott:
„Úgy gondolom, hogy Strasbourgban a nemzetközi jognak megfelelő ítélet született, szavazatommal én is ezt támogattam.”
Vagyis Baka nyilvánosan vállalta is, hogy a többségi döntést helyesnek tartotta.
Schiffer András ezért vette most elő Korbelyt
Baka államfőjelölése után Schiffer András nem finomkodott. Bejegyzésében egyenesen így fogalmazott:
„Köztársasági elnöknek pedig a legjobb az, aki az 1956-os tatai sortűz egyik elkövetőjét, a Korbely nevű pribéket maga is felmentéssel támogatta Strasbourgban.”
Schiffer nemcsak a Korbely-ügyet támadta. Elővette Baka egy 2011-es nyilatkozatát is, amelyet a főbíró saját, idő előtti eltávolításával kapcsolatban tett. Baka akkor azt mondta, hogy:
„a közjogi funkciók ciklusokon túlmutató mandátuma a jogállamiság alapvető biztosítéka”.
Ennek most azért van különös jelentősége, mert Baka 2026 júniusában már azt mondta: a jelenlegi történelmi helyzetben rendkívül szűk körben elfogadhatónak tart bizonyos tisztségviselők idő előtti elmozdítását. Érvelése szerint egy autokratikus rendszer lebontása és az alkotmányosság helyreállítása kivételes helyzetet teremthet.
Baka így fogalmazott:
„Az elmozdítást én egyszeri és utolsó alkalommal, rendkívül szűk körben tartom indokoltnak.”
Schiffer éppen ezt az ellentmondást támadja: azt, hogy Baka saját mandátumának idő előtti megszüntetésekor a ciklusokon átívelő közjogi mandátumot a jogállamiság alapvető garanciájának nevezte, most viszont bizonyos esetekben maga is elfogadhatónak tart ilyen elmozdítást.
A Mi Hazánk: Baka alkalmatlan az államfői posztra
Toroczkai László és a Mi Hazánk ennél is szélesebb támadást indított. Toroczkai „pikánsnak” nevezte, hogy éppen azt a jogtudóst jelölik államfőnek, aki korábban a személyre szabott, visszamenőleges hatályú jogalkotás ellen lépett fel, miközben a Mi Hazánk szerint a TISZA most hasonló eszközöket alkalmaz. A párt Baka jelenlegi és korábbi álláspontja között alapvető ellentmondást lát.
„A jogállami garanciáknak ugyanis éppen az a lényegük, hogy ne attól függjenek, melyik politikai oldal van éppen hatalmon.”
A Mi Hazánk ezt követően külön kitért a tatai ügyre is. Közölték: Baka nemzetközi bírói múltjából számukra „az 1956-os tatai események miatt elítélt Korbély János ügye is megkerülhetetlen”. Felidézték, hogy Baka tagja volt a Nagykamarának és a Korbely javára döntő többséghez tartozott. A párt mindezek miatt – Baka szakmai tudását és tapasztalatát nem vitatva – nem támogatja a jelölését, és továbbra is Tóth Máté energiajogászt javasolja köztársasági elnöknek.
Már a Fidesz is nekiment Bakának
A jelölés után Bóka János, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője is megszólalt. A Fidesz álláspontja szerint Sulyok Tamás mandátumát a TISZA illegitim módon szüntette meg, ezért az új államfő megválasztását sem tekintik legitimnek. Bóka bejelentette, hogy a Fidesz nem vesz részt a jelölési és választási eljárásban.
Bakáról pedig ezt írta:
„Baka András a funkcióját csak addig fogja betölteni, amíg Magyar Péter egy kommenttel le nem váltja. A Tisza-többség bábja lesz.”
Bóka azt is Baka szemére vetette, hogy saját idő előtti eltávolítása miatt nemzetközi fórumig ment, most viszont elfogadja az államfőjelölést olyan helyzetben, amelyet a Fidesz Sulyok Tamás jogellenes eltávolításának tart.
De a Korbely-ügy Strasbourg után sem ért véget
A strasbourgi ítélet után Korbely ügyét Magyarországon újra megnyitották. A Legfelsőbb Bíróság 2009. február 9-én ismét megvizsgálta az esetet, immár figyelembe véve az Emberi Jogok Európai Bíróságának kifogásait.
Kaszás Tamás ügyében a magyar bíróság elfogadta Strasbourg kifogását – azt a döntést, amelyet Baka András is támogatott szavazatával –, miszerint nem lehetett kétséget kizáróan bizonyítani, hogy Kaszás a genfi egyezmény közös 3. cikke szerint védett személynek számított. Az ő sérelmére elkövetett cselekményt ezért emberölésnek minősítették, amely addigra elévült, így az eljárást ebben a részben megszüntették.
A többi áldozat ügyében azonban a Legfelsőbb Bíróság Strasbourg ítélettel ellentétben fenntartotta korábbi döntését, így Senkár János, Fasing Sándor, Rónavölgyi Béla és Balázs István esetében Korbely cselekményét továbbra is több emberen elkövetett emberölés kísérletével megvalósított emberiség elleni bűncselekménynek minősítette.
Hetven évvel 1956 után az újra előkerülő Korbely-ügy vajon mennyire változtatja meg Baka András megítélését, és képes lesz-e köztársasági elnökként valóban a nemzet egységét képviselni egy már most erősen megosztott közvélemény előtt.
Hetven évvel 1956 után ezért a Korbely-ügy aligha marad egyszerű jogtörténeti lábjegyzet.
