Groznijban több tűzfalon láthatóak a csecsen Ahmat Specnaz különleges alakulat katonáinak képei. A lakosság hősként tekint rájuk. Persze, hogy érdekelt a kiképzőközpontjuk a Groznij közelében található Speznaz Akadémia. Szerencsére sikerült is bejutnom a létesítménybe.
Az akadémián éppen ejtőernyőskiképzés folyt, mivel saját repülőtérrel is rendelkezik. A különleges alakulat tagjait először szélcsatornában készítik fel a szabadesésre. Itt tanulják meg a stabil zuhanást. Ez fontos, különben a rongybabaként pörgő testre rátekeredhet az ejtőernyő és az halálos kimenetelű a legtöbb esetben. A hason való zuhanás, enyhén homorú háttal és felemelt lábakkal az egyik alapja a kiképzésnek. Amikor 190 km/h sebességgel zuhansz akkor a levegő anyaggá válik, fekszel rajta, mint egy matracon. Az oktatónő, aki maga több, mint 4000 ugrással rendelkezett elmondta, hogy a szélcsatornás gyakorlás magabiztossá teszi a katonákat és remek gépelhagyásokat produkálnak. A katonák gyakorolják a nagy magasságból történő kiugrást oxigénnel. Ez is fontos, ha fedett bevetésekre indulnak és észrevétlenül kell bejutniuk az ellenséges vonalak mögé.
Kadirov testőrsége lövészet közben
Sok dolog visszaköszönt a saját kiképzésemből. Egy pokrócra tették három különböző lőfegyver részeit. Egy sípszóra a katonáknak oda kellett rohanniuk, villámgyorsan összerakni a három fegyvert, majd jött egy 100 méteres sprint, utána vissza a pokróchoz, le kellett nyomni 20 fekvőtámaszt, majd megadott jelre mindhárom fegyverrel lőni az anatómiai céltáblára. Persze a sprint és a fekvők következtében megy ám a pumpa rendesen, ami a kéz enyhe remegését is okozza. A gyakorlat alatt stresszelik is a katonákat például bekapcsolnak mögöttük egy légvédelmi szirénát. Nekik a tébolyító zajban is teljesíteniük kell. Az egyik szektorban éppen Kadirov csecsen elnök testőrsége gyakorolt. Nekik a lövések előtt egy-egy tigrisbukfencet is kellett csinálniuk, majd felkapni a pisztolyt, a gépkarabélyt vagy a géppisztoly kompakt változatát és el kellett találniuk a kijelölt célpontot. Elnéztem a srácokat, hát nem szeretném őket ellenségnek.
Láthatatlan mesterlövészek
A létesítmény hatalmas. Az egyik hosszú elkerített részén a mesterlövészek gyakorolnak. Csak a fegyverek dörrenését hallani és azt, ahogy a fémből készült céltáblákba belecsapódik a lövedék. A legmesszebb lévő 1800 m-re van. A mesterlövészek az álcaruhájukban láthatatlanok, teljesen belevesznek a növényzetbe. Érthető, ennek így is kell lennie. Leharcolt, szétlőtt autók állnak a „kísértetvárosban”. A specialisták itt gyakorolják az utcai-és az épületharcot, valamint a túszok kiszabadítását. A házakban a gipszkarton falakat pár mozdulattal át lehet helyezni és máris egy új szcenárió tárul a leendő kommandósok elé. Pár pozdorjává lőtt műanyagbábú mutatja, hogy itt sem spórolnak a lőszerekkel.
Elkaptuk a moszkvai merénylőket
A lőgyakorlat szünetében az egyik tiszt elmeséli, miként kapták el a moszkvai merénylőket, akik a Crocus City-Hall rendezvényközpontban gyilkoltak meg 139 ártatlan civilt az Iszlám Állam nevében, de állítólagosan az ukrán titkosszolgálat megbízásából. „Éppen a frontról tartottunk visszafelé és megálltunk, hogy tartsunk egy kis szünetet az országút szélén. A rendőrségi rádiót folyamatosan hallgattuk a terrortámadás miatt és rettenetes düh volt mindegyikünkben. Egyszer csak az egyik srác kiabálni kezd, hogy ezek pont felénk tartanak. Gyorsan lehúzódtunk a rekettyésbe, hogy előröl és hátulról lezárjuk az utat. Nemsokára meg is jelent a kis szürke Renault. Rádión koordináltuk a csapdát és blokkoltuk az utat a kocsijuk előtt és mögött. A szarháziak kiugrottak a kocsiból és megpróbáltak elfutni. Hát nem jött össze nekik. Kissé megviselte őket az elfogás. Az egyikkel megetettük a fülét, amit levágtunk, hogy érezze a törődést, meg azt, hogy nem gyilkolunk ártatlanokat. A másik elvesztette az egyik szemét a dulakodás közben, de megtanulta csecsenekkel nem kezdünk. A harmadikkal nem tudom mi lett, de csoda, hogy túlélte, nem hittem volna, de az orosz orvosok csodákra képesek. Kiszedtük belőlük, hogy Ukrajnába akartak szökni, a határon várta őket az SZBU. Szerintem lelőtték volna őket, hogy ne derüljön ki a dolog.” Hát igen ez egy kemény világ, kemény harcosokkal. „Menjünk lőjünk Kalasnyikovval” -mondta a tiszt és ennek nem lehetett ellentmondani.
Folyt.Köv.
Kép Forrás: Georg Spöttle rovatvezető
Esti Hírlap
