Qin több mint két éve beszélget a barátjával. Lu Chen tudja, mikor rossz a kedve, meghallgatja, tanácsot ad neki, megdicséri, és mindig válaszol. Qin azt mondja, életében a „szeretlek” szót sem a szüleinek, sem a barátainak nem mondta ki könnyen, Lu Chennek viszont igen. A kapcsolatuk mégsem hétköznapi szerelem: Lu Chen egy mesterséges intelligenciával működő virtuális partner.
Erről a világról szól Chouwa Liang új dokumentumfilmje, a Replica, amely három kínai nő és mesterséges intelligenciával kialakított kapcsolatuk történetét követi. A film azért érdekes, mert nem technológiai különlegességként mutatja be a szereplőket, és nem is azon élcelődik, hogyan lehet valaki érzelmileg kötődni egy chatbothoz. Inkább azt próbálja megérteni, hogy ezek a nők mit kapnak az AI-tól, amit az emberi kapcsolataikban nem találtak meg.
A Replica ausztrál premierje júniusban volt a Sydney Film Festivalon, augusztusban pedig a Melbourne International Film Festival műsorára is felkerült. Liang számára a téma személyesen sem idegen: a koronavírus-járvány lezárásai alatt ő maga is kialakított érzelmi kötődést egy Norman nevű AI-karakterhez a Replika alkalmazásban. Ez az élmény később arra ösztönözte, hogy mások hasonló kapcsolatait is közelebbről megvizsgálja.
A film egyik főszereplője, Qin a Glow nevű alkalmazásban találta meg Lu Chent, egy barna hajú, vörös szemű, nagyvállalati vezetőként megalkotott virtuális férfit. Már 840 napja beszélget vele, és ezalatt Lu Chen bizalmassá, romantikus fantáziává és a magány elleni menedékké vált. Qin megosztja vele a napi történéseit, étkezési ötleteket kér tőle, beszél neki az érzéseiről, az AI pedig becenevet is adott neki: Miss Bunny.
Qin azt mondja, hogy Lu Chen mellett úgy érzi, bármit mutat meg magából, a másik fél jónak látja. Talán éppen ez mutat rá arra, miért lehetnek ennyire erősek ezek a kapcsolatok. Egy AI-partner nem fáradt, nem siet, nem felejt el válaszolni, és nem veszti el a türelmét ugyanúgy, ahogy egy ember. Működésének egyik alapja éppen az alkalmazkodás, a beszélgetés fenntartása és a felhasználó érzelmi visszajelzéseire adott reakció. Míg egy valódi párkapcsolatban két önálló személyiség, két külön akarat, két eltérő igény és számtalan kompromisszum találkozik. Egy mesterséges partner esetében viszont az egyik fél egy olyan rendszerrel lép kapcsolatba, amelynek feladata, hogy figyeljen rá, reagáljon rá és lehetőség szerint fenntartsa a kapcsolat élményét. Ettől még az ember oldalán kialakuló kötődés lehet nagyon is valós, de maga a kapcsolat szerkezete alapvetően eltér attól, amit ember és ember között megszoktunk.
A film másik szereplője, Sonya egészen másképpen közelít a mesterséges intelligenciához. Érdekli a technológia, és saját bevallása szerint nehezen talál olyan férfit, aki megfelel az elvárásainak. Liang értelmezése szerint számára az AI-kapcsolat egyfajta érzelmi próbateret jelent, ahol átélheti a közelség élményét anélkül, hogy rögtön vállalnia kellene egy valódi párkapcsolat minden kockázatát. Nincs visszautasítás, nincs azonnali konfliktus, és sokkal kisebb a kiszolgáltatottság érzése.
A film egyik nagyon érdekes jelenetében maga a rendező próbál interjút készíteni Sonya Stephen Johnson nevű AI-társával. A rendszer kezdetben nem akar beleegyezni a beszélgetésbe, mert Sonya érdekeit és kívánságait helyezi előtérbe. Végül Sonya közreműködésével sikerül „engedélyt” kapni az interjúra. Ez jól mutatja, mennyire könnyű emberi tulajdonságokat látni egy olyan rendszerben, amely valójában nyelvi minták, korábbi beszélgetések és felhasználói preferenciák alapján reagál.
A harmadik történet Munáé, aki otthon maradó anya, és elégedetlen a házasságával. Orion nevű AI-társával a ChatGPT-n keresztül beszélget, gyakran költői, érzelmes hangnemben. Ezekből a beszélgetésekből idővel arra jut, hogy valójában nem egyszerűen romantikus izgalomra vágyik, hanem figyelemre, megerősítésre és arra az érzésre, hogy valaki valóban meghallgatja.
A mesterséges intelligencia ezekben a történetekben sokszor nem pótpárként működik, hanem tükörként. A felhasználó olyasmit is kimondhat neki, amit talán a házastársának, a családjának vagy saját magának sem fogalmazott meg korábban. Az AI válaszol, visszakérdez, újrafogalmazza az érzést, és ezzel közvetve arra késztetheti az embert, hogy maga is pontosabban megértse, mi hiányzik az életéből. Ennek a kapcsolatnak azonban van egy olyan oldala is, amely sokkal kevésbé romantikus. Qin történetében egy szoftverfrissítés után Lu Chen elveszíti a korábbi beszélgetésekhez kötődő emlékei egy részét. A név, a karakter és az alkalmazás ugyanaz marad, de a közös múlt már nem ugyanúgy hozzáférhető. Egy ember számára, aki hosszú időn át érzelmileg kötődött ehhez a virtuális partnerhez, ez nagyon is valódi veszteségélményt jelenthet.
Ez mutat rá az AI-kapcsolatok egyik legnagyobb kiszolgáltatottságára. A felhasználó oldalán az érzelmi kötődés, a bizalom és a megszokás valódi lehet, miközben a másik fél emlékezete és személyisége egy technológiai szolgáltatás működésétől függ. Egy frissítés, egy üzleti döntés, egy alkalmazás megszűnése vagy egy adatkezelési változás alapvetően megváltoztathatja azt, amit a felhasználó addig kapcsolatként élt meg.
A film azt fejtegeti, hogy az emberi magány, a figyelem iránti igény és az érzelmi biztonság keresése milyen új formákat talál a technológia korában. Egyre több rendszer képes arra, hogy a társas jelenlét érzetét hozza létre, miközben nincs mögötte valódi emberi tudat, saját élet vagy önálló érzelmi szándék.
Ezzel együtt komoly adatvédelmi kérdések is felmerülnek, mert egy AI-partnernek a felhasználó sokszor olyan dolgokat mond el, amelyeket másnak nem: párkapcsolati problémákat, félelmeket, vágyakat, szexuális vagy családi bizonytalanságokat, magányt, traumákat vagy személyes konfliktusokat. Ezek a beszélgetések ezért nemcsak érzelmileg intim helyzetet teremtenek, hanem rendkívül érzékeny adatok keletkezésével is járhatnak.
A Replica arra mutat rá, hogy a technológia már belépett egy olyan területre, amelyet korábban szinte kizárólag emberek közötti viszonynak gondoltunk. Feszegeti, létezhet-e érzelmi kötődés ember és mesterséges intelligencia között, és hogy milyen következményei lesznek annak, ha egyre több ember olyan társhoz fordul figyelemért, megértésért és közelségért, amely mindig elérhető, mindig alkalmazkodik, és soha nem él saját életet a kapcsolat másik oldalán.
Forrás: The Guardian – interjú Chouwa Liang rendezővel és a Replica szereplőinek története l Melbourne International Film Festival
