Hetvenkilenc éves lenne Somló Tamás, a magyar rockzene egyik legsokoldalúbb előadója, akinek kissé karcos hangját néhány pillanat után fel lehetett ismerni. Az LGT énekese, basszusgitárosa és szaxofonosa 1947. november 17-én született Budapesten. Artistaként is dolgozott, dalokat írt, szólólemezeket készített, ötvenhat évesen pedig jogi diplomát szerzett. Tíz éve nincs közöttünk, de az Álomarcú lány, a Ha a csend beszélni tudna és az Annyi mindent nem szerettem még ma is felidézi.
Somló Tamás életében egymás mellett fért meg a rockzenész, a zenebohóc és az új dolgokra kíváncsi ember. Több hangszeren játszott, énekelt, színpadi jelenlétében pedig ott maradt mindaz, amit az artisták világában megtanult. Pályája nem egyenes vonalban vezetett az LGT-ig: zenekarok, külföldi fellépések és különböző műfajok formálták, mire megtalálta azt az alkotói közösséget, amelyhez a neve végleg hozzákapcsolódott.
November 17-én a születésére emlékezünk,79 éves lenne. A közönség Artúrként is emlegette, az archív felvételek pedig ma is őrzik jellegzetes hangját, humorát és azt a könnyedséget, amellyel a színpadon mozgott.
A hegedűtől a cirkuszon át a rockzenéig
Gyerekként a Práter utcai általános iskola zenetagozatára járt, ahol hegedülni tanult. Tizenhárom évesen szaxofonra váltott, amely később is különösen közel állt hozzá. Érdeklődése azonban nem állt meg egyetlen hangszernél: a zenészi pályáját végigkísérte az a sokoldalúság, amely később az LGT-ben is fontos szerepet kapott.
Fiatalon az Állami Artistaképzőbe is beiratkozott, zenebohócként dolgozott, a Luxor nevű artistacsoporttal pedig külföldön is fellépett. Ez a világ másféle felkészültséget követelt, mint egy zenekari koncert. A hangszeres játék mellett a mozdulatoknak, az időzítésnek és a közönséggel kialakított kapcsolatnak is jelentősége volt.
Közben itthon a beatzenében keresett lehetőséget. Rövid ideig az Atlasban játszott, 1964-től pedig az Omega tagja lett. A külföldi artistamunkát és a hazai zenélést egy ideig párhuzamosan folytatta, majd a hatvanas évek végén a Kexhez csatlakozott. Baksa-Soós János együttese a korszak különleges formációi közé tartozott, Somló pedig itt is másfajta előadói tapasztalatokat szerezhetett.
A Kex után a Non-Stop következett, majd 1973-ban megérkezett a meghívás, amely pályája meghatározó fordulatává vált. Frenreisz Károly távozott a Locomotiv GT-ből, helyére Somlót hívták.
A Patika című sorozathoz kapcsolódó dal.
Megtalálta a helyét az LGT-ben
Az LGT hivatalos zenekartörténete sokoldalú tehetségként idézi fel az új tag érkezését. Presser Gáborral és Laux Józseffel már az Omegából ismerték egymást, így volt közös múltjuk, amelyre építhettek. Somló énekesként, basszusgitárosként, szaxofonosként és szerzőként is hozzátette a magáét a zenekar munkájához.
Nevéhez olyan dalok zenéje kötődik, mint az Álomarcú lány, az Ülök a járdán, a Valamit mindig valamiért, a Boogie a zongorán vagy az Annyi mindent nem szerettem még. Ezek a szerzemények különböző hangulatokat szólaltatnak meg, Somló előadásában mégis könnyen felismerhető közös vonásuk van. Hangja a lendületesebb számokban és a visszafogottabb dalokban egyaránt sajátos karaktert adott a zenének.
Presser Gábor a halála után azt is felidézte, milyen fontos húzóerőt jelentett Somló színpadi jelenléte. Artistamúltja ebben is érezhető maradt: figyelt arra, hogyan működik egy produkció a közönség előtt. A koncertfelvételeken a zenész mellett az az előadó is látható, aki mozdulataival és humorával is kapcsolatot teremtett a nézőkkel.
Külföldön is dolgozott, de újra hazatért
Az LGT ritkuló fellépései mellett Somló más munkákat is vállalt. A nyolcvanas évek második felétől Dániában zenélt, nemzetközi összetételű együttesben énekelt és szaxofonozott. Rendezvényeken és hajókon is felléptek, ő pedig éveken át ingázott Budapest és Koppenhága között.
Hazatérése után szólóelőadóként is folytatta a pályáját. Első önálló albuma 1992-ben jelent meg Som-ló címmel, amelyet további lemezek követtek. Más zenészek produkcióiban is közreműködött, így az LGT-n kívül is számos felvételen találkozhatott vele a közönség.
Közben régi zenekarával is újra és újra együtt állt színpadra. Az 1992-es nyugati pályaudvari koncertek emlékezetes eseménnyé váltak, 1997-ben pedig Somló ötvenedik születésnapját is fellépéssel ünnepelték. Később a Szigeten és az Arénában is megszólaltak az LGT dalai. A visszatérések alkalmával több nemzedék találkozhatott ugyanazzal a zenével.
Ötvenhat évesen teljesítette régi tervét
Somló Tamás kíváncsiságát a sikeres zenészi pálya sem zárta egyetlen területre. Már ismert előadóként kezdett jogi tanulmányokba, 2004-ben pedig diplomát szerzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Ötvenhat éves volt, amikor egy régen kitűzött célját megvalósította.
Jogász édesapja még megérhette fia diplomaosztóját. Somló érdeklődése érthetően a zenészi munkájához is kapcsolódott: különösen a szerzői jog kérdései foglalkoztatták. A tanulás új feladatot jelentett számára, amelyet több évtizednyi színpadi tapasztalattal a háta mögött vállalt.
A televízió révén olyan nézőkhöz is eljutott, akik kevésbé ismerték az LGT korai időszakát. Táncos műsorban szerepelt, később a The Voice mestereként is láthatták. Ezekben a helyzetekben ugyanaz a nyitottság mutatkozott meg, amely változatos pályáját is végigkísérte.
Nélküle már nem folytatták
Hosszan tartó, súlyos betegség után, 2016. július 19-én hunyt el, hatvannyolc évesen. Halála az LGT történetében is végleges határt jelentett. Zenésztársai úgy döntöttek, nélküle nem folytatják a közös munkát.
A cirkuszi fellépésektől a nagy rockkoncertekig hosszú utat járt be, közben pedig olyan dalokat hagyott maga után, amelyekhez ma is visszatérhetünk.
Forrás: Nemzeti Archívum – Rockzenész és zenebohóc; Somló Tamás emlékoldala; az LGT hivatalos zenekartörténete; Kultúra.hu; HVG.
