Megosztás az X-en
Rendkívüli figyelem kíséri a mai napot Strasbourgban, ahol az Európai Parlament két külön bizalmatlansági indítványról is szavaz Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke ellen. Bár a politikai feszültség jelentős, a jogi és intézményi realitások azt mutatják, hogy a Bizottság megbuktatásához szinte elérhetetlen többségre lenne szükség.
Hogyan működik egy ilyen eljárás?
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés pontosan szabályozza az eljárást. Egy bizalmatlansági indítványt legalább 72 képviselőnek kell benyújtania, és a sikerhez kétharmados többség szükséges a leadott szavazatok között, miközben ez a kétharmad az összes képviselő több mint felét is ki kell tegye.
Ha ez megtörténne, az egész Európai Bizottságnak le kellene mondania, nem csak az elnöknek.
Az Európai Parlament történetében eddig egyszer sem sikerült ilyen indítványt keresztülvinni – legutóbb 1999-ben, a Santer-bizottság idején, a testület maga mondott le a korrupciós vádak miatt, még a szavazás előtt.
Miért most nőtt meg a feszültség?
Az elmúlt hónapokban több politikai csoport – köztük a Patrióták Európáért és az Egységes Európai Baloldal – is kifogásolta von der Leyen vezetői stílusát és döntéseit.
A kritikák három fő területre összpontosulnak:
-
Átláthatóság és elszámoltathatóság – különösen a vakcinabeszerzések ügye, amelyben az Európai Bíróság májusban elmarasztalta a Bizottságot.
-
Gazdasági és versenyképességi aggályok – az energiaárak, a mezőgazdasági válság és az ipar visszaesése sok tagállamban komoly politikai elégedetlenséget szül.
-
Politikai irányváltás a háborús kérdésekben – egyes pártok szerint az EU-vezetés túlságosan az amerikai külpolitika vonalát követi, a békekezdeményezések rovására.
Von der Leyen támogatói ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a kritika nagy része politikai retorika, amely az uniós választások előtti kampányidőszakra is reflektál. Szerintük a Bizottság munkája következetes és a szerződéses hatásköröknek megfelelő.
Mennyi esély van a bukásra?
Elemzők szerint a bizalmatlansági indítvány inkább politikai üzenet, mint valós veszély. Az Európai Néppárt, a szociáldemokraták és a liberálisok többsége továbbra is kiáll az elnök mellett, így a kétharmados többség elérésének esélye minimális.
A szavazás ugyanakkor komoly intézményi üzenet: jelzi, hogy az Európai Parlament egyre bátrabban él ellenőrzési jogköreivel.
Mi történik, ha mégis megbukik a Bizottság?
Abban a ritka esetben, ha a kétharmad összeállna, a teljes Bizottság köteles lemondani. Ezt követően az Európai Tanács új elnököt jelölne, akit ismét az Európai Parlamentnek kellene jóváhagynia.
Ez hónapokig tartó átmenetet és politikai vákuumot idézne elő az EU-ban – olyat, amit a legtöbb tagállam igyekszik elkerülni.
A mai strasbourgi szavazás tehát nem pusztán Ursula von der Leyen személyéről szól, hanem az Európai Unió intézményi egyensúlyáról is.
Bár az indítvány várhatóan nem kapja meg a szükséges többséget, az esemény rámutat arra, hogy a tagállamok és a képviselők egy része nagyobb átláthatóságot és felelősséget vár el az uniós vezetéstől.