Donald Trump minden eddiginél keményebb gazdasági nyomásgyakorlást jelentett be Irán ellen. Az amerikai elnök „gazdasági D-napnak” nevezte az új hadjáratot, és világossá tette: Washington ezúttal nemcsak az iráni államot, vállalatokat és pénzügyi hálózatokat akarja elszigetelni, hanem azokat a külföldi országokat, bankokat, vállalkozásokat és más szereplőket is súlyos gazdasági következményekkel fenyegeti, amelyek továbbra is gazdasági mentőövet biztosítanak Teheránnak. A fenyegetést egy nappal később Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter is megerősítette: közlése szerint Washington „a történelem legkeményebb szankcióit” készíti elő Irán ellen, a konkrét intézkedések részleteit pedig hétfőn ismertetik. Az amerikai nyomás így messze túlnyúlhat Irán határain, és olyan államokat, bankokat, kikötőket és kereskedelmi vállalatokat is választás elé állíthat, amelyek eddig közvetlenül nem voltak részesei a konfliktusnak.
Trump augusztus 19-én, a Truth Socialon jelentette be az új kampányt. Saját megfogalmazása szerint az Egyesült Államok az Irán ellen valaha alkalmazott legsúlyosabb gazdasági műveletet készül végrehajtani. Az elnök nem egyszerűen újabb amerikai szankciókról beszélt: azt üzente a világ többi részének, hogy az Iránnal fennmaradó gazdasági kapcsolatoknak ezentúl ára lehet.
A fenyegetés rendkívül széles kört érint. Trump külön kitért azokra az országokra, amelyek lehetővé teszik, hogy pénzügyi intézményeik, vállalataik, repülőtereik vagy állami szervezeteik segítséget nyújtsanak Iránnak. Az elnök szerint ezeknek a szereplőknek „hatalmas gazdasági következményekkel” kell számolniuk. A pontos intézkedéscsomag továbbra sem ismert. Scott Bessent pénzügyminiszter csütörtökön azt mondta, hétfői sajtótájékoztatóján ismerteti majd részletesen, milyen lépéseket tervez Washington. Annyit azonban már egyértelművé tett, hogy a cél nem pusztán újabb iráni cégek feketelistázása: azok a külföldi országok, vállalatok és pénzügyi szereplők is amerikai retorzióval számolhatnak, amelyek továbbra is üzletelnek Iránnal.
Ez fontos különbség. Trump bejelentése politikailag rendkívül kemény, de nem szabad úgy megírnunk, mintha már minden Iránnal kereskedő ország ellen automatikusan életbe lépett volna egy konkrét szankciócsomag. Az elnök egy nagyszabású gazdasági hadjáratot jelentett be és következményekkel fenyegette az Iránnal kapcsolatot fenntartó szereplőket; a végrehajtás részletei még kulcsfontosságúak lesznek.
Az iráni olaj útját is elvágná
A Fehér Ház számára különösen fontos célpont az a bonyolult kereskedelmi és pénzügyi rendszer, amelynek segítségével Irán a korábbi szankciók ellenére is képes bevételekhez jutni. Trump felsorolásában szerepeltek az olajcsempészethez kapcsolódó műveletek, a készpénzmozgások, a devizaváltók, pénzügyi swapügyletek, hajóregisztrációk és fedővállalatok is. Az elnök üzenetének lényege az volt, hogy Washington nem csupán egy-egy iráni vállalatot akar feketelistára tenni, hanem azokat a kerülőutakat is megpróbálja lezárni, amelyekkel Teherán a korlátozásokat megkerülheti.
Ez sokkal nehezebb feladat, mint egyszerűen megtiltani az amerikai vállalatoknak az iráni kereskedelmet. Irán évek alatt olyan közvetítői rendszereket épített ki, amelyekben kereskedők, pénzügyi közvetítők, hajók és különböző országokban bejegyzett társaságok játszanak szerepet. Ha Washington valóban ezeket a hálózatokat akarja megbénítani, a szankciós politika egyik legfontosabb eszköze a másodlagos szankció lehet: vagyis nemcsak az iráni szereplőt büntetik, hanem azt a külföldi céget vagy pénzügyi intézményt is, amely üzletel vele.
A módszer ereje abból fakad, hogy a világ nagy bankjai és multinacionális vállalatai számára az amerikai piachoz és a dolláralapú pénzügyi rendszerhez való hozzáférés rendszerint sokkal fontosabb, mint az iráni üzlet. Egy vállalat így akkor is megszakíthatja kapcsolatait Teheránnal, ha saját országának törvényei egyébként nem tiltanák a kereskedelmet.
Éppen ezért Trump szerdai üzenete nem kizárólag Iránnak szólt. Peking különösen fontos címzettje az üzenetnek. A Reuters szerint Kína vásárolja fel az iráni tengeri olajexport több mint 80 százalékát. Bessent csütörtökön arra utalt, hogy Kínának is érdemes lenne csatlakoznia az amerikai nyomásgyakorláshoz, bár arra nem adott egyenes választ, hogy Washington közvetlenül szankcionálná-e Pekinget az iráni kereskedelem miatt. Egy ilyen lépés jóval szélesebb amerikai–kínai gazdasági konfliktust is kiválthatna.
Egy gazdasági háború, amely könnyen túlnyúlhat Iránon
A bejelentés különösen érzékeny pillanatban érkezett. Az iráni konfliktus már az energiapiacot, a hajózást és a Hormuzi-szoros biztonságát is érinti. Ha ehhez egy széles körű amerikai másodlagos szankciós rendszer társul, a következmények a világpiacon is megjelenhetnek.
Az iráni olajexport további visszaesése szűkítheti a globális kínálatot. A szállítmányozó vállalatoknak, biztosítóknak és bankoknak közben azt is mérlegelniük kell, milyen kockázatot vállalnak egy iráni kapcsolattal. Minél nagyobb az amerikai büntetés veszélye, annál több piaci szereplő dönthet úgy, hogy akkor is távol marad Irántól, ha formálisan még megtehetné az üzletet.
Trump ezzel lényegében egy választás elé próbálja állítani a világot: aki segít fenntartani az iráni gazdaság nemzetközi kapcsolatait, annak számolnia kell az Egyesült Államok válaszával.
Hogy a fenyegetésből pontosan mekkora és milyen gyorsan végrehajtott szankciós rendszer lesz, azt a következő washingtoni intézkedések mutatják majd meg. A politikai üzenet azonban már most rendkívül erős: az Egyesült Államok a katonai nyomás mellett a pénzügyi és kereskedelmi elszigetelést is a konfliktus egyik fő frontjává akarja tenni.
Teherán pénteken ismét elutasította az amerikai nyomásgyakorlást. Mohammad Báker Kalibaf iráni parlamenti elnök szerint Iránnak fel kell készülnie arra, hogy leküzdje az általa „igazságtalannak” nevezett szankciókat. Az iráni külügyminisztérium már korábban „gazdasági terrorizmusnak” nevezte Washington terveit.
Forrás: Reuters, Associated Press, Scott Bessent nyilatkozatai, iráni és kínai hivatalos reakciók
