Megosztás az X-en
Az online térben lévő blogbejegyzések mára szinte minden területet és korosztályt lefednek. Szerkesztőségünk elindítja az olyan blogbejegyzések tallózását, amelyek értékkel és értelemmel bírnak. Első blogbejegyzés a www.mindenamiszinhaz.hu 2022-11-03-án megjelent, s a világban dúló háborúkkal kapcsolatos véleményt tükrözi.
Várjuk olvasóink blogbejegyzéseit témától függetlenül olyanokat, amelyek ez idáig csak szűk réteghez jutottak el, de méltán számíthatnak nagyobb olvasói érdeklődésre!
Köszönjük megtisztelő figyelmüket! E-mail cím: szerkesztoseg@estihrlap.hu
Az elmúlt években mind gyakrabban hangzik el a társadalmakban a kérdés: vajon merre tart a világ, és miért érezzük úgy, hogy egyre kevésbé mi irányítjuk a saját sorsunkat? Egyre többen fogalmazzák meg aggódó véleményüket, köztük azok is, akik határozottan kijelentik:
„Békét akarunk, nem háborút!”
Az elmúlt években mind gyakrabban hangzik el a társadalmakban a kérdés: vajon merre tart a világ, és miért érezzük úgy, hogy egyre kevésbé mi irányítjuk a saját sorsunkat? Egyre többen fogalmazzák meg aggódó véleményüket, köztük azok is, akik határozottan kijelentik:
„Békét akarunk, nem háborút!”
Az alábbi gondolatok ennek a szemléletnek adnak hangot — változatlan formában, teljes terjedelmükben:
„Mivel mással is lehetne harcolni a mindenkori háború, szenvedés, betegség, szegénység ellen, mint emberséggel, értelemmel, gazdasági jóléttel és kultúrával?
Élővilágunk haldoklik, emberi értékeink devalválódnak, társadalmaink repedeznek és miközben az égre tekintünk, lelkünk a földi pokolban vergődik. Kiút jelenleg nincs. De miért is? Mert a világvezető politikusai, miközben jól megvannak a felhalmozott javaikkal, már rég nem az emberekre figyelnek azokra, akik egyébként vezető pozícióba választották őket, helyette saját hatalmi és gazdasági érdekeikre fókuszálnak. Pedig a felelősségük roppant nagy! Eszükbe se jut, hogy a hatalom SZOLGÁLAT, olyan szolgálat, amelyben, a társadalom valamennyi rétegét kell képviselni, segíteni, támogatni s legutoljára irányítani. A legitimitásukat a választópolgároktól kapták, de nem az önös hatalomérvényesítésre, hanem az országaik, lakosságuk felvirágoztatására. Ott vannak továbbá a legitimitással nem rendelkező, de annál nagyobb gazdasági koncentrációval bíró, arc nélküli multik, cégcsoportok, vállalatok, konszernek, akik hatalom a hatalomban elven érvényesítik érdekeiket az országok, a társadalmak, s mondhatjuk nyugodtan az egész világ rovására. Hogy van ez? Hát nem alapvetés, hogy a földnek nincs alternatívája? Nem evidencia, hogy amit egyszer elvettek a földtől vagy tönkre tettek, azt visszacsinálni nem lehet? Miért kockáztatnak? Kik ők, s az őket kiszolgáló politikusok, (tisztelet a kevés kivételnek) hogy a jelenlegi és a jövő nemzedék életét kockára tegyék? Nem volt elég az első és második világháború? Nem kaptunk a bajból a szenvedésből, a halálból a covid alatt? Most meg háborúkat, gazdasági válságokat kreálnak, mindezzel nyomorba, gazdasági hanyatlásba taszítva országokat, nemzetgazdaságokat? Ha a fegyverekre költött ezer és tízezer milliárd dollárnak, eurónak csak a 10%-át fordítanák a föld megóvására, a betegségek visszaszorítására, az életszínvonal emelésére, az oktatásra és kultúrára akkor nem is vágyakozna senki a paradicsomba, mert, hogy ez lehetne a földi paradicsom. Attól, hogy valakinek, valakiknek hatalma és rengeteg pénze van, de hiányzik belőle, maga az ember, akkor az csak “homo machina” vagy is, értelem, érzelem és lélek nélküli anyag, aminek önmagában nincs értelme. Az emberek életet akarnak, nem halált!”
A fenti sorok erős társadalmi kiáltványként is értelmezhetők: a szerző a politikai elit és a gazdasági gigavállalatok felelősségére mutat rá, miközben arról beszél, hogy a történelem tanulságai mintha nem hagytak volna nyomot a jelenlegi döntéshozókban.
A világvéleményt ma sokan osztják: többet kellene költeni az emberre, a bolygóra, az oktatásra, az egészségre — és kevesebbet a fegyverekre.