Megosztás az X-en
Az emberiség újra a csillagok felé fordul, de a világűr feletti uralom kérdése ma már kevésbé együttműködésről, sokkal inkább versengésről szól. A NASA és több más vezető űrügynökség részvételével újra fellángolt az űrverseny, amelynek középpontjában ezúttal a Hold körüli stratégiai jelenlét és a jövő űriparának kialakítása áll.
Nemzetközi összefogás helyett: széttöredezett űrkoalíciók
Míg a 2010-es és 2020-as években a nagy űrprojektek jelentős része nemzetközi együttműködésekre épült, mára fordult a kocka. A NASA által vezetett Artemis-program ugyan továbbra is szövetségeket épít, de egyre markánsabban jelennek meg a versengő blokkok, amelyek saját érdekszférát alakítanak ki a világűrben.
A jelenlegi fő koalíciók:
- Az USA és partnerei (Artemis-országok) – cél a tartós holdi jelenlét, űrkutatási infrastruktúra és ipari kapacitások kiépítése.
- Kína–Oroszország tengely – saját holdbázis-programmal, független űrtechnológiákkal.
- Önálló nemzeti űrstratégiák – India, Japán, az EU és az Egyesült Arab Emírségek is gyorsítanak.
A szakértők szerint a következő évtizedben a Hold lesz az új geopolitikai frontvonal – ugyanúgy, ahogyan a hidegháború idején az alacsony Föld körüli pálya volt.
Miért a Hold lett a központi cél?
A fokozódó rivalizálás mögött három fő ok áll:
1. Stratégiai erőforrások
A Hold déli pólusán található vízjég létfontosságú a jövő űrutazásához: ivóvíz, oxigén és rakétaüzemanyag előállítására is alkalmas.
2. Ipari előnyök
A NASA és partnerei szerint a Holdon kiépített infrastruktúra a mélyűri missziók ugródeszkája lesz.
A bányászati és építési technológiák fejlesztése több száz milliárd dolláros iparággá nőhet.
3. Katonai és geopolitikai szempontok
A holdi kommunikációs és navigációs állomások katonai előnyöket is jelenthetnek, így a nagyhatalmak nem engedhetik meg, hogy lemaradjanak.
Visszatér a régi kérdés: együtt vagy külön?
Miközben a NASA nyitottnak mondja magát az együttműködésre, a jelenlegi trendek inkább tömbösödést és technológiai szeparációt mutatnak. A szakértők szerint ez akár a Nemzetközi Űrállomáshoz hasonló, közös nagyprojekt végét is jelentheti a jövőben.
Ugyanakkor mindkét oldal hangsúlyozza: a Hold túl nagy és túl fontos ahhoz, hogy egyetlen koalíció ellenőrizze. A következő évtized így valószínűleg nem csak versengést, hanem kényszerű együttműködést is hoz.
A NASA Artemis IV–VI küldetései már részben előkészítik az első tartós holdbázist, és a kínai–orosz közös program is 2030 környékére teszi saját telepének kiépítését.
Ha a jelenlegi ütem kitart, a világűrben zajló geopolitikai verseny meghatározza majd a következő évtized technológiai és gazdasági fejlődését.
A kép szemléltető jellegű.