Irán nem várta meg Donald Trump hétfőre ígért új szankciós csomagját. Abbasz Aragcsi külügyminiszter szerint Washington kétségbeesésében ugyanazt a gazdasági nyomásgyakorlást veszi elő új néven, amelyet Teherán már évtizedek óta ismer. Az iráni üzenet azonban vasárnap ennél sokkal keményebbé vált: Mohszen Rezái, a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács új vezetője már azokat az országokat is megtorlással fenyegette, amelyek csatlakoznak az Egyesült Államok Irán elleni „gazdasági háborújához”, és azt állította, Teherán szükség esetén a Perzsa-öböl teljes olajforgalmát is képes lehet blokkolni.
A két ország között jelenleg furcsa köztes állapot alakult ki. A Reuters megfogalmazása szerint nem zajlik közöttük aktív tűzváltás, de béketárgyalás sincs, miközben a Hormuzi-szoros hajóforgalma gyakorlatilag megbénult, több ország már kerüli a térséget, a tengeri válság átrajzolta a térség az olajszállítását. Korábbi cikkünkben megírtuk azt is, hogy Irán csak az általa engedélyezett tankerforgalmat engedi át, ami a világ egyik legfontosabb energiaútvonalát közvetlen geopolitikai fegyverré változtatta.
Tehran Times augusztus 23-i anyaga közvetlenül idézi Abbasz Aragcsi iráni külügyminisztert. Aragcsi vasárnap, Khomeini mauzóleumánál arról beszélt, hogy Washington szerinte ugyanazt a politikát csomagolja újra más néven: Obama idején „crippling sanctions”, Trump első ciklusában „maximum pressure”, most pedig „crushing sanctions”. Úgy fogalmazott, ez egy „ismétlődő film”, amelyet Irán már kívülről ismer, és szerinte az, hogy az Egyesült Államok a katonai fenyegetések után ismét a gazdasági nyomáshoz nyúl, éppen Washington frusztrációját mutatja.
Aragcsi azt is közölte, hogy az Egyesült Államokkal csak tiszteleten, igazságosságon és méltóságon alapuló megállapodást tart elképzelhetőnek. Ugyanekkor telefonon tárgyalt az egyiptomi külügyminiszterrel és Aszim Munír pakisztáni vezérkari főnökkel is a regionális feszültség csökkentéséről, vagyis Teherán egyszerre keménykedik Washingtonnal és nyitva tartja a diplomáciai csatornákat.
Mohszen Rezái egy televíziós interjúban azt mondta, Irán először tárgyalni próbálna azokkal a környező országokkal, amelyek esetleg csatlakoznak az amerikai gazdasági nyomáshoz. Ha azonban ezek az államok ennek ellenére folytatnák az együttműködést Washingtonnal, Teherán már nem kereskedelmi partnerként tekintene rájuk. Rezái megfogalmazása az volt: az ilyen országokat „ellenséges országnak” tekintenék, és „háborús cselekményként” kezelnék, ha egy ország támogatja az Egyesült Államok új gazdasági intézkedéseit. Közben az újonnan létrehozott iráni Perzsa-öböl–szoros Hatóság több tucat hajót sorolt fel, amelyeket a jövőben bírság, korlátozás vagy akár lefoglalás fenyegethet.
Közben múlt héten megírtuk, hogy Donald Trump D-napos tervével új szintre emelte a fenyegetést, mely éppen arra épül, hogy ne csak magát Iránt sújtsa újabb intézkedésekkel. Washington olyan másodlagos szankciókkal is fenyeget, amelyek azokat a külföldi vállalatokat, bankokat és országokat büntetnék, amelyek továbbra is kereskedelmi kapcsolatot tartanak fenn Teheránnal.
Vagyis a két fél gyakorlatilag egymásra emeli a tétet.
Rezái ráadásul a Hormuzi-szorosnál is fenyegetést fogalmazott meg. Azt állította, hogy Irán katonailag képes lenne arra, hogy szükség esetén ne csak a szoroson, hanem a Perzsa-öböl egészében megakadályozza az olajszállítást. Szavai szerint ha ilyen gazdasági háború indul Irán ellen, akkor Teherán akár odáig is elmehet, hogy „egyetlen csepp olajat” se engedjen ki a térségből.
Ha az olajszállítás nemcsak Hormuznál, hanem a teljes öbölben katonai kockázattá válna, annak közvetlen hatása lenne a világpiaci árakra és a tankerforgalomra is.
Az iráni magabiztosság mögött azonban nagyon súlyos veszteségek vannak. A február 28-án kezdődött amerikai–izraeli támadások óta az iráni infrastruktúrát ismételten bombázták, az ország haditengerészete és légiereje súlyos veszteségeket szenvedett, és emberek ezrei haltak meg. Az iráni gazdaságot már a háború előtt is erősen szorították a szankciók. Teheránnak azonban továbbra is jelentős rakéta- és drónképessége maradt, és a Hormuzi-szoros ellenőrzésével olyan eszköz van a kezében, amelyet Washington sem tud figyelmen kívül hagyni.
Hormuzból közben már bevételi forrást is csinálnának
A katonai fenyegetés mellett vasárnap egy másik, sokkal kézzelfoghatóbb iráni lépés is történt. Az iráni parlament Nemzetbiztonsági és Külpolitikai Bizottsága jóváhagyta a Hormuzi-szoros biztonságáról és működéséről szóló törvénytervezet 3. cikkét, mely alapján az Irán által áthaladásra engedélyezett hajóknak díjat kellene fizetniük bizonyos szolgáltatásokért. A bizottság szóvivője, Haszan Kasgavi szerint a díjak többek között tengeri navigációs, környezetvédelmi, üzemanyag-ellátási, biztosítási és biztonsági szolgáltatásokra vonatkoznának. A fizetést iráni riálban vagy olyan más pénznemben lehetne teljesíteni, amelyet Teherán elfogad.
Teherán egyre inkább olyan stratégiai térként kezeli a Hormuzi-szorost, amelynek áthaladási feltételeire, biztonságára és immár gazdasági hasznosítására is ellenőrzést akar gyakorolni. Ez érdekes annak fényében, hogy Irán egy nappal korábban külön engedélyt adott több iraki olajtankernek a szoros használatára, vagyis a jelenlegi iráni modell egyre inkább szelektívnek látszik: nem teljesen zárják le az útvonalat mindenki előtt, hanem Teherán dönti el, ki, milyen feltételekkel és milyen költséggel haladhat át rajta.
Scott Bessent hétfőn, magyar idő szerint várhatóan este ismerteti a konkrét szankciókat. Kérdés, hogy Washington másodlagos szankciókkal valóban nekimegy-e a kínai bankoknak, finomítóknak és kereskedőknek, vagy elsősorban iráni cégek és közvetítőhálózatok kerülnek újabb feketelistákra.
Közben a diplomáciai csatorna megmozdult. Aszim Munír pakisztáni vezérkari főnök hétfőn Teheránba érkezik, és az iráni közlés szerint a regionális béke és biztonság helyreállításáról tárgyal. Pakisztán az elmúlt hónapokban közvetítőként próbált működni Washington és Teherán között. Maszúd Pezeskján iráni elnök szintén diplomáciai rendezést sürget, vagyis miközben Aragcsi keményen visszaüzen Washingtonnak, az iráni vezetés egy része továbbra sem zárja be a tárgyalás ajtaját.
Ma két nagyon eltérő út találkozik, és ha mindkét fél végigviszi, amit most mond, a következő amerikai–iráni front már nemcsak bombákról és rakétákról fog szólni, tankerek, biztosítók, bankok, olajkereskedők és egész országok kerülhetnek választás elé.
Forrás: Tehran Times, Reuters
