Hiába engedte pályára a FIFA a nagy vitát kiváltó Folarin Balogunt, az USA nem tudta kihasználni a lehetőséget. Belgium könyörtelenül büntette a hazaiak hibáit, Charles De Ketelaere két góllal vezette csapatát, a belgák végül 4–1-re nyertek Seattle-ben, és bejutottak a világbajnokság negyeddöntőjébe.
Már órákkal a kezdés előtt különleges hangulat lengte körül a seattle-i stadiont. A szurkolók nemcsak a nyolcaddöntőt várták, hanem azt is, hogy pályán lássák Balogunt, akinek szereplése napokig tartó jogi vita után vált lehetővé. A FIFA felfüggesztette az eltiltását, az UEFA tiltakozott, Belgium is nekiment a FIFA-nak, de elutasítás jött válaszul, és már az is téma lett, hogy más játékosok számára is születhet ilyen döntés. Ilyen előzmények után feszült izgalomban kezdődött a mérkőzés.
Az első percekben az amerikaiak igyekeztek magukhoz ragadni a kezdeményezést, de Belgium első labdaérintései érezhetően nyugodtabbak voltak, és amikor megnyílt előttük egy kis terület, azonnal felgyorsították a játékot. Az amerikai védelem nem tudott felszabadítani a tizenhatoson belül, a labda Belgiumnál maradt. Egy gyors visszatett passz után érkezett a beadás, de átszállt a hazai védők felett. Charles De Ketelaere kivált két ember közül, egy ütemmel mindenkinél hamarabb érkezett, és közelről a kapuba továbbított. Freese csak utána vetődött, a labda már a hálóba talált. Belgium első igazán veszélyes támadása gólt ért, Seattle pedig egy pillanat alatt elcsendesedett.
Az amerikaiak néhány percig nehezen találták a ritmust. Pulisic próbálta felrázni társait, Balogun rengeteget mozgott a védők között, de a belga középpálya szinte minden második labdát megszerzett. Onana, Tielemans és társaik rendre hamarabb értek oda a párharcokhoz, így az Egyesült Államok csak ritkán tudott veszélyesen a tizenhatos közelébe jutni. Aztán a 31. percben végre megérkezett az a pillanat, amire az egész stadion várt. Az amerikaiak szabadrúgáshoz jutottak a kaputól mintegy húsz méterre. Malik Tillman állt a labda mögé, mély levegőt vett, majd nagy erővel a sorfal fölé csavart. A lövés útközben irányt változtatott egy belga fejen, Courtois már a másik oldalra indult, így esélye sem maradt korrigálni. A labda a kapuban kötött ki, a stadion pedig szinte felrobbant. A hazai kispad egyszerre ugrott talpra, a nézőtéren ezrek ölelkeztek össze. Újra nyílt lett a mérkőzés: 1–1.
Csakhogy az amerikai öröm szinte tovább sem tartott egy percig. Belgium azonnal középkezdéshez állt, és úgy támadott tovább, mintha mi sem történt volna. A labda gyorsan kikerült a szélre, érkezett a beadás az ötös vonalára, De Ketelaere pedig ismét tökéletes ütemben robbant be a két amerikai védő közé. Ezúttal fejjel fejezte be az akciót, a labda védhetetlenül csapódott a hálóba. Alig néhány másodperccel az amerikai egyenlítés után Belgium már ismét vezetett. A stadionból egyszerre eltűnt az előbbi eufória. Belgium – USA 1–1.
A második gól láthatóan megfogta a hazaiakat, az amerikaiak ugyan próbálták tovább diktálni a tempót, de Belgium ettől kezdve pontosan azt a mérkőzést játszotta, amelyet eltervezett, mélyebben védekezett, majd villámgyors kontrákkal indult meg, valahányszor labdát szerzett.
Balogun eközben szinte teljesen elszigetelődött. A belga belső védők egy pillanatra sem hagyták magára, amikor pedig végre használható labdát kapott volna, már ketten-hárman zárták körül. A mérkőzés előtt róla szólt minden, de a pályán alig tudta befolyásolni a játékot. A fordulás után az amerikaiak minden erejüket mozgósították. Pulisic többször visszalépett labdáért, Robinson egyre bátrabban futott fel a bal oldalon, a hazai közönség pedig minden megnyert párharcnál újra életre kelt.
Aztán jött a mérkőzés egyik döntő jelenete. Az 57. percben Matt Freese kapus rosszul kezelte a labdát a saját tizenhatosán belül. Ahelyett, hogy azonnal felszabadított volna, egy pillanatra bizonytalankodott. Hans Vanaken ezt azonnal észrevette, levadászta a labdát, egy igazítás után pedig higgadtan az üresen maradt kapuba gurított. A belga játékosok egymás nyakába ugrottak, az amerikai védők pedig döbbenten néztek egymásra. A 3–1 után már mindenki érezte, hogy innen rendkívül nehéz lesz visszajönni.
Az Egyesült Államok ugyan nem adta fel, de játékából eltűnt a hit. A beadások rendre Courtois kezében kötöttek ki, a távoli lövések elkerülték a kaput, Belgium pedig egyre magabiztosabban őrizte előnyét.
Aztán a hosszabbításban még egyszer megvillant a belga minőség: Romelu Lukaku csereként érkezett, de néhány perc is elég volt neki. Egy gyors labdaszerzés után Belgium végigszáguldott az amerikai térfélen, Lukaku pedig higgadtan fejezte be az akciót. A labda a kapu bal oldalában kötött ki, a belga csatár ökölbe szorított kézzel ünnepelt, miközben a kijelzőn megjelent a végeredmény: 4–1.
A lefújás után a két csapat játékosai egymás kezét fogták, de a hangulat egészen más volt a két oldalon. Az amerikai futballisták csalódottan rogytak a gyepre, hiszen hazai közönség előtt értek véget a világbajnoki álmaik. A belgák viszont együtt ünnepeltek szurkolóikkal.
A Balogun körüli vita végül semmit sem változtatott a történet végkimenetelén. A csatár ugyan pályára léphetett, de Belgium ezen az estén gyorsabbnak, szervezettebbnek és könyörtelenebbnek bizonyult. Charles De Ketelaere pályafutása egyik legjobb válogatott mérkőzését játszotta, Vanaken döntő pillanatban csapott le az amerikai hibára, Lukaku pedig ismét megmutatta, miért számít még mindig az egyik legveszélyesebb befejező csatárnak.
Belgium ezzel bejutott a negyeddöntőbe, ahol már Spanyolország vár rá. Ha a belgák ugyanezt a fegyelmezett, pontos és kíméletlen futballt hozzák, könnyen lehet, hogy a torna egyik legnagyobb rangadóján is lesz keresnivalójuk.
