Skóciában született meg az a kereskedelmi megállapodás, amely – legalábbis egyelőre – megakadályozta az Egyesült Államok és az Európai Unió között kirobbanó vámháborút. Donald J. Trump, az USA újraválasztott elnöke és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke július végén személyesen tárgyaltak, és megegyezésre jutottak: az amerikai fél visszavonja a 30 százalékos büntetővámokat, helyette 15 százalékos általános vámtarifát vezet be több kulcsfontosságú európai termékre.
A háttérben hónapok óta éles kereskedelmi feszültség húzódott, miután Trump újraválasztása után bejelentette: szerinte az EU kereskedelmi gyakorlata igazságtalan, és az amerikai gazdasággal szemben hátrányos. A nyomásgyakorlás eszköze ezúttal is a vámemelés volt, amellyel már elnöksége első ciklusában is többször élt.
A mostani megállapodás szerint az uniós fél három éven belül 750 milliárd dollár értékben vásárol amerikai energetikai termékeket, valamint mintegy 600 milliárd dollár befektetést vállal az Egyesült Államokba – igaz, e vállalás jogi keretei még nem egyértelműek.
Cserébe az amerikai fél nem vezeti be a fenyegető 30 százalékos büntetővámokat, viszont egy átlagosan 15 százalékos vámtarifát alkalmaz számos európai termékkörre. A pontos lista még nem nyilvános, de várhatóan autóipari cikkeket, gyógyszereket és technológiai eszközöket is érinteni fog. Bizonyos érzékeny termékek – mint például repülőgép-alkatrészek és mezőgazdasági különtermékek – vámmentességet élveznek.
A megegyezés tehát kétoldalú engedményeken alapuló kompromisszum, de számos európai elemző szerint aszimmetrikus: az Egyesült Államok lényegében vámbevételhez jut, az EU pedig vállalásokat tett, amelyeket politikailag és gazdaságilag is nehéz lesz teljesíteni. Franciaország kormánya máris élesen kritizálta az egyezséget, „sötét napnak” nevezve azt az európai gazdaság szempontjából.
A vámháborút tehát egyelőre elkerülték, de a megállapodás végrehajtása során új feszültségek keletkezhetnek. Kérdés, hogyan viszonyulnak majd ehhez az uniós tagállamok, különösen azok, amelyek eddig más globális energiapartnerekkel rendelkeztek – vagy amelyek zöld átállási céljaikkal nem tudják összeegyeztetni az amerikai LNG-vásárlás drasztikus növelését.
Az európai parlamenti választásokat követően új politikai viszonyok mellett kell majd eldőlnie annak is, hogy az Unió valóban képes-e teljesíteni a vállalásait – és hogy a megállapodás nem válik-e egyoldalú engedménnyé.
