Irán külön engedélyt adott több iraki olajtankernek, hogy áthaladhassanak a Hormuzi-szoroson, miután Bagdad többször is kérte Teherántól az iraki olajexport útjának megkönnyítését. A döntés jóval több egyszerű hajózási engedélynél: a világ egyik legfontosabb energiaútvonalán a háború kezdete óta drámaian visszaesett a forgalom, Irak pedig jelentős részben ettől az útvonaltól függ olajának világpiaci értékesítésében.
Az iráni állami hírügynökség, az IRNA szombati közlése szerint több iraki olajszállító hajó kapott engedélyt arra, hogy áthaladjon a Hormuzi-szoroson. Bagdad különböző diplomáciai csatornákon keresztül többször kérte ezt Teherántól, és a kérdés Mohammad Bagher Ghalibaf iráni parlamenti elnök iraki látogatásán is a legfontosabb témák között szerepelt. Az iraki államfő szintén arról beszélt, hogy az elmúlt napokban sikerült megkönnyíteni egyes, iraki olajat szállító hajók áthaladását, miközben a két ország között folytatódnak az egyeztetések az export biztonságáról.
A világ egyik legfontosabb energiaútvonala bénult meg
A Hormuzi-szoros jelentőségét nehéz túlbecsülni. A háború előtt naponta több mint 20 millió hordónyi olaj és cseppfolyósított földgáz haladt át a keskeny tengeri átjárón, amely a Perzsa-öblöt köti össze az Ománi-öböllel és onnan a nyílt tengerekkel. A konfliktus azonban alapjaiban változtatta meg a hajózást: számos tanker maradt kikötőben, más hajók alternatív útvonalakat kerestek, a biztosítási és biztonsági kockázatok pedig jelentősen megnőttek.
A Reuters szombati összefoglalója szerint az Egyesült Államok energiaügyi minisztere úgy becsüli, hogy a szoroson áthaladó olaj mennyiségének hétnapos átlaga most körülbelül napi 8 millió hordó, vagyis messze elmarad a háború előtti szinttől. A szoros körüli bizonytalanság ezért nemcsak a térség országait érinti: minden komolyabb fennakadás megjelenhet a világpiaci olajárakban, a szállítási költségekben és végső soron az üzemanyagárakban is.
Irak számára különösen súlyos a helyzet. Az ország a háború előtt nagyjából napi négymillió hordó olajat termelt, gazdasága és állami bevételei pedig nagymértékben függnek a kőolajexporttól. Ha a Perzsa-öbölből kivezető tengeri út tartósan bizonytalanná válik, Bagdadnak nem egyszerűen logisztikai problémával kell szembenéznie, hanem az egész iraki költségvetést érintő gazdasági kockázattal.
Irak már más kijáratokat is keres
Bagdad ezért nem vár arra, hogy a Hormuzi-szoros helyzete teljesen rendeződjön. Az iraki vezetés alternatív olajexport-útvonalakról is tárgyal, köztük a törökországi Ceyhan kikötője, a szíriai Baniyas és a jordániai Akaba felé vezető lehetőségekről. A cél egyértelmű: Irak szeretné csökkenteni azt a kockázatot, hogy egyetlen tengeri átjáró lezárása vagy részleges megbénulása az ország olajexportjának jelentős részét veszélyeztesse.
A mostani iráni engedmény ugyanakkor azt is megmutatja, hogy Teherán a gyakorlatban képes különbséget tenni az egyes hajók között, és politikai-diplomáciai megállapodások alapján hozzáférést biztosítani a szoroshoz. Ez Irak számára pillanatnyi könnyebbséget jelenthet, de nem oldja meg a szélesebb problémát: a Hormuzon keresztül zajló nemzetközi kereskedelmi hajózás továbbra sem tért vissza a háború előtti állapothoz.
A döntés ráadásul különösen érzékeny pillanatban született. Washington hétfőre újabb, rendkívül kemény Irán elleni gazdasági intézkedéseket helyezett kilátásba, miközben az Egyesült Államok és Irán között ismét egyre élesebb a szóháború. Az amerikai nyomás egyik központi kérdése éppen az iráni olajkereskedelem és azoknak az országoknak a szerepe, amelyek továbbra is gazdasági kapcsolatban állnak Teheránnal.
Az, ami békeidőben a nemzetközi olajkereskedelem mindennapos része lenne – egy iraki tanker áthaladása a nyílt tenger felé –, most külön diplomáciai engedélyt igényel Teherántól.
Forrás: IRNA; iraki elnöki közlés; Reuters, 2026. augusztus 22.
