Mohammad Reza Aref, Irán első alelnöke a felelősök megbüntetését nevezte az állam „szuverén kötelességének”. Mohammad Bagher Ghalibaf, az iráni parlament elnöke azt írta, hogy Khamenei gyilkosai szembesülni fognak tettük következményeivel. Abbas Araghchi külügyminiszter pedig már a tárgyalások feltételéről beszélt: szerinte amíg fenyegetések jönnek, nem indulhatnak újra a végső megállapodásról szóló egyeztetések. A gyászmenet napjaiban az iráni hivatalos üzenet már nemcsak a búcsúról, hanem a bosszúhadjáratról szólt.
Ali Khamenei búcsúztatásának útvonalát, a teheráni menetet és a menet állomásait előző cikkünkben részletesen bemutattuk. A második rész arról szól, milyen választ fogalmazott meg Teherán: hogyan lett a gyászból felelősségre vonás, a tömeges részvételből politikai üzenet, a temetési útvonalból pedig Teherán, Qom, Najaf és Karbala hatalmi térképe.
Az IRNA végig mártír vezetőként emlékezik meg Khameneiről, és a temetési napok alatt sem választotta le a gyászt a háborús keretről. A hivatalos iráni megszólalásokban a koporsók mellett végig ott volt a válasz: bosszú, felelősségre vonás, állami folytonosság, erő. A temetés napjaiban a hírszerzés, az első alelnök, az atomenergia-szervezet vezetője, a parlament elnöke, a külügyminiszter és a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkára is üzent az iráni népnek és Amerikának.
Cikkünkben az IRNA által közölt hivatalos iráni szóhasználatot forráshoz kötve adjuk vissza. Az „amerikai–cionista ellenség”, a „megszálló amerikai erők”, a „bosszú vörös vonala” vagy a „Trump, a bűnöző” típusú fordulatok nem az Esti Hírlap megfogalmazásai, hanem az iráni hivatalos nyelv részei. Ezeket nem szépítjük át, mert éppen a szóhasználat mutatja meg, hogyan beszél Teherán Khamenei haláláról, a felelősökről és a válaszról.
A hírszerzési minisztérium már a temetés előtt bosszút ígért
A temetési menet előtt az iráni hírszerzési minisztérium külön közleményt adott ki. Ez nem politikusi részvétnyilatkozat volt, hanem az állam egyik legkeményebb szervének állásfoglalása. A közleményben a gyász, a bosszú és az új vezető iránti hűség egyszerre jelent meg.
Az iráni hírszerzési minisztérium közleménye szerint Irán több mint négy hónapja gyászolja Khamenei halálát. A minisztérium Khameneit a méltóság, a függetlenség, az önállóság, az önbizalom, a megaláztatás elutasítása és az elnyomással szembeni ellenállás nagy tanítójának nevezte.
A közlemény az „amerikai–cionista ellenséget” tette felelőssé azért, amit „a kortárs történelem legnagyobb bűncselekményének és terrorista összeesküvésének” nevezett. A minisztérium szerint az iráni nép és a világ szabadságkeresőinek sebei nem gyógyulnak be addig, amíg a bűncselekmény felelősei nem kapják meg büntetésüket.
A minisztérium azt is közölte, hogy megújítja hűségét Seyyed Mojtaba Khamenei ajatollah, az Iszlám Forradalom vezetője felé, és felszólította az irániakat, hogy vegyenek részt a temetési menetben.
A közlemény végén ismét megerősítették: bosszút állnak a mártír vezető és a második, illetve harmadik rákényszerített háború ártatlan áldozatainak véréért.
A közleménynek két súlya van. A hírszerzési minisztérium büntetésről, bosszúról és az „amerikai–cionista ellenségről” beszélt, közben pedig hűséget fogadott Seyyed Mojtaba Khamenei felé.
Mojtaba Khamenei Ali Khamenei fia, akire az IRNA hivatalos anyagai már az Iszlám Forradalom új vezetőjeként hivatkoznak. Ezért volt politikailag fontos, hogy a hírszerzési minisztérium nemcsak bosszút ígért Khamenei haláláért, hanem nyilvánosan hűséget is fogadott neki. Mojtaba Khamenei nem nyilvános beszéddel, hanem a köré épített hűségnyilatkozatokkal jelent meg a temetési napok politikai üzenetében. A Reuters szerint nem volt látható a teheráni imán, miközben Khamenei több fia a koporsóknál imádkozott.
Videó: Khamenei holttestét az iraki Imam Ali szentélyhez vitték, ahol szerdán folytatódtak a búcsúztatási szertartások. Najaf, IRNA
Mohammad Reza Aref: a bosszút állami jogként írta le
Mohammad Reza Aref, Irán első alelnöke hétfőn a közösségi oldalán reagált a teheráni temetési menetre. A temetési tömegben elhangzó követelést jogi és állami keretbe tette: önvédelemről, szuverén kötelességről és stratégiai racionalitásról beszélt.
Aref szerint a nemzet jogos követelése a terrorista gyilkosok megbüntetésére, amelyet a történelmi temetési menet során is megfogalmaztak. Úgy fogalmazott, hogy ez jogos követelés, amely összhangban áll az önvédelem nemzetközi elveivel.
Hozzátette: az Iráni Iszlám Köztársaság jogának biztosítása a bűncselekmény felelőseinek végleges megbüntetésére szuverén kötelesség, amelyet stratégiai racionalitással fognak elérni.
Aref a „terrorista gyilkosok” megbüntetését állami jogként írta le. Ami a tömegben bosszúkövetelésként jelent meg, azt az első alelnök az önvédelem és a szuverenitás nyelvére emelte át.
A „stratégiai racionalitás” kifejezés is fontos: Teherán a választ nem ellenőrizhetetlen reakcióként, hanem saját időzítésű, saját célú állami lépésként akarja bemutatni.
Mohammad Eslami: a nukleáris államvezetés hangján beszélt a gyászról
Mohammad Eslami, Irán alelnöke és az iráni Atomenergia-szervezet vezetője a teheráni temetési menetben beszélt az IRNA-nak. Nem utcai résztvevőként szólalt meg, hanem az iráni nukleáris program egyik vezetőjeként.
Eslami szerint Khamenei elérte régi kívánságát, a mártírhalált. Azt mondta, az iráni népnek meg kell értenie, hogy Khamenei tanításai továbbra is növelni fogják Irán és az iszlám forradalom becsületét.
Úgy fogalmazott, hogy az iszlám nemzet Khamenei útmutatásának teljes megértésével továbbhalad azon az úton, amelyet a mártír vezető kijelölt. Szerinte Irán erősebben halad tovább, mint korábban.
Eslami azt is mondta, hogy a gyászolók a könnyek és a gyász közepette megtorlást követelő jelszavakat skandáltak. A milliós részvételt a forradalom eszméihez és Khameneihez való megújított hűségként értelmezte.
Hozzátette: sem külső nyomás, sem háború nem tudja kioltani ezt a mozgalmat, mert annak ereje a hitből és az isteni támogatásból fakad, és idővel csak erősebbé és szélesebb körűvé válik.
Eslami mondataiban a temetés nem lezárás. A „külső nyomás” és a „háború” emlegetése a hivatalos iráni logikában azt jelenti: a támadás nem törte meg a rendszert, hanem a közlés szerint erősebbé tette. Az iráni állam egyik stratégiai területének vezetője azt mondta ki, hogy a nyomásgyakorlás nem működik.
A vörös zászlók a bosszú és a folytatás jelképei lettek
Mohammad Jafar Qaempanah, az elnöki hivatal végrehajtási ügyekért felelős alelnöke szintén a teheráni menetben nyilatkozott az IRNA-nak. Üzenetében az erős és egységes Iránra, valamint a vörös zászlók jelentésére helyezte a hangsúlyt.
Qaempanah szerint az erős és egységes Irán volt Khamenei legfontosabb öröksége.
Azt mondta, a vörös zászlókat lengető tömeg azt mutatta, hogy a nemzet továbbra is elkötelezett Khamenei útja mellett: a mártírhalál, az igazságkeresés és a megaláztatással szembeni ellenállás útja mellett.
Úgy fogalmazott, hogy az iráni nemzet megmutatta: elvi vezetője mártírhalála után is folytatni fogja az útját, a becsület, a fejlődés és Irán jogos követeléseinek útját.
Qaempanah szerint Khamenei „bosszúja” azzal teljesül, ha az ország követi az ő méltóságról, fejlődésről és az elnyomással szembeni ellenállásról szóló elképzelését.
A vörös zászlókat Qaempanah a mártírhalálhoz, az igazságkereséshez és a megaláztatás elutasításához kapcsolta. Ezzel a bosszú fogalmát is kiszélesítette: nemcsak katonai válaszról beszélt, hanem Khamenei elnyomással szembeni ellenállásról szóló elképzelésének beteljesítéséről is.
Ez belpolitikai üzenet is. A „bosszú” itt nem kizárólag rakétát, csapást vagy katonai műveletet jelent, hanem állami folytonosságot: fejlődést, ellenállást, az iráni követelések fenntartását. A temetési tömeg képe bizonyíték arra, hogy van társadalmi háttere a folytatásnak.
Masoud Pezeshkian: nép, egység, szolgálat
Masoud Pezeshkian elnök hétfőn visszafogottabb nyelvet használt. Nem a megtorlást tette az üzenete középpontjába, hanem a népet, az egységet és a szolgálatot.
Pezeshkian civilabb politikai háttérrel érkezett az elnöki posztra: szívsebész volt, korábban egészségügyi miniszterként is dolgozott, és reformistaként tartják számon. A temetés alatt nem véletlen, hogy nála nem a bosszú, hanem a társadalmi egység és az állami folytonosság került előtérbe.
Pezeshkian szerint Khamenei azt tanította, hogy Irán legnagyobb értéke a nép és annak egysége.
Az elnök azt írta, hogy a Korán felszólítását követve, együttérzéssel, egységgel és a nemzet iránti odaadó szolgálattal Irán becsülethez és fejlődéshez vezető útja fennmarad.
Pezeshkian üzenete a rendszer stabilitási nyelve volt. Miközben más vezetők bosszúról és következményekről beszéltek, az elnök azt hangsúlyozta, hogy Khamenei halála után nincs törés, nincs irányvesztés: nép, egység, szolgálat, folytatás.
A Guardian teheráni beszámolója szerint a menetben egyszerre volt jelen az állami szervezés, a vallási lojalitás, a nemzeti gyász és a háborús indulat. Az iráni vezetés ezt a tömeget politikai bizonyítékként is használta: azt üzente vele, hogy Khamenei halála után is van társadalmi háttere a rendszernek.
Mohammad Bagher Ghalibaf: a bosszút Jeruzsálemig vitte
Mohammad Bagher Ghalibaf, az iráni parlament elnöke kedden hajnalban már jóval keményebb üzenetet adott ki. A bosszút összekötötte az iszlám világ győzelmével, az „arrogáns hatalmakkal” és a Szent Quds, vagyis Jeruzsálem felszabadításával.
Ghalibaf nem civil politikusként érkezik ebbe a történetbe. Korábban az IRGC egyik magas rangú parancsnoka volt, később Teherán polgármestereként, majd parlamenti elnökként lett az iráni hatalmi rendszer egyik legismertebb alakja. Ezért különösen fontos, hogy a bosszút a Szent Quds felszabadításához és az iszlám világ győzelméhez kötötte.
Ghalibaf a temetési meneten részt vevő iráni népnek mondott köszönetet, majd azt írta, hogy az isteni ígéret beteljesedése bizonyos.
Szerinte azok az agresszorok, akik az iszlám Irán földje ellen támadtak, valamint az ország mártírjainak gyilkosai – különösen az umma vezetőjének gyilkosai – szembesülni fognak tetteik következményeivel.
Azt is írta, hogy az arrogáns hatalmakkal szembeni bosszú végső lépése a Szent Quds felszabadításán keresztül valósul meg.
Ghalibaf szerint Khamenei elvesztésének fájdalma, és az, hogy a fővárosban utoljára volt jelen a mártír vezető „áldott, megsebesített teste”, a nép spirituális ébredésének újabb megnyilvánulásán keresztül tudatos történelmi pillanattá vált.
A parlament elnöke úgy fogalmazott, hogy ez a pillanat kétszeres lendületet ad az iszlám Irán és az iszlám világ végső győzelme felé vezető útnak.
Azt is írta, hogy az iráni nép, amely 47 éve a forradalom hajtóereje és gerince, az elmúlt négy hónapban éjszakáról éjszakára fejezte ki gyűlöletét Khamenei gyilkosai iránt, és bosszút követelt.
Ghalibaf nem egyszerűen következményeket emlegetett. A „Szent Quds felszabadítása” az iráni forradalmi-politikai nyelv egyik régi kulcsmotívuma, amely Palesztinához, Izraelhez és a régiós ellenállási gondolathoz kapcsolja Khamenei temetését.
Abbas Araghchi külügyminiszter: fenyegetések mellett nincs végső alku
Abbas Araghchi külügyminiszter kedden a diplomáciai vonalat hozta be. A június 17-én, Pakisztán közvetítésével elektronikusan aláírt amerikai–iráni memorandum 13. pontjára hivatkozott.
Araghchi azt írta, hogy irániak milliói vonultak egységben, hogy tiszteletüket tegyék Khamenei és öröksége előtt. Szerinte sem az iráni népet, sem a bátor fegyveres erőket nem mozdítják el a fenyegetések.
A külügyminiszter ezután a háború lezárásáról szóló amerikai–iráni memorandum 13. pontjára utalt. Azt írta, hogy a 13. pont világos: a végső megállapodásról szóló tárgyalások nem kezdődnek meg, ha a fenyegetések folytatódnak.
Üzenete Washingtonnak rövid volt: tartsa tiszteletben az aláírását.
Araghchi régi iráni diplomata, külügyminiszter, a külpolitikai és nukleáris tárgyalási vonal egyik ismert szereplője. Ezért volt súlya annak, hogy a temetési napokban már nemcsak gyászról és fenyegetésekről beszélt, hanem a végső amerikai–iráni alku feltételét is kimondta: fenyegetések mellett nincs tárgyalás.
Az X fiókján közzétett bejegyzésében Abbas Araghchi kifejezte háláját a mártírhalált halt vezető megemlékezésén részt vevő országok képviselőinek. Bejegyzésében Araghchi azt írta, hogy örömmel tölti el Iránt, hogy több mint hetven ország képviselői – köztük igazi arab testvéreink – vettek részt mártírhalált halt legfőbb vezetőnk, Khamenei nagyajatollah megemlékezésén. Araghchi hozzátette, hogy ez a történelmi esemény örök emlék marad közös, baráti kapcsolataik során.
Mohammad Bagher Zolghadr Trumpnak: „az irániak nem szoktak hozzá a megfélemlítés nyelvéhez”
Mohammad Bagher Zolghadr, az iráni Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkára közvetlenül Donald Trumpnak üzent. A Trump-féle fenyegetést az iráni állami méltóság és civilizáció elleni beszédként értelmezte.
Zolghadr Trumpnak címezve azt írta: a képzelgő amerikai elnök, aki aznap 91 millió iránit fenyegetett meg, korábban hasonló nyelven beszélt Irán több ezer éves civilizációjának elpusztításáról.
Szerinte ennek az lett az eredménye Trump számára, hogy vereséggel, kétségbeeséssel, tárgyaláskéréssel és tűzszünettel szembesült.
Zolghadr azt írta: az irániak nem szoktak hozzá a megfélemlítés nyelvéhez.
Hozzátette: az iráni néppel tisztelettel kell beszélni, különben Irán más módon válaszol.
Zolghadr a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkáraként beszélt, és azt mondta, Irán nem fogadja el a megfélemlítés nyelvét.
Hossein Simaei Saraf: a tömeg megzavarta Irán ellenfeleinek számításait
Hossein Simaei Saraf az iráni tudományos, kutatási és technológiai miniszter. Megszólalásában nem katonai vagy biztonsági oldalról beszélt a temetésről, hanem arról, milyen politikai hatást tulajdonít Teherán a tömeges részvételnek.
Hossein Simaei Saraf tudományos, kutatási és technológiai miniszter szerint Ali Khamenei élete és mártírhalála az ország és az iráni nemzet számára a hatalom és a méltóság forrása volt.
A miniszter a Khamenei temetéséhez kapcsolódó tudományos ülésen azt mondta, hogy a búcsú- és temetési szertartásokon megjelent hatalmas tömeg világszerte rendkívül pozitív visszhangot váltott ki, és számos nemzetközi médiaorgánum, elemző és megfigyelő figyelmét felkeltette.
Szerinte a részvétel nagysága több Iránnal kapcsolatos elemzést és értékelést is megváltoztatott, megzavarta az ellenfelek számításait, és megdöbbenést, illetve elkeseredést keltett bennük.
A miniszter úgy fogalmazott, hogy az iráni nemzet világos képet mutatott arról, mennyire mélyen kötődik az iszlám forradalomhoz és a mártírhalált halt vezető eszméihez.
Hozzátette: az esemény bátorítást és reményt adott az Iráni Iszlám Köztársaság külföldön élő barátainak és szövetségeseinek, és egyértelmű üzenetet küldött a világnak az iráni nép összetartásáról, szolidaritásáról és ellenálló képességéről.
Simaei Saraf a részvételt politikai bizonyítékként értelmezte. Szerinte a tömeg megváltoztatta az Iránról szóló külső értékeléseket, megzavarta az ellenfelek számításait, és reményt adott Irán külföldi szövetségeseinek.
Qom: amikor az IRNA külföldi hanggal erősítette az üzenetét
Kedden Qomban már nemcsak iráni vezetők beszéltek. Az IRNA megszólaltatta Christopher Helalit, az Oroszországban élő amerikai újságírót és elemzőt, aki a qomi menetről tudósított. Helali szerint Khamenei tekintélye nem korlátozódott Iránra, és ezzel az Egyesült Államok és az izraeli rezsim nem számolt.
Helali szerint Qom utcái órákon át tele voltak gyászolókkal, miközben Khamenei temetési menete áthaladt a városon.
Azt mondta, ismét több mint egymillió ember vonult az utcára, és tisztán látszott az emberek szenvedélye, odaadása és szeretete a vezető iránt.
Szerinte a részvétel világos választ adott arra, mit jelentett Khamenei az irániaknak és az Irán határain túl élőknek.
Helali úgy fogalmazott, hogy Khamenei valóban a nép embere volt, aki életét az igazságszolgáltatásnak és az elnyomottakkal való szolidaritásnak szentelte.
Azt mondta, soha életében nem látott ilyen nagyszabású és pompás temetést. A hangulatot mélyen meghatónak nevezte, és megjegyezte, hogy a koporsó közvetlenül előtte haladt el, miután elhagyta a qomi mecsetet.
Helali szerint az Egyesült Államok és az izraeli rezsim Khameneit ereje, állhatatossága és ritka méltósága miatt vette célba. Az IRNA felvezetése szerint a qomi részvétel azt mutatta, hogy Khamenei tekintélye nem korlátozódott Iránra, és ezzel az Egyesült Államok és az izraeli rezsim nem számolt.
Úgy fogalmazott, hogy Khamenei számára Palesztina mindig iránytű volt, ahogy minden elnyomott nemzet szabadsága is: Palesztináé, Libanoné, Jemené, Iraké, Dél-Afrikáé, Koreáé vagy Kubáé.
Azt jósolta, hogy Khameneire a történelem a legnagyobb forradalmi vezetők és gondolkodók egyikeként fog emlékezni. Szerinte a mostani iráni gyásznapok világossá teszik, hogy Khamenei tekintélye messze túlmutatott Irán határain.
Helali végül azt mondta: Trumpnak és Netanjahunak nem sikerült elérnie a céljait és feladatait.
Qom az iráni síita vallási élet egyik központja. A qomi állomásnál a temetés már nemcsak állami eseményként, hanem vallási-politikai üzenetként is megjelent.
Irakban a bosszú nyelve történelmi mélységet kapott
A temetési útvonal szerdán Najafba és Karbalába ér. Ezzel párhuzamosan Esmail Qa’ani dandártábornok, az IRGC Kudsz Erőinek parancsnoka üzenetet adott ki. Qa’ani már nemcsak Iránról beszélt, hanem Irakról, Soleimaniról, Abu Mahdi al-Muhandisról, az ISIS elleni harcról, a megszálló amerikai erőkről és a „bosszú vörös vonaláról”.
Qa’ani megszólalásának külön súlyt ad, hogy ő vette át a Kudsz Erők vezetését Qassem Soleimani 2020-as halála után. Amikor most Soleimanit és Abu Mahdi al-Muhandist említi, az intézményi és katonai örökségre utal, amelyet ő maga visz tovább.
Esmail Qa’ani dandártábornok, az IRGC Kudsz Erőinek parancsnoka szerint Khamenei példátlan iraki temetési menete megerősíti az iráni és iraki nemzet egységét az ellenséggel szembeni bosszú ügyében.
Qa’ani azt írta, hogy az iraki kormány és az iraki nép igénye a temetés megtartására, valamint a történelmi eseményre tett kiterjedt előkészületek a világ előtt mutatták meg „Irak és Irán két nagy nemzete közötti lelki kötelék mélységét”.
Szerinte Khamenei iraki nép iránti támogatása és az ország vallási tekintélyének szerepe nyitotta meg az utat Qassem Soleimani előtt, hogy az odaadó iraki fiatalok oldalán harcoljon az ISIS és a megszálló amerikai erők ellen.
Qa’ani hozzátette, hogy „Trump, a bűnöző” végül Abu Mahdi al-Muhandisszal együtt mártírrá tette „a két nemzet hősét”.
Úgy fogalmazott: Khamenei példátlan iraki temetése, akárcsak Soleimani és Abu Mahdi al-Muhandis nagyszabású temetése, megerősíti a két nemzet ökölbe szorított erejét az amerikai cselszövésekkel szemben, és hangsúlyosabbá teszi a bosszú vörös vonalát.
Az IRNA a cikk végén azt írta, hogy Khamenei február 28-án amerikai–izraeli terrortámadásokban halt meg, amikor a két rezsim agresszív háborút indított Irán ellen, miközben Teherán és Washington között még tárgyalások folytak a fennálló kérdések rendezéséről.
Najaf az Imam Ali-szentély miatt a síita világ egyik legfontosabb városa, Karbala pedig Husayn vértanúságának helye. Az iráni politikai és vallási nyelvben ez a két város a hűség, az áldozat, a mártírhalál és az igazságtétel emlékezetét hordozza.
Ezért említi Qa’ani Qassem Soleimani és Abu Mahdi al-Muhandis nevét. Soleimani az IRGC Kudsz Erőinek korábbi parancsnoka volt, akit 2020 januárjában amerikai csapás ölt meg Bagdadnál. Ugyanebben a támadásban halt meg al-Muhandis, az iraki síita fegyveres világ egyik kulcsfigurája.
Amikor Qa’ani Khamenei iraki temetését Soleimani és al-Muhandis temetésével kapcsolja össze, Khamenei halálát ugyanabba az emlékezeti sorba állítja, amely 2020 óta az Egyesült Államokkal szembeni iráni és iraki síita sérelmi politikát táplálja. A „bosszú vörös vonala” azt jelzi, hogy Teherán Khamenei halálát a régi amerikai–iráni elszámolás új fejezeteként kezeli.
A Kudsz Erők az IRGC külső műveletekért felelős ága, amely Irán térségi kapcsolataiban és fegyveres szövetségi hálózataiban meghatározó szerepet játszik. Ha innen érkezik az üzenet, az regionális jelzés Iraknak, Washingtonnak, az iráni szövetségi hálózatoknak és az egész közel-keleti térnek.
A Reuters iraki beszámolója szerint Najafban portrékkal, iráni és iraki zászlókkal, valamint Iránhoz kötődő milíciák jelképeivel fogadták a koporsókat. Az iraki szakasz így nemcsak a temetés folytatása, hanem annak a térségi emlékezetnek a megnyitása is, amelyben Soleimani, al-Muhandis, Najaf, Karbala és az amerikai jelenléttel szembeni ellenállás egy történetté áll össze.
A gyász napjai után sincs lezárás
A teheráni búcsúztatás nemcsak a gyászról szólt. A koporsók mellett ott voltak a vörös zászlók, a tömegben elhangzó bosszút követelések és a vezetők üzenetei is. Ezek együtt mutatták meg, hogyan értelmezte Teherán Khamenei halálát: hatalmas veszteségként, mártírhalálként és a folytatásra adott felszólításként. A megszólalások ennél mélyebb politikai képet adtak. A hírszerzési minisztérium bosszút ígért és hűséget fogadott Mojtaba Khameneinek. Aref állami kötelességként írta le a megtorlást. Eslami szerint a külső nyomás és a háború sem oltja ki a mozgalmat. Qaempanah a vörös zászlókat a mártírhalál és az ellenállás jelének nevezte. Pezeshkian az egység nyelvét hozta. Ghalibaf Jeruzsálemig vitte a bosszú politikai horizontját. Araghchi a fenyegetések leállításához kötötte a végső tárgyalásokat. Zolghadr Trump beszédmódját támadta. Qa’ani pedig Irakban, Soleimani és Abu Mahdi al-Muhandis emlékén keresztül nyitotta ki a történet regionális mélységét.
Közben az iraki szakasz is előrehaladt. Az IRNA szerint Khamenei és családtagjai koporsói kedden este megérkeztek a najafi nemzetközi repülőtérre, szerdán pedig már az Imam Ali-szentélynél folytatódott a szertartás. Reuters szerint Najafban portrék, iráni és iraki zászlók, valamint Iránhoz kötődő milíciajelképek is megjelentek, miközben Amerika- és Izrael ellenes jelszavak hangzottak el. Az IRNA 2,3 milliós részvételről írt Najafban.
Najaf és Karbala a temetési útvonal legfontosabb iraki állomásai. A síita történelmi emlékezet két legsűrűbb helyszínéről van szó: Najaf az Imam Ali-szentély, Karbala pedig Husayn vértanúságának városa. A temetés itt már nemcsak iráni állami búcsúztatásként, hanem regionális vallási-politikai üzenetként folytatódik.
Forrás: IRNA | háttér: Reuters | The Guardian | CFR | amerikai védelmi minisztériumi közlés | Esti Hírlap-összeállítás
