111 éve 1915. április 20-án született a magyar hangosfilm történetének talán legnépszerűbb naivája, Szeleczky Zita. A színésznő nemcsak színpadon és filmen alakította tökéletesen szerepeit, de a saját életében is meglehetősen gyanútlannak bizonyult. A második világháború vihara az ő karrierjét sem kímélte. A 27 éve (1999. július 12-én) elhunyt színésznőt családjának kriptájában, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Nekézsenyben helyezték örök nyugalomra.
A Magyar Hollywood Tanács, Nekézseny Község Önkormányzata és az Együtt Nekézsenyért Egyesület közösen emlékezett meg a 111. évforduló alkalmából a nagy színésznőről a nekézsenyi sírbolt és az emlékház előtt. A megemlékezésen Uj-Tózsa Csabáné polgármester és Bokor Balázs, a Magyar Hollywood Tanács elnöke mondott beszédet.
Szeleczky Manó (Emmánuel) és Négyessy Amália lányaként született. 1933-ban érettségizett a budapesti Veres Pálné Gimnáziumban.1936-tól 1944-ig 26 magyar és egy olasz–magyar film női főszerepét alakította. 1937-ben diplomázott a Színművészeti Akadémián. A Nemzeti Színház ösztöndíjas, majd rendes tagja lett (1936–1941). 1939-ben Farkas–Ratkó-díjat kapott. 1940. június 8-án házasságot kötött a nála három évvel idősebb Haltenberger Gyula gépészmérnökkel. 1942–43-ban a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött. 1944 elején a Madách Színházban vendégszerepelt. 1944 őszén ismét a Nemzeti szerződtette.
Elhagyta az országot 1945-ben, a népbíróság távollétében elítélte háborús magatartása miatt, egyebek közt azért, mert 1944 novemberében egy ún. „Hungarista Est” keretében elszavalta a Föl a szent háborúra! című, az orosz támadás elleni védekezésre buzdító Petőfi-verset, amit a Magyar Rádió is közvetített. Előbb Ausztriában és Olaszországban élt. Szeleczky Zita 1948. június 5-én érkezett Buenos Airesbe, ahol később megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat. Irodalmi műsoraival, verses, zenés összeállításaival később rendszeresen szerepelt az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában az ottani magyar közösségek összejövetelein, rádió- és tévéműsorokban is. Az 1956-os forradalom leverése után rádiószózatot intézett a világ asszonyaihoz. Édesanyjuk halála után nővérével Los Angelesbe költöztek. Ott már a saját stúdiójában készített hangfelvételeket, népszerűsítette a magyar irodalmat, verset mondott, énekelt, mesekazettákat készített a gyerekeknek…
Negyvenöt év távollét után, 1990-ben látogatott először Magyarországra, majd ezt követően rendszeresen eleget tett a hazai felkéréseknek. Előadóesteken szerepelt, filmvetítéseken vett részt, interjúkat adott, rajongóival, tisztelőivel találkozott. Az emigrációban végzett munkájáért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. A színésznő számára a legnagyobb elégtételt azonban a Legfelsőbb Bíróság 1994-ben meghozott ítélete jelentette, amely Szeleczky Zitát bűncselekmény hiányában a népellenes bűntett vádja alól felmentette, és a Budapesti Népbíróság korábbi ítéletét megsemmisítette. Amikor 1998-ban Érd Város Önkormányzata jóvoltából otthonra lelt a Pest megyei településen, hazaköltözött. Nyolc hónappal később érdi otthonában hunyt el, 84 éves korában. A nekézsenyi családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.
Síremlékén ez áll:
„Szépséget a békében, hitet a háborúban, vigaszt az összeomlásban, reményt a hontalanságban… Adhat-e valaki ennél többet nemzetének?!”
