Sajtóinformációk szerint Vlagyimir Putyin és több orosz vezető is elismerte, hogy a háborús kiadások súlyos terhet rónak az ország gazdaságára. A nemzetközi és hazai jelentések alapján Oroszország egyre látványosabb gazdasági visszaeséssel és belső feszültségekkel küzd – és ezt már Moszkvában sem tagadják teljesen.
Az utóbbi hetekben egyre több jel mutat arra, hogy az orosz gazdaság a korábbi éveknél jóval súlyosabb nyomás alá került. Bár a hivatalos nyilatkozatok továbbra is optimisták, a részletekben megjelenő megjegyzések, nemzetközi jelentések és független gazdasági elemzések szerint Moszkvában már nem tagadják a nehézségeket – legfeljebb más szavakat használnak rá.
A Szentpétervári Gazdasági Fórumon maga Vlagyimir Putyin is úgy fogalmazott, hogy „2026-tól mérlegelni kell a védelmi kiadások csökkentését”, ami korábban elképzelhetetlen nyilatkozat lett volna. A hadikiadások ugyanis 2024-ben a költségvetés több mint 40 százalékát tették ki, és ez az arány már középtávon is fenntarthatatlanná válhat.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) friss előrejelzése szerint Oroszország GDP-je 2025-ben mindössze 0,9 százalékkal növekedhet – holott áprilisban még 1,5 százalékos bővülést vártak. A visszavágott előrejelzés mögött több tényező áll: az olajárak visszaesése, a befektetői bizalom megingása, a belső kereslet gyengülése és az állandósult hadi gazdasági struktúra. A Business Insider, a Reuters és a Telegraph is külön cikkekben számolt be arról, hogy Putyin egyre óvatosabb hangot üt meg a gazdasági kilátásokat illetően.
A pénzügyminisztérium is kénytelen volt belátni: a költségvetési hiány 2025 első felében már elérte az egész évre előirányzott mérték 90 százalékát. A védelmi kiadások mellett az inflációs nyomás, a technológiai szankciók és a munkaerőhiány is fokozza a válságérzetet. Anton Bendarzsevszkij, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója úgy fogalmazott: Oroszország gazdasága nem összeomlik, hanem hosszú, elhúzódó stagnálásba süllyed.
Egyre több nemzetközi közgazdász mutat rá arra is, hogy a növekedés, amit az orosz vezetés kommunikál, szinte kizárólag a hadiipari komplexumra épül. Ez viszont mesterséges növekedés, amely elszívja az erőforrásokat a gazdaság többi ágazatától. A civil szféra béreiben, beruházásaiban és innovációiban érzékelhető az elmaradás.
Ráadásul Kína sem kínál valódi kiutat: a nyugati szankcióktól tartó kínai nagyvállalatok többsége nem hajlandó technológiát átadni vagy jelentős beruházást indítani Oroszországban. A Moszkvába érkező kínai cégek jellemzően másodvonalbeli szereplők, akik nem képesek modernizációs fordulatot hozni.
A legnagyobb változás azonban nem a statisztikákban mérhető, hanem a hangulatban. Az, hogy magas rangú orosz vezetők már nyilvánosan is szóba hozzák a védelmi költések visszafogását, az inflációs kihívásokat, vagy a technológiai lemaradást, azt jelzi: belső szinten is tudatosul a gazdasági átalakulás kényszere.
Nem látványos beismerés ez, hanem fokozatos – sorok közé rejtett – elmozdulás a realitás irányába. De talán éppen ettől hitelesebb. Az a politikai rendszer, amely képes felismerni a korlátait, képes lehet változtatni is – ha akar.
