Kevés sportág mondhatja el magáról, hogy száz év alatt ennyi legendát adott Magyarországnak, mint a boksz. A hétvégén a Hősök tere igazi arénává változott: nem a politikáé, nem a történelemé, hanem az ökölvívásé volt a főszerep. A Magyar Ökölvívók Szövetsége éppen száz éve, 1925. augusztus 17-én alakult meg, és most a kerek évfordulót igazi ünnepi gálával köszöntötték.
Egy nap, amikor minden a bokszról szólt
Három ring, száz mérkőzés, fiatal tehetségektől a veterán sztárokig – a rendezvény nem csupán egy sportesemény volt, hanem szimbolikus időutazás. A közönség egyszerre láthatta a jövőt és a múltat: a válogatott ifjú ökölvívói esküt tettek a nemzet előtt, miközben a szorítóba visszatértek azok, akiknek nevét egykor minden magyar sportrajongó ismerte.
Ott volt Erdei Zsolt, azaz Madár, aki hosszú évekig veretlenül vitte a magyar zászlót a profik között, és természetesen ott állt mellette Kovács “Kokó” István, a sportág jelenlegi első embere, aki egykor az atlantai olimpia aranyérmével írta be magát a történelemkönyvekbe. De nem hiányozhattak olyan nevek sem, mint Balzsay Károly, Kótai Mihály vagy a Bedák testvérek. Sőt, a lengyel legenda, Dariusz Michalczewski is szorítóba lépett, jelezve: a magyar boksz ünnepe nemzetközi jelentőségű.
A múlt tisztelete, a jövő ígérete
Az esemény nemcsak a küzdelmekről szólt. Kiállítások, relikviák, Papp László emlékei, edzői életműdíjak és ünnepélyes köszöntések tették teljessé a napot. A közönség pedig valóban ünnepelt: nemcsak a sportolókat, hanem egy évszázados hagyományt, amely még mindig élő és erős.
Kokó beszédében világosan fogalmazott: a magyar ökölvívás ismét a nemzetközi élvonalba szeretne tartozni. Ehhez a sportág múltja és hagyományai biztos alapot adnak – a feladat most az, hogy a fiatalok is újra a ringben keressék a dicsőséget.
Ünnep a Hősök terén
A nyár forróságában ez a nap valóban ünnep volt. A szorítóban újraéledtek a régi rivalizálások, a lelátón családok, idősek és fiatalok együtt szurkoltak. Volt, aki a hőskort idéző nevek miatt érkezett, mások a jövő reménységeit akarták látni. De egy dologban mindenki egyetértett: a magyar ökölvívás száz év után is él, lüktet, és képes újra a nemzet büszkeségévé válni.
