Megosztás az X-en
Az első részben azt mutattam meg, hogyan lett az AI a programozók kis játékszeréből a hétköznapok láthatatlan, mégis mindent átszövő motorja. A ChatGPT, a Copilot, a nyelvi modellek – már nemcsak értik, mit mondunk, hanem reagálnak, írnak, sőt, néha már túl jól is tudják, mire gondolunk.
Most viszont tegyünk egy lépést tovább. Képzeld el, hogy az a mesterséges intelligencia, akivel eddig csak cseteltél… belép a szobába. Megszólal. Mozdul. Néz rád.
Ez már nem elmélet – ez már testet öltött gondolkodás.
Nem sci-fi: humanoid robotok a jelen határán
Tíz évvel ezelőtt még csak prototípusokat láttunk kiállításokon: billegve jártak, kicsit ijesztően integettek, és maximum dobozokat tudtak pakolni. Ma viszont a Boston Dynamics vagy a Tesla Optimus robotja már önállóan navigál, utasítást hajt végre, sőt tanul a környezetéből.
A mesterséges intelligencia tehát nemcsak beszél – mozog, figyel, reagál. És ami talán a legijesztőbb: alakul. Folyamatosan.
Kép a jövőből? Nem – kép a nappalinkból
Nem kell 2055-ig várni, hogy humanoid robot legyen a konyhában. Már most is vannak cégek, ahol robotok kávét főznek, recepciósként üdvözölnek vagy épp drónként ellenőrzik a raktárakat. A különbség annyi, hogy ezeket még nem hívjuk „embernek” – csak eszköznek.
De vajon hol van az a pont, amikor már túl emberiek lesznek?
Ha a gép odajön, rád néz, és azt mondja: „Ne aggódj, én ezt elintézem helyetted”… akkor az még csak segédeszköz, vagy már társ?
Robot vagy barát?
Az egyik legnagyobb kérdés, amit a következő években meg kell válaszolnunk, az ez:
Mennyire engedjük be az AI-t a fizikai világunkba?
Nemcsak technológiai kérdés, hanem érzelmi és társadalmi is. Lesz, aki elfogadja a robotápolót idős korában – és lesz, aki rettegni fog attól, hogy egy gép nézi, ahogy alszik.
Még nincs erre jó válasz. Én sem tudom, mit éreznék, ha a gyerekem robot tanártól tanulna, vagy ha egy mesterséges lény tenné fel a kérdést: „Szeretnél valakivel beszélgetni?”
De azt tudom: ez nem egy távoli sci-fi. Ez már a küszöbön áll.
2055: amikor már nem beszélünk az AI-hoz – hanem vele élünk
A következő 30 évben nem az lesz a kérdés, hogyan működik az AI – hanem az, hogyan férünk meg vele. Ott lesz a lakásban, az utcán, az iskolában, a kórházban. Lehet, hogy humanoid formában, lehet, hogy csak hangként, vagy akár látatlanul, de mindig ott lesz.
Az igazi kihívás nem technológiai lesz, hanem emberi.
Mi képesek leszünk-e alkalmazkodni egy intelligens, testet öltött társ jelenlétéhez?
Vagy örökre csak eszközként akarjuk látni – miközben ő már régen túlnőtt ezen?
A következő részben: Érzelemkód – Mikor kezd el „érezni” egy gép?
Addig is: figyeljünk. Mert lehet, hogy mire ezt olvasod, az AI már nemcsak figyel… hanem ért.