Emmanuel Macron francia elnöksége kezdetben a fiatalos lendület, a reformok ígérete és az európai vezető szerep megerősítésének víziója volt. Nyolc évvel később azonban más kép rajzolódik ki: egy politikai vezető, aki sorra fogyasztja el miniszterelnökeit, és egy ország, amely a bizalmi szavazások, megszorítások és utcai tiltakozások körforgásába ragadt. Most François Bayrou kerülhet padlóra – a negyedik kormányfő Macron második ciklusa alatt.
Bayrou bukásának előszobája
A francia parlament szeptember 8-án szavaz bizalmat Bayrou kormányának, de a jelek szerint a miniszterelnök veresége elkerülhetetlen. A háttérben egy 44 milliárd eurós megszorító csomag áll, amely a költségvetési fegyelem helyreállítását célozza, többek között két munkaszüneti nap eltörlésével. Ez azonban politikai öngyilkosságnak bizonyult: a társadalom elutasítja, az ellenzék egységesen támadja, és még a Macronhoz közel álló centrista körökben is nő az elégedetlenség.
Macron szorult helyzete
A francia elnök három opció előtt áll:
-
kinevez egy új miniszterelnököt – de ezzel csak még láthatóbbá válik a kormányzás instabilitása,
-
előrehozott választásokat ír ki – amivel a baloldali Jean-Luc Mélenchon vagy a szélsőjobboldali Marine Le Pen erősödhet,
-
vagy jogi kiskapukkal próbálja életben tartani a költségvetést.
Bármelyik döntést is hozza, politikai súlya gyengül. Az ellenzék már nemcsak Bayrou, hanem Macron távozását is követeli.
Franciaország fáradtsága
Az elmúlt évek sorozatos kormányválságai, a tüntetések, a megszorítások és az egyre súlyosbodó gazdasági problémák politikai fásultságot idéztek elő. A társadalom belefáradt a reformígéretekbe, miközben az Élysée-palota folyamatos túlélő üzemmódban működik. Macron 2017-ben még az „új kezdet” szimbóluma volt, ma viszont sokak szemében a válságspirál megtestesítője.
A negyedik bukás üzenete
Ha Bayrou elbukik, az már nem pusztán egy kormányfő bukása lesz. Ez a negyedik dominó Macron alatt – és egyben jelzés arról, hogy a francia elnöki rendszer válságba sodródott. Az ország kormányozhatósága kérdőjeleződik meg, miközben a társadalmi elégedetlenség egyre erősebb.
Franciaország most egy történelmi pillanat küszöbén áll: vagy képes kilépni a válságspirálból, vagy újabb évekre a politikai instabilitás lesz a mindennapok része. Emmanuel Macron számára ez már nemcsak a negyedik miniszterelnök sorsa, hanem saját elnökségének megmaradása is tét.
