1967. november 9-én, 59 évvel ezelőtt indult első útjára a Saturn V, amely később az Apollo-program űrhajósait a Holdhoz juttatta. Az Apollo–4 fedélzetén még nem utazott ember: a NASA egyetlen küldetésben próbálta ki az óriásrakéta működését és az űrhajó több létfontosságú rendszerét.
Öt hatalmas F–1 hajtómű indította el a mintegy 111 méter magas szerkezetet a floridai Kennedy Űrközpont 39A jelű indítóállásáról. November 9-én, helyi idő szerint reggel hét órakor kezdődött a repülés, amely a NASA holdprogramjának egyik meghatározó próbája lett.
Nagy jelentőséget adott a küldetésnek, hogy a mérnökök a Saturn V mindhárom működő fokozatát már az első repülésen együtt tesztelték. Az úgynevezett teljes rendszerpróba lehetőséget adott arra, hogy valós körülmények között vizsgálják a hordozórakéta egymásra épülő részeinek együttműködését.
A Holdról való visszatérést is próbára tették
Föld körüli pályára állás után a küldetés nem ért véget. Újraindították a harmadik fokozat hajtóművét, az Apollo űrhajó pedig olyan pályára került, amely lehetővé tette a nagy sebességű légköri visszatérés vizsgálatát.
Erre azért volt szükség, mert a Hold felől érkező űrhajónak nagyobb sebességgel kellett belépnie a légkörbe, mint egy szokásos, alacsony Föld körüli pályáról visszatérő járműnek. A próba során a parancsnoki egység hővédelméről is adatokat gyűjtöttek.
Mintegy kilencórás repülés után az Apollo–4 a Csendes-óceánon ért vizet. Sikerével fontos lépéssel került közelebb a NASA ahhoz, hogy embereket küldhessen a Holdhoz.
Forrás: NASA.
