Több mint 150 éve foglalkoztatja a kutatókat egy rejtélyes csontváz, amelyet a londoni Westminster-apátság területén, egy római kori szarkofágban találtak meg. A kőkoporsóra egy negyedik században élt férfi nevét vésték, a benne fekvő emberi maradványokról azonban kiderült, hogy évszázadokkal később kerültek oda. A 2016-ban ismét előkerült csontváz új vizsgálata most jelentős eredményt hozott: a kutatók szerint egy 11. századi apát nyugodhatott a sírban. A Westminster-apátság október 21-én ismertette a történelmi rejtély megfejtéséhez vezető bizonyítékokat.
Több mint ezer évvel ezelőtt elhunyt egyházi vezető maradványait rejthette az a római kori kőkoporsó, amelyet a londoni Westminster-apátság területén fedeztek fel. A különleges síremlék már a 19. század óta ismert, de a benne talált csontváz személyazonossága sokáig megoldatlan rejtély maradt. Warwick Rodwell professzor, az apátság régészeti tanácsadója most olyan kutatási eredményeket ismertetett, amelyek alapján két középkori kolostorvezető neve is felmerült lehetséges elhunytként.
A történet még 1820-ban kezdődött, amikor az apátság területén dolgozó munkások véletlenül rábukkantak egy mészkőből faragott szarkofágra. A felfedezés során a kőkoporsó fedele hat darabra tört. A síremléket 1869-ben tárták fel és dokumentálták részletesebben, ekkor vált világossá, hogy a koporsó eredetileg a római korból származik. A rajta olvasható felirat Valerius Amandinus nevét őrizte, aki a Krisztus utáni 4. században élhetett Britanniában.
A kutatók figyelmét azonban egy különös részlet is felkeltette. A szarkofág fedelén egy nagyméretű latin kereszt látható, amelyet a 10–11. században faraghattak a kőbe. Ez arra utalt, hogy a római kori síremléket évszázadokkal később keresztény temetkezéshez használták fel. Azt viszont nem lehetett tudni, kit helyeztek el benne, és miért éppen ezt a régi kőkoporsót választották számára.
A csontváz sorsa időközben maga is rejtéllyé vált. A maradványokról sokáig azt feltételezték, hogy a korábbi feltárások után elvesztek, 2016-ban azonban váratlan fordulat következett. A restaurálásra elszállított szarkofágot ismét felnyitották, és a szakemberek egy csaknem teljes emberi csontvázat találtak benne. A lelet új lehetőséget teremtett arra, hogy korszerű tudományos módszerekkel vizsgálják meg az elhunyt kilétét.
A csontokat James Young Langthorne, a Pre-Construct Archaeology szakembere elemezte. A vizsgálatok szerint a férfi halálakor 35 és 49 év közötti lehetett, testmagassága pedig megközelítőleg 175 centiméter volt. A radiokarbonos kormeghatározás a halálát 987 és 1052 közé helyezte, vagyis a szarkofágban talált ember több mint hatszáz évvel később élhetett, mint az eredeti római kori tulajdonos.
Két középkori apát neve merült fel
Az eredmények alapján a kutatók összevetették a csontváz korát a Westminsterben szolgáló egyházi vezetők történetével. Két lehetséges személyt azonosítottak: Ælfwig apátot, aki 1020 körül hunyt el, valamint utódját, Wulnothot, aki 1049-ben halt meg. Mindketten a Westminsterben működő bencés kolostor vezetői voltak, haláluk időpontja pedig egybeesik a csontokon végzett vizsgálatok eredményeivel.
Warwick Rodwell professzor szerint valamivel valószínűbb, hogy a maradványok Ælfwighez tartoznak. A kutató ezt azzal indokolta, hogy a férfi már apáttá választása előtt is a westminsteri szerzetesközösség tagja volt. A bizonyítékok azonban nem elegendők a teljes bizonyossághoz, így Wulnoth személye sem zárható ki.
A temetkezés módja szintén egy magas rangú egyházi vezetőre utalhat. A római kori szarkofág újrafelhasználása különleges megtiszteltetést jelenthetett, a fedelére vésett kereszt pedig egyértelműen a keresztény temetkezéshez kapcsolódik. A vizsgálat során a régészek a kőkoporsó belsejében egy régi fakoporsó nyomait is azonosították. Bár maga a fa az évszázadok alatt elpusztult, a mészmaradványok kirajzolták az egykori koporsó körvonalait.
A lelet alapján a középkori halottat először fakoporsóba helyezhették, majd azt emelték bele a több száz éves szarkofágba. A síremlék tehát két egymástól távoli történelmi korszak emlékét őrzi: a római Britanniáét és a normann hódítás előtti angolszász egyházi világét.
A kutatók számára továbbra is kérdés, hogy a szarkofág eredetileg hol állhatott, és miként került a Westminster-apátság területére. Az sem ismert, hol nyugodhatott Valerius Amandinus, akinek a nevét a kőbe vésték. A síremlék újrafelhasználásának körülményeit ezért egyelőre csak a fennmaradt régészeti és történelmi bizonyítékok alapján lehet rekonstruálni.
A Warwick Rodwell vezette kutatás eredményei a Journal of the British Archaeological Association tudományos folyóiratban jelentek meg. A Westminster-apátság 2026. október 21-én hozta nyilvánosságra az új megállapításokat. A csontvázat tehát nem most fedezték fel: a mostani fejleményt az jelenti, hogy a tudományos vizsgálatok alapján először sikerült két név szerint ismert középkori egyházi vezetőhöz kötni a maradványokat.
A különleges római kori szarkofág ma a Westminster-apátság Queen’s Diamond Jubilee Galleries nevű kiállítóterében látható. Bár a benne talált férfi személyazonossága továbbra sem bizonyított teljes bizonyossággal, a több mint 150 éve vizsgált temetkezés története most jóval világosabbá vált.
Források: Westminster Abbey, Journal of the British Archaeological Association.
