Megosztás az X-en
Magyarországon jelenleg mindössze alig kétszáz végrehajtói iroda működik – és némelyikük évente több százmillió forintos bevételre tesz szert. Egyes kimutatások szerint az irodák többségénél a magánosított végrehajtás akár 30–60 millió forintnyi jövedelmet is termel évente, miközben a végrehajtott emberek gyakran önhibájukon kívül kerülnek reménytelen helyzetbe. Jogilag szabályos – mégis társadalmilag igazságtalan?
A jövedelem, amit kevesen értenek
A rendszerben működő végrehajtók jutalékalapon dolgoznak, és az elvégzett végrehajtási ügyek értékétől függően kapják meg részesedésüket. A szabályozás lehetőséget ad arra, hogy egy-egy nagy értékű ügyből több millió forintos díjazás keletkezzen, amit az iroda közvetlenül osztalékként kivehet.
És miközben orvosok, pedagógusok, szociális munkások jóval a nemzetgazdasági átlag alatt keresnek, a végrehajtók zöme magánvállalkozóként dolgozik egy állami rendszerben, ahol az állam nevében intézkedhetnek, mégis magánzsebbe folyik a haszon.
❝ Ez nem egyszerűen erkölcsi kérdés – ez rendszerszintű aránytalanság. ❞
– fogalmazta meg egyik, névtelenséget kérő szakjogász forrásunk.
A méltányosság hiánya
A legnagyobb probléma azonban nem a kereseti adatok abszolút számai – hanem az, hogy a rendszerben szinte alig jelenik meg a méltányosság. Ha valaki végrehajtási szakaszba kerül – legyen az betegség, állásvesztés vagy épp családi tragédia miatt –, az automatizált eljárás általában nem tesz különbséget.
Nincs valódi szociális szűrő, nincs közérdekű kontroll. Ami van: üzleti logika, és egy évek óta élesedő verseny a végrehajtási pozíciókért.
Nem új keletű probléma – de egyre szűkebb az ablak
Az elmúlt években több eset is felszínre került, amelyekben súlyos visszaélésekre derült fény. Egyes ügyekben a végrehajtó rokoni körön belül adta tovább az elárverezett ingatlant, máshol jogosulatlan előnyökért cserébe történt gyorsított eljárás.
Ezek nemcsak jogállami kérdéseket vetnek fel, hanem azt is: miért ennyire zárt és védett ez a rendszer, és hogyan lehetséges, hogy az állam nem lát ebben egy lehetséges közérdekű feladatot?
Miért ne lehetne állami feladat a végrehajtás?
Szakértők szerint a végrehajtás állami kézbe helyezése nemcsak a társadalmi bizalmat növelhetné, hanem egy méltányossági, szociálisan érzékeny rendszer kialakítására is alkalmas lenne. Egy központosított, állami végrehajtó szerv:
-
nem lenne érdekelve a minél magasabb behajtásokban,
-
nem termelne magánosítható profitot,
-
és elszámoltathatóbbá válna a társadalom felé.
A mostani helyzet azonban ennek épp az ellentéte: a végrehajtás állami kényszerből indul, de magánhaszonként végződik.
Kérdések, amelyekre választ kellene adni:
-
Valóban igazságos, hogy az állami kényszereszköz magánprofitot termel?
-
Miért nem létezik méltányossági szűrő a kiszolgáltatott helyzetbe került embereknek?
-
Mi indokolja, hogy a rendszerből évi milliárdok folynak ki magánkézbe?
A végrehajtás társadalmi megítélése az elmúlt évtizedben egyre negatívabbá vált, és ebben nem csak a rendszer működése, de a látható anyagi aránytalanság is kulcsszerepet játszik. Mert nemcsak az a kérdés, hogyan hajtunk be tartozásokat – hanem az is: kik, mennyiért, és kinek a javára?