Zöld-foki-szigetek 3–2-re kikapott Argentínától hosszabbítás után, de Bubista nem vereségmagyarázatot tartott. A kapitány szerint a Tubarões Azuis olyan munkát végzett, amely ott marad az ország történelmében. Bubista szavaiból nem egy összetört kapitány beszélt.
A zöld-foki válogatott szövetségi kapitánya a címvédő elleni 3–2-es hosszabbításos vereség után büszkeségről, méltóságról és identitásról beszélt. Szerinte Cabo Verde nem elbújt Argentína elől, hanem végig megpróbált versenyben maradni az egyik legerősebb válogatott ellen, melyben Vozinha parádés védéseiről egy világ beszélt. A Balai beszámolója szerint Bubistát a sajtótájékoztató végén meg is tapsolták, amikor elhagyta a termet.
„Olyan munkát végeztünk, amely ott marad országunk történelmében.”
Bubista szerint az első érzés az óriási büszkeség volt. Azt mondta, a játékosai méltósággal és bátorsággal futballoztak, és nem akármilyen csapat képes két gólt lőni Argentínának, majd 120 percig meccsben tartani magát a világbajnok ellen. A kapitány külön kiemelte: Cabo Verde a nehéz pillanatokban sem veszítette el az egységét.
Ez volt a Tubarões Azuis első világbajnoki szereplése. Továbbjutottak a csoportból, a 32 között pedig olyan meccset játszottak Argentínával, amelyet otthon már most történelmi pillanatként kezelnek. Bubista szerint a tapasztalat hiánya néhány helyzetben sokba került, de a csapat teljesítménye így is felülmúlta a várakozásokat.
„Kis ország vagyunk, de megmutattuk a világnak, hogy a legnagyobb válogatottakkal is tudunk versenyezni.”
A kapitány azt mondta, Cabo Verde ezen a vb-n nemcsak futballozott, hanem megmutatta az országot a világnak. Szerinte ezért a zöld-foki embereknek meg kell köszönniük, amit a játékosok tettek: a válogatott túlment a sporton, és láthatóvá tette Cabo Verdét.
„Ebben az értelemben győztesek vagyunk”
– mondta Bubista.
Nem csak az eredmény számított, hanem az is, hogyan jutottak idáig. Bubista külön hangsúlyozta, hogy csapata nem antijátékkal, nem durvasággal és nem provokációval akart nyomot hagyni. Azt mondta, Cabo Verde fegyelmezetten, sportszerűen és tiszta identitással játszotta végig a tornát.
A kiesés után az öltözőben már elszakadtak az érzelmek. Bubista szerint volt sírás, ölelkezés, játékosok kapaszkodtak egymásba, ez szerinte azt mutatta meg, hogy a csapatnak lelke van, és ez a torna a zöld-foki futball fejlődésének fontos állomása lett. A kiesés ellenére az edző úgy véli, hogy ez a részvétel örökre az ország történelmének részévé válik
Cabo Verde a világbajnokság előtt sokaknak még csak egy egzotikus név volt. A torna végére lett arca, hangja, kapusa, kapitánya, története, amely otthon sokáig megmarad. A Tubarões Azuis nem kupával tér haza, hanem valamivel, ami egy első vb-n talán még fontosabb: büszkeséggel és tisztelettel.
