Megosztás az X-en
Az IATA vezetője szerint az Európai Unió fenntartható repülőüzemanyagokra vonatkozó új szabályozása nem a zöld átállást, hanem a nagyvállalatok profitját szolgálja. A légiközlekedési szövetség úgy véli, a rendszer torzítja a piacot és aránytalan terheket ró a légitársaságokra, miközben a helyi SAF-termelés továbbra sem kap elegendő támogatást.
Az International Air Transport Association (IATA) vezetője élesen bírálta az Európai Unió új fenntartható repülőüzemanyagokra (SAF – Sustainable Aviation Fuel) vonatkozó kötelező előírásait. A szervezet szerint az EU által bevezetett szabályozás nem ösztönzi kellőképpen a helyi termelést, és a piaci struktúra a nagy üzemanyag-forgalmazóknak kedvez, miközben a légitársaságokra aránytalan terheket ró.
A program célja, hogy 2030-ra az európai légi közlekedés üzemanyag-felhasználásának legalább 10 százaléka fenntartható forrásból származzon. Az IATA azonban arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi szabályozási környezet nem biztosít valódi versenyt a SAF-gyártók között, és az árak már most a hagyományos kerozin háromszorosára emelkedtek.
A szervezet főigazgatója szerint a helyzetet tovább rontja, hogy az EU nem biztosít elég támogatást az új üzemanyag-technológiák fejlesztéséhez, miközben a nagy olajvállalatok jelentős haszonkulcsokat érvényesítenek a fenntartható üzemanyagokon is.
„A jelenlegi modell inkább pénzügyi, mint környezeti siker. A légitársaságok zöldítése helyett az energiaóriások profitját növeli” – fogalmazott az IATA vezetője.
A szakértők szerint a megoldás a termelési ösztönzők és adókedvezmények kiterjesztése lenne, különösen a kisebb európai üzemanyaggyártók számára. A közlekedési iparág egyetért abban, hogy a repülés dekarbonizációja elengedhetetlen, ugyanakkor csak akkor lehet fenntartható, ha az uniós szabályozás nem torzítja a piacot.
A vita középpontjában az áll, hogy az EU „Fit for 55” klímacsomagjának repülési szektorra vonatkozó része kötelező SAF-arányt ír elő minden járatra, ami a kisebb légitársaságok szerint súlyosan megemeli az üzemeltetési költségeket. A szektor így kettős nyomás alá került: a kibocsátáscsökkentési célok teljesítése mellett a piaci versenyképesség fenntartása is egyre nehezebb feladat.