Az USA 2027-ig akarja, hogy Európa vegye át a NATO védelmi képességeinek jelentős részét – Brüsszel és több szövetséges állam élesen bírálja a tervet
Az Egyesült Államok 2025 decemberében közzétette legújabb nemzetbiztonsági doktrínáját, amely radikális irányváltást jelez az eddigi transzatlanti együttműködés történetében. A dokumentum egyértelművé teszi: Washington a jövőben sokkal inkább saját, belső érdekeire koncentrálna, és jelentős részben elvárná, hogy Európa vegye át a kontinens biztonsági struktúráinak működtetését. A stratégia azonnal heves reakciókat váltott ki európai fővárosokban.
Amerikai elvárások: 2027 a céldátum
Az új koncepció központi eleme, hogy a NATO-n belül Európa vegye át a legfontosabb hagyományos védelmi feladatokat: a hírszerzés, a rakétavédelem, a hadműveleti koordináció, valamint az európai csapatmozgások felügyelete is nagyrészt az európai tagállamokra hárulna. Washington ehhez egy rendkívül rövid, 2027-ig tartó felkészülési időszakot határozott meg.
A stratégia azonban nem tartalmaz részletes útmutatást arra, miként mérnék a „képesség-átvétel” sikerét, hogyan értékelnék az európai felkészültséget, vagy milyen szervezeti és technikai standardokat kellene teljesíteni. Európai vezetők szerint ez a homályosság komoly bizonytalanságot kelt, és kérdésessé teszi, hogy a határidő reális-e.
Éles visszhang Európában
Az új amerikai irányvonal Európa-szerte felháborodást váltott ki. Uniós és tagállami vezetők szerint a dokumentum stílusa túl konfrontatív, és olyan politikai állásfoglalásokat tartalmaz, amelyek inkább ideológiai paraméterekre, mintsem diplomáciai stratégiára emlékeztetnek. Több európai politikus jelezte: az USA eddigi megbízható szövetségesi szerepe ezzel az irányváltással súlyosan megrendülhet.
A legnagyobb aggodalmat mégsem a hangvétel, hanem a gyakorlati következmények váltották ki. Európai katonai szakértők szerint a kontinens jelenlegi képességei, az infrastruktúra és a hadseregek állapota nem teszik lehetővé, hogy mindössze két év alatt átvegyék a NATO alapvető működtetését. Ehhez több évnyi intenzív beruházásra, technikai fejlesztésre és szervezeti átalakításra lenne szükség.
Kettős amerikai üzenet
A stratégia tovább bonyolítja a helyzetet azzal, hogy bár elvárja az európai átvételt, bizonyos kulcsfontosságú pozíciókat – például a NATO európai főparancsnoki tisztségét – továbbra is amerikai kézben tartaná. Ez sokak szerint azt jelzi, hogy az USA egyszerre vonulna ki és maradna meg irányító szerepben, ami feszültséget szülhet a szövetségen belül.
Európai válasz: erősödő autonómiaigény
A mostani amerikai lépés új lendületet adhat azoknak a folyamatoknak, amelyek az európai védelmi autonómia megerősítését célozzák. Több uniós vezető szerint a következő években elkerülhetetlen lesz az európai hadseregek modernizálása, a közös logisztikai kapacitások kialakítása és a katonai ipar összehangolása. Mindeközben azonban kulcskérdés marad a NATO egységének fenntartása – hiszen egy elhamarkodott átrendeződés növelheti a régió biztonsági kockázatait.
Lehetséges forgatókönyvek a transzatlanti viszony jövőjére
1. Európa megerősödő védelmi autonómiája
Ebben a verzióban Európa felgyorsítaná saját védelmi képességeinek kiépítését, és megpróbálná átvenni azokat a feladatokat, amelyeket eddig az USA látott el a NATO-n belül. Létrejöhetne egy hatékonyabb és egységesebb európai haderőstruktúra, több közös beruházással és összehangolt technológiai fejlesztéssel. Ez jelentősen növelhetné az EU stratégiai önállóságát, bár a tagállamok közötti politikai nézetkülönbségek időnként akadályokat gördíthetnének a folyamat elé.
2. A NATO részleges átstrukturálódása
A szövetség akár úgy is reagálhatna, hogy fenntartaná az amerikai jelenlétet bizonyos stratégiai területeken, miközben fokozatosan átadná az európai országoknak a hagyományos védelmi feladatok egy részét. Ez egy „kétpólusú” működéshez vezethetne: az USA dominálná a stratégiai elrettentést, Európa pedig a konvencionális műveleteket. A modell csökkenthetné a feszültségeket, de új egyensúly kialakítását is megkövetelné.
3. A NATO fokozatos gyengülése vagy részleges szétesése
Ha az USA gyorsabban vagy radikálisabban csökkentené szerepvállalását, mint amennyire Európa képes lenne átvenni a feladatokat, a NATO működése meggyengülhetne. A szövetség akár laza politikai együttműködéssé alakulhatna át, amely már nem lenne képes ugyanazt a katonai elrettentő erőt biztosítani, mint évtizedekkel korábban. Ez növelhetné a biztonsági kockázatokat, különösen Európa keleti és déli peremvidékein.
4. Visszatérés egy új transzatlanti kompromisszumhoz
Elképzelhető lenne az is, hogy a felek felismernék a kölcsönös függés jelentőségét, és új, mindkét oldal számára elfogadható megállapodás születne. Az USA mérsékelhetné követeléseit, Európa pedig nagyobb arányban járulhatna hozzá a közös műveletekhez. Egy ilyen kompromisszum stabilizálhatná a NATO-t, amely így továbbra is a globális biztonsági rendszer egyik meghatározó oszlopa maradhatna.
