Libasült, friss újbor, világító lampionok és egy régi legenda, amely szerint a hangosan gágogó ludak árulták el a bujkáló püspököt. November 11-én országszerte Szent Mártonra emlékezünk, akinek története több mint 1600 éve része az európai kultúrának. De vajon miért éppen libát eszünk ezen a napon, és honnan ered a mondás, hogy aki Márton-napon nem eszik libát, egész évben éhezni fog? A válasz egy római katona különleges életében, a régi paraszti gazdaságok szokásaiban és az őszi lakomák hagyományában rejlik. Szent Márton szülővárosában, Szombathelyen idén is többnapos ünnepségsorozattal emlékeznek a város legismertebb történelmi személyiségére.
„Aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik” – tartja a régi magyar mondás, amely november 11-én ma is gyakran elhangzik az ünnepi asztalok mellett. Bár a libasült elfogyasztása természetesen nem befolyásolja a következő esztendő szerencséjét, a népi bölcsesség mögött egykor komoly gazdasági jelentőségű ünnep állt.
Régen ilyenkorra már véget ért az őszi betakarítás, az állatokat behajtották a legelőkről, a gazdák elszámoltak a terméssel, a pincékben pedig elkészült az újbor. A hosszú téli hónapok előtt sok helyen ekkor tartották az utolsó nagyobb közös lakomát, amely egyben a mezőgazdasági esztendő lezárását is jelentette.
Egy katona, aki fél köpenyét egy koldusnak adta
Tours-i Szent Márton a 4. század elején, a Római Birodalomhoz tartozó Savariában, a mai Szombathelyen született. Születésének évét általában 316-ra vagy 317-re teszik. Édesapja katonatiszt volt, így a fiatal Márton maga is a római hadseregben szolgált.
Életének legismertebb története egy hideg téli napon játszódott Amiens városában. A legenda szerint Márton a városkapunál egy didergő, szegény emberrel találkozott. Pénz nem volt nála, ezért elővette kardját, kettévágta katonai köpenyét, és annak egyik felét a koldus vállára terítette.
Aznap éjszaka különös álmot látott: Krisztus jelent meg előtte, éppen abban a köpenydarabban, amelyet a rászorulónak adott. A történet a keresztény hagyományban az irgalmasság és az önzetlen segítségnyújtás egyik legismertebb példájává vált.
Márton később elhagyta a hadsereget, szerzetesi életet választott, majd 371-ben Tours püspöke lett. Halála után tisztelete gyorsan elterjedt Európában, szülőföldjén pedig különösen erős kultusza alakult ki.
Elbújt a libák közé, de azok elárulták
A Márton-napi libaevéshez kapcsolódó legenda szerint a későbbi püspök annyira szerény volt, hogy nem akarta elfogadni a magas egyházi tisztséget. Amikor érte mentek, hogy püspökké válasszák, egy libaólban próbált elrejtőzni.
Csakhogy nem számolt a ludakkal. A madarak hangos gágogásba kezdtek, így a keresésére indulók hamar megtalálták. A történet szerint Márton végül nem kerülhette el a püspöki kinevezést, a libák pedig örökre összekapcsolódtak november 11-ével.
A népszerű legenda mellett sokkal hétköznapibb magyarázata is van a hagyománynak. A régi gazdaságokban a tavasztól nevelt libák ősz végére híztak meg megfelelően, ezért novemberben vágták le őket. Húsukból ünnepi étel készült, amelyet családi és közösségi lakomákon fogyasztottak el.
A libasült idővel a bőség és a jólét jelképévé vált. Egyes vidékeken a pásztorok vagy a szolgálók járandóságának részeként is adtak libát, másutt a gazdák vendégelték meg vele rokonaikat és ismerőseiket.
A libacsontból még a telet is megjósolták
Márton napja nemcsak az ünnepi étkezésről szólt. A szüreti időszak lezárulta után ekkor kóstolták meg az újborokat is, ezért a néphagyomány Szent Mártont az újbor bírájának nevezte. A gazdák ilyenkor már képet kaphattak arról, milyennek ígérkezik az adott évjárat.
Az időjárásra szintén különös figyelmet fordítottak. A népi hiedelmek szerint a Márton-napi időből a tél alakulására lehetett következtetni, sőt, egyes tájakon még a megsütött liba mellcsontját is megvizsgálták.
Úgy tartották, hogy ha Márton fehér lovon érkezik, vagyis havazik, enyhébb tél várható. Ha viszont barna lovon jön, kemény hidegre lehet számítani. Más vidékeken az enyhe novemberi időt tekintették a hideg tél előjelének. Ezek a jóslások a népi kultúra részei, tudományos alapjuk nincs.
Miért világítanak a lampionok Márton estéjén?
A gyermekek számára sok helyen a lámpás felvonulás jelenti az ünnep legemlékezetesebb pillanatát. A szokás főként német nyelvterületről terjedt el, de mára Magyarországon is számos óvoda, iskola és közösség szervez Márton-napi sétákat.
A résztvevők saját készítésű lampionokkal járják végig az utcákat, közben énekelnek, és gyakran felelevenítik a köpenyét megosztó római katona történetét. A fény az egymás iránti figyelem, a segítségnyújtás és az összetartozás jelképe.
A felvonulások az elmúlt évtizedekben sok magyar településen kedvelt családi programmá váltak, így az ünnep ma már azokhoz is közel kerülhet, akik elsősorban a közösségi élmény miatt vesznek részt rajta.
Szombathelyen lámpás felvonulással, libás játékokkal és ünnepi gálával várják a családokat
Szent Márton szülővárosában, az egykori Savariában idén is többnapos rendezvénysorozattal ünnepelnek. Szombathelyen a történelmi megemlékezések mellett családi programok, kézműves foglalkozások és egyházi események idézik fel a városhoz kötődő szent emlékét.
November 11-én, szerdán 16.30-kor az AGORA–Savaria Filmszínháztól indul a Márton-napi lámpás séta, amely a 30. jubileumi Szociális Hét rendezvénysorozatához kapcsolódik. A résztvevők saját készítésű lampionokkal csatlakozhatnak a közös felvonuláshoz.
November 13-án, pénteken 15 és 18 óra között a Herényiek Háza várja a családokat a Herényi Szent Márton-napon. Lámpáskészítés, Szent Márton-kifli sütése, éneklés és libás ügyességi játékok szerepelnek a programban. Fél hatkor – megfelelő időjárás esetén – lámpás felvonulás indul a herényi Szent György-templom körül. Ugyanezen a napon 17 órától a szombathelyi székesegyházban ünnepi vesperást és lampionos felvonulást rendeznek.
November 14-én, szombaton 10 órakor a székesegyházban tartanak Szent Márton-ünnepséget, amelyen Kocsi Fülöp érsek-metropolita mond szentbeszédet. Este 18 órakor az AGORA–Művelődési és Sportházban folytatódik az ünnepi programsorozat a Szent Márton-napi díjátadó gálával, ahol a város kitüntetéseit adják át.
Márton-napot természetesen nemcsak Szombathelyen ünneplik. Magyarország számos településén és Európa több országában is libalakomákkal, borkóstolókkal, közös felvonulásokkal és kulturális rendezvényekkel emlékeznek a pannóniai születésű szentre, akinek története több mint másfél évezred elteltével is része a mindennapi hagyományainknak.
