A nemzetközi inflációs sokk után több országban felmerült, hogy az élelmiszer-kereskedelmi láncok profitmarzsát korlátozzák. Ez azt jelentené: a bolt nem árazhatná egy termék beszerzési ára fölé egy bizonyos százaléknál többre.
A nemzetközi inflációs sokk után több országban felmerült, hogy az élelmiszer-láncok profitmarzsát korlátoznák. Ez azt jelenti: a bolt nem árazhatná egy termék beszerzési ára fölé egy bizonyos százaléknál többre.
Ez kommunikációban jól érthető (→ „ne lehessen rárakni túl sokat”), de a bolti ár az ellátási lánc utolsó szintje.
Az ár mögött ott vannak:
- termelői árak
- import / devizaárfolyam
- logisztika és munkaerő
- bolti készletkockázat
Ha pont a legvégét fojtják le, akkor a lánc a rendszert máshol fogja visszaigazítani.
Nem rosszindulatból — hanem üzemeltetési matematika miatt.
Ezért figyelhető ez a téma:
ha egy ország belenyúl a kereskedelmi marzsba, az közvetlenül érinti a fogyasztói árképzést, az élelmiszer-kosár összetételét, a boltok kínálatát és működési mintáit.
Hogyan látná ezt egy átlag vásárló a boltban?
4 konkrét hétköznapi termékpélda:
| termék | várható bolti válasz az alacsonyabb megengedett haszonkulcsra |
|---|---|
| tej | kevesebb márka a polcon, főleg a „márkásabb” tűnik el elsőnek |
| tojás | a drágább „prémium” tojások fogyhatnak el először / ritkábban töltik vissza |
| kenyér | „shrinkflation”: kisebb gramm ugyanannyiért (pl. 500g helyett 450g) |
| étolaj | alacsonyabb készletszint, gyakrabban üres polc az adott márkából |
Ismételten……..ha egy ország belenyúl a kereskedelmi marzsba, az közvetlenül érinti a fogyasztói árképzést, az élelmiszer-kosár összetételét, a boltok kínálatát és működési mintáit.
A kép szemléltető jellegű.
