A kommunista állambiztonság titkai szerdától tízezrek számára válhatnak hozzáférhetővé. Nagy Ervin szerint a magyar művészvilágban is olyan nevek kerülhetnek elő, amelyekre senki sem számított, Ungváry Krisztián történész pedig Orbán Viktor állambiztonsági múltjával kapcsolatban szólalt meg. Mező Gábor múltkutató eközben súlyos veszélyre figyelmeztet: miközben a diktatúra valódi irányítói évtizedeken át elkerülték a felelősségre vonást, most a zsarolással beszervezett emberek és családjaik kerülhetnek a nyilvánosság célkeresztjébe.
November 4-én, az 1956-os forradalom szovjet leverésének hetvenedik évfordulóján megnyílik a nyitottaktak.hu, amelyen a tervek szerint bárki ingyenesen, regisztráció nélkül kereshet a kommunista állambiztonság fennmaradt nyilvántartásaiban. A Magyar Péter vezette kormány történelmi adósság törlesztéseként beszél az intézkedésről, amely azonban már az indulás előtti órákban komoly politikai és társadalmi vitát váltott ki.
A nyilvánosságra kerülő dokumentumok politikusok, művészek, sportolók és hétköznapi emberek múltjára egyaránt fényt deríthetnek. A legfontosabb kérdés azonban nem feltétlenül az, hogy kinek a neve bukkan fel az egykori állambiztonsági iratokban, hanem az, milyen szerepben és milyen körülmények között került oda.
Nagy Ervin színművész, kultúráért felelős államtitkár a Népszabadságnak adott nyilatkozatában arra figyelmeztetett, hogy a történelmi szembenézés a magyar kulturális életben is komoly megrázkódtatásokat okozhat. „Lesznek még azért a magyar művészvilágban is olyanok, akikre nem gondoltunk szerintem” – fogalmazott Nagy Ervin, aki Szabó István filmrendező korábban nyilvánosságra került beszervezési ügyét is felidézte.
A színművész szerint az egykori állambiztonsági együttműködések megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni a korszak történelmi körülményeit. Olyan időszakról van szó, amikor koholt vádak alapján indítottak pereket, halálos ítéleteket hajtottak végre, és a hatalom az emberek jövőjét, tanulmányait, pályafutását is fenyegetéssel próbálta befolyásolni.
Nagy Ervin egy színészkollégája történetét is felidézte, akit egy héten keresztül próbáltak beszervezni, és azzal fenyegettek, hogy ellenállása esetén nem kerülhet be a színművészeti egyetemre. A színész végül nem vállalta az együttműködést. Az államtitkár szerint a most előkerülő nevek mögött éppen ezért rendkívül eltérő emberi történetek húzódhatnak meg.
Besúgó, megfigyelt vagy beszervezésre kiszemelt áldozat? Ezt árulják el valójában az ügynökakták
Orbán Viktort „VIKTÓRIA”, Lévai Anikót „BOJTÁR” fedőnéven figyelte meg a kommunista állambiztonság, amely még a hálószobájukba is lehallgatóberendezéseket telepített. A november 4-én megnyíló ügynökakták azonban nemcsak a megfigyelések részleteit tárhatják fel: a dokumentumok között besúgók, zsarolással beszervezett emberek és a diktatúra áldozatainak neve egyaránt szerepelhet. A történészek arra figyelmeztetnek, hogy egy fedőnév vagy nyilvántartási karton önmagában még nem bizonyít ügynöki tevékenységet.
November 4-től a nyitottaktak.hu oldalon bárki számára kereshetővé válnak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának meghatározott digitalizált nyilvántartásai. A mágnesszalagokon fennmaradt adatok, a beszervezési naplók és az úgynevezett 6-os kartonok olyan titkokat tárhatnak a nyilvánosság elé, amelyek évtizedek óta családok, politikusok és közismert személyiségek múltját övezik. A dokumentumok értelmezése azonban korántsem egyszerű: az állambiztonsági iratokban szereplő nevek mögött egészen különböző történetek húzódhatnak meg.
Ennek egyik legszemléletesebb példája Orbán Viktor és Lévai Anikó esete. A Fidesz elnöke november 3-án korabeli állambiztonsági dokumentumokat tett közzé, miután Németh Miklós volt miniszterelnök korábbi állítása nyomán ismét felmerült a sorkatonai éveihez kapcsolódó ügynökvád. Az Index által ismertetett iratokból kiderül, hogy a kommunista állambiztonság „VIKTÓRIA” fedőnéven Orbán Viktor, „BOJTÁR” fedőnéven pedig Lévai Anikó ellen folytatott titkos nyomozást.
Az 1986-ból származó dokumentumok szerint az állambiztonság részletesen figyelte a fiatal ellenzéki jogászok tevékenységét, kapcsolatait és magánéletét. A Nógrád megyei szervek 1986. augusztus 28-án technikai megfigyelési akciót is végrehajtottak, amelynek során a jelentés szerint négy „léc” és egy „labda” megnevezésű eszközt helyeztek el. Az iratokból az eszközök pontos műszaki működése nem derül ki, a megfigyelés azonban a munkahelyükre, a lakásukra és a hálószobájukra is kiterjedt.
A „VIKTÓRIA” és „BOJTÁR” fedőnevek tehát ebben az esetben nem ügynököket takartak, hanem az állambiztonsági nyomozás célszemélyeit. Orbán Viktor 1982-es beszervezését a fennmaradt dokumentumok szerint megkísérelték, majd elálltak tőle. A „VIKTÓRIA” fedőnevű nyomozást 1986-ban, Lévai Anikó „BOJTÁR” dossziéját pedig 1988 januárjában zárták le.
Ungváry Krisztián történész a most ismét felmerült ügynökvádakkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy Orbán Viktor katonai leszerelése után bizonyíthatóan az állambiztonság célszemélye és megfigyeltje volt. Németh Miklós azon állítását, miszerint 1990-ben három, Orbán által írt ügynöki jelentést látott, azonban nem tartja elegendő bizonyítéknak. A történész szerint a korábbi időszakra vonatkozó esetleges együttműködést csak hiteles iratokkal lehetne igazolni.
Az ügy jól mutatja, milyen súlyos félreértésekhez vezethet, ha a közvélemény egy fedőnévből, egyetlen kartonból vagy egy állambiztonsági feljegyzésből próbál következtetni valakinek a múltjára.
Mező Gábor múltkutató a Blikknek adott interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy a kommunista rendszer beszervezési módszerei gyakran éppen azokat az embereket célozták, akik nem akartak önként együttműködni. Az ellenzéki értelmiségieket, művészeket, egyetemistákat és más kiszemelt személyeket fenyegetéssel, zsarolással, esetenként fizikai bántalmazással próbálták megtörni. Egy beszervezési karton ezért önmagában nem mutatja meg, hogy az érintett önként vállalta-e az együttműködést, kényszer hatására írta-e alá a nyilatkozatot, vagy ténylegesen készített-e jelentéseket.
A történész Novák Dezső, a Ferencváros egykori olimpiai bajnok labdarúgójának esetét is felidézte, akit kompromittáló ügyével zsaroltak meg. Novák végül jelentéseket készített csapattársairól, köztük Albert Flóriánról és Varga Zoltánról. Amikor együttműködése nyilvánosságra került, a sportoló súlyos erkölcsi megbélyegzéssel szembesült, miközben az őt beszervező állambiztonsági apparátus működtetőinek felelőssége háttérbe szorult.
A magyar művészvilágban is komoly következményei lehetnek az iratok nyilvánosságra kerülésének. Nagy Ervin színművész szerint olyan közismert nevek bukkanhatnak fel a dokumentumokban, amelyekre a közvélemény nem számított. A színész ugyanakkor maga is felidézett olyan történetet, amelyben egy pályakezdő művészt a továbbtanulásának ellehetetlenítésével próbáltak együttműködésre kényszeríteni.
A november 4-én elérhetővé váló iratok között a 6-os kartonok elsősorban a hálózati nyilvántartásba vett személyek adatait, a beszervezési naplók az egykori eljárások bejegyzéseit, a mágnesszalagok pedig a fennmaradt számítógépes nyilvántartás információit tartalmazzák. A részletesebb beszervezési dossziék közzétételének határideje 2027. február 25. A tényleges ügynökjelentések nem kerülnek automatikusan fel az internetes adatbázisba.
A nyilvánosságra kerülő dokumentumok ráadásul nem alkotnak teljes történelmi képet. A rendszerváltás körüli iratmegsemmisítések miatt a nyilvántartások jelentős része hiányos, és előfordulhat, hogy egyes személyekről mindössze néhány adat maradt fenn. Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója ezért külön is hangsúlyozta: a diktatúra állambiztonsági szerveinek dokumentumait megfelelő forráskritikával kell értelmezni.
A november 4-i nyitás legfontosabb tanulsága így már az első iratok megismerése előtt világos: a megfigyelt ember, a beszervezni próbált személy és a ténylegesen jelentéseket készítő hálózati munkatárs nem ugyanaz a kategória. A dokumentumok valódi jelentőségét nem pusztán a bennük szereplő nevek, hanem az általuk feltárható történetek adják.
Mező Gábor egy 1956-os forradalmár történetét is felidézte, akit a megtorlás során megvertek, gyermekeivel zsaroltak, majd beszerveztek. A férfi végül három éven át jelentett, miközben a fennmaradt dokumentumokból az is kiderül, hogy bántalmazás és fenyegetés hatására írta alá a beszervezési nyilatkozatot. Ha az utókor kizárólag a nyilvántartásban szereplő nevét és a jelentéseit látja, könnyen egészen más következtetésre juthat, mint a teljes történet ismeretében.
A beszervezett emberek fölött azonban tartótisztek, szigorúan titkos állambiztonsági alkalmazottak és politikai vezetők egész rendszere működött. Mező szerint a kommunista diktatúra feltétlen híveit sok esetben be sem kellett szervezni, hiszen a párthű funkcionáriusok és a rendszer más kiszolgálói önként is szolgáltattak információkat. Az állambiztonság beszervezési módszerei éppen azok ellen irányultak, akik nem akartak együttműködni, ezért fenyegetéssel vagy zsarolással próbálták megtörni őket.
A rendszerváltás körüli iratmegsemmisítések tovább nehezítik a múlt feltárását. A fennmaradt kartonok és jelentések nem minden esetben alkalmasak arra, hogy egy-egy ember teljes történetét rekonstruálják, miközben a dokumentumok hiánya a diktatúra egykori működtetőinek felelősségét is elfedheti.
A november 4-én megnyíló Nyitott Akták így a rendszerváltás óta megoldatlan kérdést is újra napirendre helyezi: hogyan lehet feltárni a kommunista állambiztonság működését úgy, hogy közben a diktatúra irányítóinak, önkéntes kiszolgálóinak, megzsarolt együttműködőinek és megfigyelt áldozatainak felelőssége ne mosódjon össze?
