Van sír, amelynek története egy kivégzés után titokban elrejtett holttesttel kezdődött, van, amelyhez százezres gyászmenet vezetett, és olyan is, amely egy költő halála után évtizedekkel nyerte el mai formáját. Magyarország történelmi temetői nem csupán az emlékezés helyszínei: a síremlékek mögött forradalmak, politikai küzdelmek, tragikus sorsok és a magyar kultúra meghatározó pillanatai elevenednek meg. Történelmi képriportunkban hat ismert magyar nyughelyét mutatjuk be, a sírokhoz kapcsolódó különleges történetekkel és pontosan azonosítható helyszínekkel.
A budapesti Fiumei úti sírkert története jóval több, mint másfél évszázadra nyúlik vissza. A temető létrehozásáról 1847-ben döntöttek, eredetileg azért, hogy tehermentesítsék Pest korábbi temetkezési helyeit. Az évtizedek során azonban a köztemető fokozatosan nemzeti panteonná alakult: politikusok, költők, írók, művészek és a magyar történelem más kiemelkedő személyiségei kaptak itt végső nyughelyet.
A ma 56 hektáros sírkertben több mint másfél ezer védett sírhely található. A monumentális mauzóleumok, díszes szobrok, régi sírboltok és árnyas fasorok között a 19. századi szabadságküzdelmektől a 20. századi irodalomig számos korszak emlékei kapcsolódnak össze. A Nemzeti Örökség Intézetének kezelésében álló terület 2013 óta nemzeti emlékhely
Batthyány Lajos – a miniszterelnök, akit titokban kellett eltemetni
Az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost 1849. október 6-án Pesten végezték ki, ugyanazon a napon, amikor Aradon a szabadságharc tizenhárom katonai vezetőjét. A megtorlás azonban nem ért véget a kivégzéssel. Az osztrák hatóságok azt akarták, hogy Batthyányt jeltelen sírba temessék, megakadályozva, hogy nyughelye a nemzeti emlékezés helyszínévé váljon.
Holttestét végül titokban a pesti ferences templom kriptájába szállították. Ott maradt több mint húsz éven át, amíg a kiegyezés utáni politikai viszonyok lehetővé nem tették a méltó újratemetést. 1870. június 9-én százezres tömeg kísérte utolsó útjára a Fiumei úti temetőbe. A gyászmenet egyúttal a szabadságharc emlékének nyilvános vállalása is volt.
A ma látható, Schickedanz Albert tervezte neoreneszánsz mauzóleumot 1872 és 1874 között, közadakozásból építették fel. Bár a monumentális síremlék a nemzeti kegyelet egyik legjelentősebb alkotása lett, pénzhiány miatt eredetileg nem valósulhatott meg minden tervezett részlete. Batthyány-mauzóleum
Nyughely: Fiumei úti sírkert, Budapest VIII. kerület, Fiumei út 16–18., Batthyány-mauzóleum.
Kossuth Lajos – a hazatérés, amelyből nemzeti gyászünnep lett
Kossuth Lajos 1894-ben, Torinóban halt meg, csaknem fél évszázaddal azután, hogy a szabadságharc leverése miatt elhagyta Magyarországot. A politikus egész életében az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legfontosabb jelképe maradt, így halála és hazaszállítása messze túlmutatott egy szokásos temetésen.
Ferenc József uralkodó döntése miatt Kossuth nem részesülhetett állami temetésben. A nagyszabású gyászszertartást ezért Budapest fővárosa szervezte meg. A búcsúztatás az ország egyik legnagyobb tömegrendezvényévé vált, amelyen a résztvevők nemcsak az elhunyt politikus előtt tisztelegtek, hanem a szabadságharc emlékét is felidézték.
Kossuth végső nyughelye csak évekkel később nyerte el ma ismert formáját. A Gerster Kálmán és Stróbl Alajos nevéhez kötődő monumentális sírépítményt 1909-ben fejezték be. Az emlékmű máig Magyarország legnagyobb mauzóleuma, amelynek mérete és szobrászati kialakítása is különleges helyet biztosít a hazai síremlékművészetben.
Nyughely: Fiumei úti sírkert, Budapest, Kossuth-mauzóleum.
Deák Ferenc – amikor egy egész ország búcsúzott a haza bölcsétől
A kiegyezés politikai előkészítésében meghatározó szerepet játszó Deák Ferenc 1876. január 28-án hunyt el. Halála után a nemzet egyik legnagyobb államférfijaként búcsúztatták, olyan személyként, aki a hosszú politikai küzdelmek idején a megegyezés és a törvényesség képviselőjévé vált.
Ravatalát a Magyar Tudományos Akadémia épületében állították fel, ahol Erzsébet királyné is lerótta kegyeletét. Különleges gesztus volt, hogy a kiegyezést elutasító Kossuth Lajos mirtuszágat küldött a ravatalra. Az 1876. február 3-i gyászmenet a dualizmus kori Budapest egyik legjelentősebb nyilvános szertartásává vált.
A sírhelyet a Fiumei úti temető egyik legmagasabb pontján jelölték ki. A Gerster Kálmán tervei alapján készült neoreneszánsz mauzóleumot 1887. május 21-én avatták fel. Belsejének díszítésein Székely Bertalan, a szarkofágon Stróbl Alajos dolgozott, a kupolán álló géniusz alakja pedig Kiss György alkotása. A síremlék így nemcsak történelmi emlékhely, hanem több jelentős magyar képzőművész közös munkája is. Deák-mauzóleum+1
Nyughely: Fiumei úti sírkert, Budapest, Deák-mauzóleum, a temető két főútjának találkozásánál.
Vörösmarty Mihály – a temetés, amely néma tiltakozássá vált
Amikor Vörösmarty Mihály, a Szózat költője 1855. november 19-én meghalt, Magyarország még az 1848–49-es szabadságharc leverését követő önkényuralom időszakát élte. A forradalom emléke és a nemzeti függetlenség kérdése továbbra is meghatározta a közgondolkodást, miközben a nyílt politikai tiltakozás lehetőségei erősen korlátozottak voltak.
A költő november 21-i temetése ezért jóval többet jelentett személyes búcsúnál. A hatalmas gyászmenet az önkényuralom elleni néma demonstrációvá vált. Az emberek nem politikai jelszavakkal, hanem jelenlétükkel fejezték ki, mit jelentett számukra Vörösmarty munkássága és az általa megfogalmazott nemzeti eszmény.
A történet különös egybeesése, hogy Vörösmarty ugyanabban a pesti épületben, a Kappel-házban halt meg, ahol huszonöt évvel korábban Kisfaludy Károly is. Temetésére pedig Kisfaludy halálának évfordulóján és ugyanabban az órában került sor. A sírkert egyik korai nevezetes halottjaként Vörösmarty nyughelye ma is a magyar reformkor és a szabadságharc utáni évtizedek emlékezetét őrzi. Vörösmarty Mihály, nemes
Pontos sírhely: Fiumei úti sírkert, Budapest, jobb fal mellett, 82. sír. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság nyilvántartása szerint 2001 óta védett.
Ady Endre – az életében vitatott költőt ezrek kísérték utolsó útjára
Ady Endre síremléke Csorba Géza alkotása, amelyet 1930-ban avattak fel.
Ady Endre 1919. január 27-én, 41 évesen halt meg Budapesten. Életében a magyar irodalom egyik legnagyobb megújítója volt, akinek költészete, politikai írásai és személyisége élénk vitákat váltott ki. A Nyugat meghatározó szerzőjeként új hangot hozott a magyar lírába, miközben verseiben a szerelem, a magyarság, a vallás és a társadalmi változások kérdéseivel foglalkozott.
Halála a történelmi Magyarország összeomlásának idejére esett. Az első világháború befejezése után az ország politikai és társadalmi válságot élt át, Ady temetése mégis hatalmas tömeget mozgatott meg. Az a költő, akit életében sokan támadtak, halálakor a magyar irodalom megkerülhetetlen alakjaként kapott nyilvános búcsút.
Mai síremlékét nem közvetlenül a temetés után állították fel. A Csorba Géza szobrászművész által készített alkotást 1930-ban avatták fel. Az ülő, lehajtott fejű költőt ábrázoló szobor visszafogott kompozíciója élesen különbözik a sírkert monumentális politikusi mauzóleumaitól. A nyughely így egy másfajta emlékezést képvisel: nem történelmi hatalmat, hanem egy rendkívüli alkotói életművet idéz meg.
Pontos sírhely: Fiumei úti sírkert, Budapest, 19/1. parcella, sziget. A hivatalos nyilvántartás külön sírszámot nem ad meg.
József Attila – a költő, aki halála után talált végső nyugalomra
József Attila 1937. december 3-án, mindössze 32 évesen halt meg Balatonszárszón. Rövid életében szegénységgel, nélkülözéssel, személyes válságokkal és elismerésért folytatott küzdelemmel kellett szembenéznie. Költészetében a gyermekkori emlékek, az anyja elvesztésének fájdalma, a társadalmi igazságtalanságok és az emberi kapcsolatok nehézségei különös erővel jelentek meg.
Életében nem kapta meg azt a széles körű megbecsülést, amelyet később életműve kivívott. Halála után azonban fokozatosan a 20. századi magyar irodalom egyik legfontosabb alakjává vált. 1948-ban posztumusz Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát, születésének napja, április 11. pedig 1964 óta a magyar költészet napja.
Nyughelyének története szintén nem zárult le az első temetéssel. József Attilát eredetileg Balatonszárszón temették el, később földi maradványait Budapestre szállították, majd 1994-ben a Fiumei úti sírkert családi sírjába helyezték át. A sírkőn nemcsak az ő neve olvasható, hanem több családtagjáé is, köztük édesanyjáé, Pőcze Borbáláé és testvéreié. A költő, aki verseiben újra meg újra visszatért családja történetéhez, ma közös nyughelyen pihen hozzátartozóival. József Attila
Pontos sírhely: Fiumei úti sírkert, Budapest, 35. parcella, 2. sor, 59. sír. A hivatalos nyilvántartás szerint védett sírhely.
Ahol a síremlékek a magyar történelem részeivé váltak
A Fiumei úti sírkert története a 20. században is szorosan összefonódott Magyarország politikai változásaival. A második világháború idején súlyos károk érték a temetőt, az ötvenes évek elején pedig még a felszámolásának lehetősége is felmerült. A sírkertet 1956-ban Nemzeti Panteonná nyilvánították, majd a rendszerváltást követően fokozatosan visszanyerte szélesebb történelmi és kulturális emlékhelyi szerepét.
A három nagy államférfi mauzóleuma, Vörösmarty egykori néma tüntetéssé változott temetése, Ady szobrászati emlékműve és József Attila családi sírja eltérő történeteket őriznek. Együttesen mégis megmutatják, hogyan váltak a temetkezési helyek a magyar nemzeti emlékezet részeivé.
