Valaha könyveket fordított, színházi előadásokról írt kritikákat, kulturális folyóiratokat szerkesztett és diákokat tanított. Ma egy belarusz büntetőtelepen tölti nyolcéves börtönbüntetését, ahol teljesen elvesztette a látását. A PEN International szerint állapotának súlyosbodásában a megfelelő orvosi ellátás hiánya is szerepet játszott. A 71 éves Vacłaŭ Areška kálváriája a bebörtönzött írók napjának egyik legmegrázóbb története.
Vacłaŭ Areška belarusz szerkesztő, politológus és szakszervezeti aktivista a Művészeti Akadémia elvégzése után a Fiatalok Színházában és a Nemzeti Művészeti Múzeumban dolgozott. A belarusz kultúra történetét tanította, régi lengyel nyelvű barokk műveket fordított, írásai pedig olyan meghatározó lapokban jelentek meg, mint az ARCHE, a Spadchyna, a pARTisan vagy a Nasha Niva. Emellett a sztálini elnyomás áldozatainak emlékét őrző kulturális kezdeményezésekben is aktívan részt vett.
Később a független REP szakszervezet aktivistájaként és kiadványának szerkesztőjeként tevékenykedett. Szakszervezeti tevékenysége miatt is a hatóságok célkeresztjébe került: 2022. április 19-én, a lakásán tartott házkutatás után több szakszervezeti vezetővel együtt őrizetbe vették, majd nemzetbiztonsági és szélsőségességgel összefüggő vádakat emeltek ellene. 2023. január 5-én nyolcéves szabadságvesztésre ítélték, amit a belarusz Legfelsőbb Bíróság áprilisban helybenhagyott. A nemzetközi jogvédő szervezetek politikai indíttatásúnak tartják az eljárást.
Fény és árnyék nélkül a büntetőtelepen
A fogság azonban nemcsak a szabadságától fosztotta meg. A Viasna Emberi Jogi Központ beszámolói szerint Areška látása a büntetőtelepen fokozatosan romlott, majd teljesen megszűnt. Egykori rabtársa, Dzmitrij Szemcsenko újságíró a Belsat televízióban számolt be arról, hogy saját szemével látta a leépülést: elmondása szerint Areškánál retinaleválás lépett fel, és végül már a legegyszerűbb mindennapi tevékenységekhez is segítségre szorult. A rabtársaknak kellett elkísérniük telefonálni, a konyhába vagy az orvosi részlegre. Bár a férfi megtanulta a körlet elrendezését, és tapogatózva bizonyos helyeken képes önállóan mozogni, a lépcsőknél és a folyosókon teljesen társai jelzéseire van utalva – a beszámolók szerint ráadásul az őrök időnként még azt is megtiltották a többi fogolynak, hogy segítsenek neki.
Egy volt rabtársa, Vlagyimir arról számolt be, hogy Areška 2024 elején még képes volt önállóan olvasni. Hozzátartozói nagy betűkkel nyomtatott leveleket küldtek neki, ám idővel már ez sem segített. A betűket egyre nagyobbra kellett nyomtatni, végül pedig más foglyok olvasták fel neki az otthonról érkező üzeneteket. „Az év során a betegsége jelentősen súlyosbodott. Éjszaka, amikor felkelt, hogy kimenjen a mosdóba, egyedül indult el. Néhány rab felajánlotta, hogy segít neki, de ő megtanulta az útvonalat, így tapintással elérhette.”
A volt rabtárs szerint a többiek rendszeresen felajánlották a segítségüket. A zuhanyzóba is megpróbálták elkísérni, Areška azonban gyakran ragaszkodott ahhoz, hogy ameddig csak lehet, önállóan boldoguljon.
A másik volt rabtárs szintén egy különösen megalázó esetről is beszámolt. Elmondása szerint a büntetőtelep vezetése Areška korát és egészségi állapotát sem vette figyelembe, amikor a többi fogollyal együtt ellenőrzésekre vezényelték. Az egyik ilyen alkalommal a szerkesztőt egy másik rabbal együtt a parancsnok elé állították, hogy írásos magyarázatot adjon egy állítólagos szabályszegésről. Areška azonban vaksága miatt erre már nem volt képes. „Amikor az őr egy másik rab előtt Areškát kérdezte, majd feladatot adott neki, hogy írjon magyarázatot, ő egyszerűen nevetett.” A volt rabtárs beszámolója szerint végül az őr maga töltötte ki a papírt, Areška pedig csak aláírta. A tanú úgy vélte, az őr tudatosan hozta megalázó helyzetbe a látását elveszítő férfit.
A büntetőtelepen ugyanakkor akadtak olyanok is, akik igyekeztek megkönnyíteni a mindennapjait. Egykori fogolytársa szerint a rabok között voltak, akik elkísérték, figyelmeztették az akadályokra, rendszeresen vigyáztak rá, még akkor is, amikor ezt az őrök rossz szemmel nézték. A beszámoló szerint egyesek viszont gúnyolódtak rajta és a bizonytalan mozgásán.
Areška közben mindvégig igyekezett megőrizni az önállóságát. A férfi, aki korábban könyveket fordított és kulturális folyóiratokat szerkesztett, már a saját leveleit sem tudta elolvasni. Mégsem mondott le arról, hogy írjon: hozzátartozói különleges sablonokat küldtek neki, hogy ezek segítségével továbbra is képes legyen néhány szót papírra vetni.
Attól fél, hogy nem élné túl a kórházba vezető rabtranszportot
A 22-es számú büntetőtelep vezetése a beszámolók szerint felajánlotta a kórházi átszállítást, Areška azonban attól tart, hogy megrendült egészségi állapota miatt nem élné túl a hosszú, bilincsben történő rabtranszportot. Egykori rabtársa, Dzmitrij Szemcsenko megpróbálta rábeszélni, hogy vállalja az utat, és kérjen hivatalos igazolást a vakságáról. Areška válaszát így idézte fel:
„Egyszerűen nem bírnám ki, hogy odáig eljussak. Nem bírnám ki azt a vonatutat. Amikor visszagondolok arra, hogyan szállítottak ide a büntetőtelepre… Úgy érzem, egyszerűen meghalnék azon a vonaton, azokkal a körülményekkel, azokkal a bilincsekkel. Nem szállnék le róla élve, el sem jutnék a kórházig.”
A vakság mellett magas vérnyomással, valamint hát- és lábproblémákkal is küzd. A Viasna szerint telefonálhat hozzátartozóinak, személyes családi látogatásról azonban a rendelkezésre álló beszámolók nem adnak hírt.
Másokat már szabadon engedtek, ő továbbra is börtönben van
Areška neve a Szvaboda Rádió beszámolója szerint már felmerült a nemzetközi közvetítéssel zajló fogolyelengedési egyeztetéseken. Az elmúlt időszakban több belarusz politikai foglyot, köztük a vele együtt elítélt szakszervezeti aktivisták közül is néhányat szabadon engedtek, ő azonban továbbra is a büntetőtelepen maradt. Nem tudni, miért nem került a szabadon bocsátottak közé. A PEN International álláspontja szerint olyan körülmények között tartják fogva, amelyek kínzásnak vagy embertelen bánásmódnak minősülhetnek. A Viasna a különösen veszélyeztetett egészségi állapotú politikai foglyok közé sorolja a 71 éves férfit, és a nemzetközi jogvédő szervezetekkel együtt nemcsak az azonnali szabadon bocsátását, hanem sürgős orvosi segítség biztosítását is követeli.
Areška annak az öt üldözött alkotónak az egyike, akiknek a történetét a PEN International a bebörtönzött írók 2026. november 15-i napján külön is a világ figyelmébe ajánlja. Egy olyan emberé, aki egész életét az írott szónak, a művészetnek és a kultúrának szentelte, ma pedig már az unokáinak szánt néhány sort is alig tudja papírra vetni.
Forrás: Viasna Emberi Jogi Központ (2026. szeptember 17.), Szvaboda Rádió (2026. október 8.), PEN International.
