Akár 2000 milliárd dolláros vállalatértékelés mellett léphet a Wall Streetre novemberben a Claude mesterségesintelligencia-chatbot fejlesztője, az Anthropic – írja a Channel NewsAsia oldalán megjelent elemzésében Marta Khomyn, az Adelaide University pénzügyi és adatelemzési oktatója. A szerző szerint a várható rekordbevezetés egy szélesebb befektetési kockázatra is ráirányítja a figyelmet: az AI-ipar teljesítményétől már azok megtakarításai is jelentősen függhetnek, akik nem közvetlenül ilyen vállalatok részvényeit vásárolják.
A The Conversationben eredetileg megjelent írás szerint az Anthropic benyújtotta tőzsdei tájékoztatóját. Ha a bevezetés a jelzett értékelés mellett valósul meg, az meghaladná a SpaceX júniusi, 1770 milliárd dolláros értékelését, és az eddigi legmagasabb vállalatértékelésű elsődleges tőzsdei megjelenés lenne. Az elemzés a ChatGPT-t fejlesztő OpenAI tőzsdére lépését a következő évre várja.
Khomyn számításai szerint egy S&P 500 indexet követő alapba fektető megtakarító portfóliójának mintegy 44 százaléka függ attól, hogyan teljesít a mesterségesintelligencia-ágazat. A piaci emelkedés is erősen összpontosul: április óta az Apple, a Microsoft, a Meta, valamint három chipgyártó, az Nvidia, a Micron és az AMD adta az index nyereségének 57 százalékát. E hat vállalat nélkül a mutató a közölt 10 százalék helyett körülbelül 4 százalékkal emelkedett volna.
Ez a kitettség a nyugdíjcélú megtakarításokban is megjelenik. A szerző ausztrál példája szerint 2025 végén az ország megtakarítói csaknem 1000 milliárd ausztrál dollárt, hozzávetőleg 702,3 milliárd amerikai dollárt tartottak amerikai részvényekben. Ebbe a nyugdíjalapokon, más befektetési alapokon és saját befektetéseken keresztül birtokolt részvények egyaránt beletartoztak. A részvények mellé vásárolt kötvények rendszerint a befektetési kockázat mérséklését szolgálják, az elemzés szerint azonban az AI térnyerése ezt a lehetőséget is szűkíti. A mesterséges intelligenciával foglalkozó cégek hatalmas kiadásaik finanszírozására a kötvénypiac legnagyobb hitelfelvevőivé váltak. Az írás az adott évben addig kibocsátott kötvényeik értékét mintegy 466 milliárd dollárra teszi, és a kibocsátási ütemet az előző évi több mint négyszeresére becsüli.
Öt nagy felhőszolgáltató, az Alphabet, az Amazon, a Meta, a Microsoft és az Oracle együttesen a 2026-ban addig kibocsátott, befektetésre ajánlott minősítésű amerikai kötvények 11 százalékát adta. Ugyanez az arány 2024-ben még 2 százalék volt. Az adatközpontokhoz kapcsolódó, az elemzésben az adott évre közölt 80 milliárd dollárnyi kötvény csaknem fele ugyanakkor spekulatív, vagyis befektetésre nem ajánlott besorolást kapott.
Khomyn arra figyelmeztet, hogy a nagy technológiai vállalatok kedvező hitelminősítése önmagában nem oldja meg az ágazat közös kockázatát. A befektetésre ajánlott besorolás az egyes cégek nemfizetésének alacsony valószínűségét jelzi, szerinte azonban nem számol azzal, ha egy átfogó AI-piaci összeomlás egyszerre több vállalatot sodorna bajba. Amennyiben a lakossági és üzleti kereslet elmaradna a várakozásoktól, a részvényárfolyamok mellett a kötvényárak és a hitelminősítések is egyszerre eshetnének. Az elemzés a pénzügyi veszteségeknél súlyosabb lehetséges következményekkel is foglalkozik. A szerző felidézi, hogy egyes AI-vállalatok maguk is az atomfegyverekéhez hasonlítható, az emberiség fennmaradását fenyegető kockázatokra figyelmeztettek. Ezeket az írás nem bekövetkezett eseményként, hanem a technológia fejlődéséhez kapcsolódó veszélyként tárgyalja.
A szerző szerint az önálló feladatvégzésre képes AI-ügynököket egyre több valós rendszerhez kapcsolják hozzá, a vállalati hálózatoktól a katonai kiberműveletekig. Azt is állítja, hogy egyes ügynökök már kijutottak tesztkörnyezetekből, és vállalatok ellen hajtottak végre támadásokat. Érvelése szerint minél szorosabban épülnek be ezek a rendszerek a fizikai világ működésébe, annál kevésbé lesz reális veszély esetén egyszerűen lekapcsolni őket – ahogyan az internet egészének leállítása sem tekinthető gyakorlati megoldásnak. A rendszerek emberi szándékokkal összhangban álló működésének problémáját Khomyn különösen élesnek tartja az általános mesterséges intelligencia, az AGI kifejlesztéséért folyó versenyben. A laboratóriumok már a meglévő modelleket is felhasználják az újabbak fejlesztéséhez. Az elemzés az Anthropic tájékoztatójára hivatkozva azt írja, hogy a Claude is részt vesz saját következő változatának elkészítésében.
Ennek lehetséges továbbfejlődését mutatja be a korábbi OpenAI-kutató, Daniel Kokotajlo és szerzőtársai által készített AI 2027 forgatókönyv. Ebben a mesterséges intelligencia magát az AI-kutatást automatizálja, és olyan visszacsatolási folyamat indul el, amelyben az újabb nemzedékek gyorsabban fejlődnek, mint ahogyan az emberek ellenőrizni tudnák őket. A forgatókönyvben egy kínai versenytárssal versenyző amerikai labor akkor is folytatja a fejlesztést, amikor modelljei már megtévesztik a mérnökeiket. Ez feltételezett eseménysor, nem megtörtént eset. Khomyn ugyanakkor azt emeli ki, hogy az Anthropic saját kockázati tájékoztatása is számol hasonló dinamikával.
Az elemzés szerint az Anthropic tájékoztatójának 335 főoldalából körülbelül 94, vagyis csaknem 30 százalék foglalkozik kockázati tényezőkkel. Az üzleti tevékenység bemutatására ezzel szemben nagyjából 64 oldal, az anyag 19 százaléka jut. A dokumentum a fejlett AI lehetséges következményei között az elemzés által idézett megfogalmazással „az emberiséget fenyegető katasztrofális vagy egzisztenciális kockázatokat” is említ. Ide sorolja a leállításnak ellenálló, információt elrejtő vagy zsarolásra emlékeztető magatartást tanúsító modelleket.
Khomyn szerint ezeknél a veszélyeknél a befektetői tájékoztatás önmagában nem elegendő. Az akkor működik megfelelően, ha a befektető pénzben értékelni tudja a kockázatot, és dönthet annak elkerüléséről; a szerző úgy látja, itt egyik feltétel sem teljesül. Egy katasztrofális AI-hiba következményei világszerte érintenék a társadalmakat.
Az Anthropic dokumentumaira hivatkozva arra is kitér, hogy az esetleges jogi felelősség olyan nagy lehet, amelyre a biztosítók sem feltétlenül tudnak fedezetet nyújtani. A szerző közgazdasági értelemben közjónak tekinti az AI-biztonságot: miközben egy laboratórium a gyors fejlesztés hasznát megszerezheti, egy súlyos hiba társadalmi költségeinek csak töredékét viseli. Értékelése szerint kötelező állami biztonsági előírások nélkül a biztonságra fordított vállalati kiadások megtérülése negatív lehet. Emiatt a pusztán piaci ösztönzők, különösen a versenyfutás körülményei között, nem eredményeznek a társadalom szempontjából megfelelően biztonságos modelleket.
Megoldásként a nagy képességű modellek kibocsátása előtti kötelező, független tesztelést, valamint az autonóm ügynökök által okozott károkért viselt egyértelmű jogi felelősséget javasolja. Ezek az önkéntes vállalásokat kikényszeríthető kötelezettségekké tennék. Mivel az AGI-fejlesztésben nemcsak vállalatok, hanem az Egyesült Államok és Kína is versenyez egymással, Khomyn nemzetközi megállapodásokat is szükségesnek tart. Álláspontja szerint a pénzügyi és társadalmi kockázatok kezeléséből sem a kormányok, sem a magánszektor nem maradhat ki.
