A főváros és a nagyvárosok munkaerőpiaca messze túlnyúlik a településhatárokon. A Központi Statisztikai Hivatal október 8-án közzétett kutatása szerint Budapest száz kilométeres vonzáskörzetéből 334 ezren járnak be dolgozni. A főváros közvetlen környezetében élő ingázók bruttó mediánkeresete 60 százalékkal haladta meg azokét, akik saját lakóhelyükön dolgoztak. A különbségek mögött a munkahelyek elhelyezkedése, a térségek gazdasági ereje és az utazással járó többletterhek egyaránt szerepet játszhatnak.
Egyre több magyar munkavállaló számára természetes, hogy reggel másik településre indul dolgozni, délután pedig visszatér lakóhelyére. A munkába járás azonban nem csupán közlekedési kérdés. A munkahely és az otthon közötti távolság a kereseti lehetőségekkel is összefügg. Ezt vizsgálta a Központi Statisztikai Hivatal legújabb kísérleti statisztikája, amely Budapest és a megyei jogú városok ingázási övezeteit hasonlította össze.
A 2026. januári járulékbevallási adatokra épülő kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy a főváros munkaerőpiaci vonzereje nagyságrendekkel meghaladja a vidéki nagyvárosokét. Budapest száz kilométeres körzetéből mintegy 334 ezren jártak be a fővárosba dolgozni. Debrecen esetében ugyanez a szám 35 ezer volt. A különbség nemcsak a települések lakosságszámával magyarázható, hanem azzal is, hogy Budapest országos gazdasági és közigazgatási központként rendkívül széles térségből vonzza a munkavállalókat.
A vidéki városok közül Győr, Székesfehérvár, Kecskemét, Miskolc, Debrecen és Szeged tartozik a jelentősebb ingázási célpontok közé. Ezekben a térségekben az ipari, szolgáltatási és intézményi munkahelyek koncentrációja a környező települések foglalkoztatását is meghatározza. A kisebb vonzáskörzetű városok között ugyanakkor Baja, Dunaújváros és Nagykanizsa szerepel. Hódmezővásárhelyre a vizsgált száz kilométeres övezetből mindössze 4674-en ingáztak, Salgótarján esetében pedig 5165 főt mutatott ki a felmérés.
A kutatás különösen érdekes része a munkavállalók kereseteinek összehasonlítása. A KSH nemcsak azt vizsgálta, hányan járnak be az egyes városokba, hanem azt is, milyen jövedelmet érnek el a bejárók azokhoz képest, akik az adott ingázási övezetben laknak és dolgoznak. A legnagyobb eltérést Budapest közvetlen környezetében találták. A fővárostól legfeljebb harminc kilométerre fekvő övezetből Budapestre ingázók bruttó mediánkeresete 736 ezer forint volt, miközben az ugyanebben az övezetben helyben élő és dolgozó munkavállalóké 461 ezer forintot tett ki.
Ez 60 százalékos különbséget jelent. Az adat azonban nem azt bizonyítja, hogy önmagában az ingázás emeli meg a fizetést. A magasabb kereset összefügghet az elérhető munkakörökkel, a munkáltatók gazdasági teljesítményével és a foglalkoztatottak összetételével is. A fővárosi munkaerőpiac olyan álláslehetőségeket kínálhat, amelyek a környező településeken kisebb számban vagy egyáltalán nem érhetők el.
A távolság és a keresetek kapcsolata sem mindenhol egyforma. A statisztikusok több városnál azt tapasztalták, hogy a távolabbról bejárók mediánkeresete magasabb volt a közelebbről érkezőkéhez képest, miközben az ingázók száma a távolság növekedésével jellemzően csökkent. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a hosszabb utazást vállalók számára a magasabb fizetés ellensúlyozhatja az útiköltséget és az utazásra fordított időt.
Budapest mellett Debrecen, Szeged, Kaposvár, Nyíregyháza, Nagykanizsa és Miskolc térségében is számottevő kereseti előny mutatkozott a központi városba ingázók javára. Ezekben a vonzáskörzetekben ugyanakkor a különbség minden esetben 50 százalék alatt maradt. A KSH arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyes nagyvárosok ingázási övezetei átfedhetik egymást. Ez különösen Budapesthez közel befolyásolhatja az összehasonlítást, hiszen például Győr, Kecskemét és Székesfehérvár vizsgált térségeiben a főváros munkaerőpiaci hatása is megjelenhet.
A munkába járók összesített keresettömege ugyancsak jelentős területi különbségeket mutat. Budapesten a bejárók bruttó keresettömege 314 milliárd forintot ért el a vizsgált hónapban. A vidéki városok közül Debrecen, Győr és Székesfehérvár emelkedett ki, míg Baján mindössze 3 milliárd forint volt ez az összeg. Az eltérésben egyszerre játszik szerepet a bejárók száma és az általuk elért keresetek nagysága.
A KSH az eredmények értelmezéséhez fontos módszertani körülményre is felhívta a figyelmet. A vizsgálat 2026 januárjára vonatkozik, amikor a honvédelmi és rendvédelmi hivatásos állomány hathavi illetményének megfelelő szolgálati juttatása, az úgynevezett fegyverpénz is megjelent a kereseti adatokban. Ez egyes településeken érdemben megemelhette az átlagkeresetet, különösen azokban a térségekben, ahol egyébként alacsonyabbak a jövedelmek.
A kutatás a népszámlálási adatoknál frissebb, járulékbevallásokból származó információkra támaszkodik. A KSH harminc, hatvan és száz kilométeres légvonalbeli övezeteket vizsgált, így az eredmények nem azonosak a tényleges közúti vagy vasúti utazási távolságokkal. A közzétett adatok ugyanakkor részletesebb képet adnak arról, milyen mértékben támaszkodnak a nagyvárosok a környező települések munkavállalóira és hogyan kapcsolódnak ehhez a kereseti különbségek.
Forrás: Központi Statisztikai Hivatal
