A háború nemcsak a frontokon dől el, hanem a tárgyalóasztaloknál is. Volodimir Zelenszkij ismét arról beszélt, hogy eljött az idő: a háború befejezéséhez elengedhetetlen lenne egy közvetlen elnöki találkozó. Putyinnal, szemtől szemben. És ahogy a szavak kirepülnek Kijevből, a világban mindenki a földgömb fölé hajol: hol lehet az a pont, ahol két ellenséges államelnök le tud ülni egymással?
Törökország neve nem véletlenül merül fel. Ankara régóta próbál hidat verni Kelet és Nyugat között, a Boszporusz egyszerre szimbolikus és stratégiai helyszín. Az öbölmenti országok is szóba kerültek – Katar például rendre a világválságok közvetítő terepe, pénze, presztízse és kapcsolatai miatt. És ott vannak az európai semleges államok, Ausztria vagy Svájc, amelyek szinte örökös díszletei minden diplomáciai játszmának.
De figyelemre méltó, amit Zelenszkij nem mondott ki. Budapest nevét. Egykor amerikai diplomaták felvetették, hogy a magyar főváros akár otthona lehetne a béketárgyalásnak. Ma azonban más a helyzet: Ukrajna szemében Magyarország nem semleges közeg, hanem inkább távolságtartó szomszéd. A békeasztalhoz ugyanis bizalom kell – és úgy tűnik, Kijev ezt Budapesten nem találja meg.
Ez a történet nem pusztán arról szól, hol lesz majd egy csúcs. Sokkal inkább arról, ki hogyan helyezkedik el a történelem vásznán. A semlegesség értéke felértékelődött: Svájc, Ausztria vagy Katar neve azért kerülhet elő, mert ezek az országok nem csak földrajzi helyek, hanem szimbólumok is. Az, hogy Magyarország neve lassan kikopik a listáról, üzenet Európának – és nekünk is.
A béke sosem ott születik, ahol a legjobb a panoráma, hanem ahol a felek elhiszik, hogy az asztal másik oldalán nem ellenség, hanem partner ül. Zelenszkij most helyszínt keres, de valójában bizalmat. És ebben a keresésben Európa is saját arcát látja viszont: melyik ország képes ma még semlegesnek maradni egy háborúban, amely mindenkit érint?
