Megosztás az X-en
Szabó Veronika a nagy sikerű Queendom után új előadásában a királyokat hívja össze, amelyben 60 év feletti férfiakkal dolgozik együtt.
Egy rendkívül érdekes, formabontó előadást tekinthetnek meg a tisztelt nézők 2026. február 20-án és 21-én a Trafóban. Erről beszélgetünk az előadás egyik igazán színes egyéniségével, Baranyecz Jánossal. Utánanéztem a szakmai múltjának: ön zeneszerző, zenész, gitártanár, vers- és prózaíró, nem mellesleg ökölvívásban is jeleskedett, és hát nem véletlen hagytam a végére a színjátszást.
– Első kérdésem az lenne, hogyan került ebbe a kortárs produkcióba?
Szabó Veronika küldött meghívást a castingra, ahol csupa kiváló színházi ember jelent meg, ezért úgy véltem, hogy a több mint egy tucat jelentkezőből nem sok esélyem van. De jól ismerjük a mondatot, miszerint: sose add fel! És be is jött. Sok idő telt el, de meghívást kaptam a produkcióba.
– Egy teljesen idegen közegben, új kollégákkal kellett közösen gondolkodni, alkotni, szerepelni. Hogyan alakult az emberi és szakmai kapcsolatuk?
Mindenki új volt a másik számára, kóstolgattuk egymást, de meglepően gyorsan kialakult köztünk az egymáshoz tartozás, a kollegialitás érzése. Talán azért, mert mindnyájan barátságos, jóindulatú emberek vagyunk. Támogatóak.
– Mik voltak az igazán nagy kihívások az ön számára?
Mindig kihívás őszintén magunkba nézni, megtalálni azokat a sémákat, amelyek mentén élünk, és azokat, amelyeket eldugunk egy sötét sarokba. Ebben nagy segítség volt Szabó Veronika rendező egyénisége, aki egyszerre volt a cserfes, rámenős lányunk és a rendezői bőrbe bújt anyukánk. Dédelgetett bennünket, és kihozta belőlünk a legőszintébb lényünket a titkok verméből.
– Milyen instrukciókat, új fókuszt adott a rendezőnő?
Bár nem vagyok végzett színész, több filmes, színházi és televíziós produkcióban állt módomban kiváló rendezőkkel együtt dolgozni, de ez a speciális kapcsolat, amely Szabó Veronikával kialakult közöttünk, olyan varázslatos közeget teremtett, ahová bevihettük legőszintébb érzéseinket, egyéniségünk legtisztább igazát. Kinyíltunk, mint egy virág, amit nemcsak locsolnak, hanem meg is simogatnak.
– Szellemileg vagy fizikailag volt kimerítőbb a próbafolyamat?
Számomra kihívás volt szellemileg és fizikailag egyaránt. Mint tudjuk, a sors egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Számomra ez azt jelentette, hogy részese lehetek egy különleges játéknak, miközben fizikailag épp egy mélyponton léteztem. De a játék elfeledtette a fizikai korlátokat! Bevánszorogtam a színpadra, majd a jelenetemben vadul táncra perdültem. Ez a színpad varázsa, amit már sokan megtapasztaltak!
– Mi volt a próbafolyamat alatt az, ami önnek is újat, mást adott?
A próbafolyamat rejtélyes volt, kíváncsivá tett, mert egy ideig nem tudtuk, mit is játszunk. Azután egyszer csak bevillantak olyan életérzések, amelyek remélhetőleg a közönségnél is meg fognak jelenni, amikor átadjuk nekik ezeket a létcsomagokat. Szabó Veronika olyan mélyen érző ember, aki a lélek magmájáig lefúr, és olyat hoz fel, ami talán nincs is!
– Mit lehet tudni a rendezőről?
Csak azt, amit én tudok róla röviden, de bizonyára ennél jóval bővebb a szakmai palettája. Szabó Veronika színész, rendező, bohóc, a Hétpróbás Társulat alapító tagja. 2016-ban végzett a londoni Royal Central School of Speech and Drama színművészeti egyetemen kortárs színházi gyakorlatok mesterszakán, előtte a Goldsmith Egyetemen tanult alkalmazott színházat. 2019-től a Piros Orr Bohócdoktorok tagja. Színészként főként kortárs színházi és tánctársulatokkal dolgozott (Hodworks, Láthatáron Csoport, Stereo Akt, Táp Színház, Tünet Együttes stb.). Gáspár Ildikó mellett dolgozott koreográfusként a lett Dailes Színházban, a göteborgi Stadttheaterben és a Schauspiel Kölnben. Alapító tagja a FreeSZFE színház és performansz szakának, mindezek mellett az Abszolút Beginners zenekarban zenél.
– Milyen új élményekkel gazdagodott a próbafolyamat alatt?
Újra felfedeztem magamban dolgokat, amikről tudtam, de most már érzem is! Kiváló emberekkel, színészekkel játszhattam együtt, akik sajátos egyéniségükkel olyan utakat is feltártak előttem, amelyeket én stoptáblával láttam el magamban. Szabó Veronika alkotása által a magányos lakók társbérlőkké váltak! Újra kellett festeni az életről alkotott képet!
– A rendezőnővel milyen volt az együttműködés a próbákon?
Egy nyitott elme beengedett bennünket a műhelyébe, és hagyta, hogy alkatrészeket cseréljünk, ha attól jobban gurult a szekér. Úgy tudott instruálni, hogy kihozza belőlünk a legjobbat, a legőszintébbet, hogy ne komédiázzunk, hanem ki tudjuk adni magunkból azt, akik csak mi vagyunk. Okulására mindenkinek, akik sztereotípiák szerint ítélkeznek!
– Ön szerint mi az előadás társadalmi üzenete?
Erre a kérdésre választ adni nem én vagyok a leghivatottabb. Ennek az előadásnak volt egy előzménye: Szabó Veronika megrendezte a *Queendom* című darabot, amely a nőiséget, a nő rejtett világát tárta fel nagy sikerrel. Bízom benne, hogy a *Kingdom* hitelesen fogja bemutatni a mi, hatvanon felüli férfiak világát is.
– Köszönöm a beszélgetést, találkozunk a premieren!
Előadás leírása:
Civil és hivatásos szereplők invitálnak egy árnyaltabb férfikép megismerésére: kísérlet a szerepekkel, reprezentációkkal, a sebezhetőség és az érzések vállalásával. Folyamatalapú előadás a maszkulinitásról, a testbe írt kódokról és azok újraértelmezéséről. A női ábrázolásokat és a férfi tekintetet középpontba állító *Queendom* után a rendező most a királyokat hívta össze, hogy megmutassák, mi minden történik, ha másképp nézünk rájuk.
Rendezői gondolatok:
„A király uralkodik rajtunk, még akkor is, ha bölcs és megértő. De mi történik, ha a szemébe nézünk? Ha felpuhul a férfiasságba kódolt merevség, és érintéssé alakul? Miért érezzük annyian, hogy apánk nem szeretett minket eléggé?” (Szabó Veronika)
Alkotók – közreműködők:
Szereplők: Baranyecz János, Czeczeli Tamás, Dióssi Gábor, Horváth István, Kőrösi András, Méhes Csaba
Rendező: Szabó Veronika
Koreográfus és művészeti munkatárs: Molnár Csaba
Dramaturg: Szabó-Székely Ármin
Dramaturg gyakornok: Félix Bernát
Jelmez: Szabó Veronika, Vida Vera
Férficsoport-vezető és kontakttréner: Gregory Chevalier
Zeneszerző: Mizsei Zoltán
Fény: Dézsi Kata
Dokumentáció: Papp Máté, Szabó Sipos Tamás, Szabó Veronika
Dokumentumfilm kreatív producer: Kőrösi Máté
Produkciós vezető: Hodován Margit
Producer: Varga Brigitta, Magnum Produkció
A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.