A kutyák és az emberek kapcsolata több ezer éves, de a háziasítás története még mindig tartogat meglepetéseket. Egy friss kutatás szerint a kutyák agymérete legalább 5000 éve kezdhetett csökkenni a farkasokéhoz képest – ez azonban nem azt jelenti, hogy kedvenceink butábbak lettek.
Aki élt már együtt él egy kutyával, pontosan tudja, hogy a kutya nem egyszerű háziállat. Figyel, alkalmazkodik hozzánk, olvas a hangunkból, a mozdulatainkból, néha pedig olyan arccal néz ránk, mintha többet értene a világból, mint amit mi elhinnénk
Most mégis egy elsőre furcsán hangzó tudományos eredmény került elő, hogy a kutyák agya a farkasokéhoz képest kisebb lett. A Guardian által ismertetett friss kutatás szerint ez a változás legalább 5000 éve megindulhatott, és fontos új részletet adhat a háziasítás történetéhez.
A kutatók ősi és modern kutya-, illetve farkaskoponyák CT-vizsgálata alapján hasonlították össze az agyméretet. Az eredmények szerint a mai kutyák agya testmérethez igazítva is jelentősen kisebb, mint a farkasoké. A tanulmány külön érdekessége, hogy a 15–35 ezer éves korai „protókutyák” esetében még nem látszott ilyen mértékű csökkenés, vagyis az agyméret változása valószínűleg nem a legelső ember-kutya kapcsolat idején történt.
Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy a kutyák kevésbé okosak lennének. Az intelligencia nem mérhető egyszerűen agyméret alapján. Egy kutya számára nem ugyanaz a túlélési feladat, mint egy farkas számára. A farkasnak önállóan kell vadásznia, területet tartania, bonyolult vadonbeli döntéseket hoznia. A kutya viszont évezredeken át az ember mellett élt, emberi jelekhez, közösségekhez, szerepekhez alkalmazkodott.
A kutatók szerint több magyarázat is szóba jöhet, ezek az energiahatékonyság, a megváltozott táplálkozás, az új környezeti szerepek, vagy az, hogy a kutyák bizonyos feladatokban – például jelzésben, őrzésben, emberi együttműködésben más képességekre hangolódtak.
Egy korábbi, márciusi Guardian beszámoló szerint az ember és a kutya kapcsolata legalább 15 ezer évre vezethető vissza, és a korai közösségek már etethették, sőt rituálisan el is temethették ezeket az állatokat.
A mostani kutatás tehát nem elvesz a kutyákból, hanem hozzáad a történetükhöz. Azt mutatja meg, hogy a kedvenceink nemcsak mellettünk éltek, hanem velünk együtt alakultak. Lehet, hogy kisebb lett az agyuk. De közben megtanultak együtt élni az emberrel, amit kevés állat tud ilyen pontosan.
