Megosztás az X-en
Van valami hátborzongatóan őszinte abban, amikor egy film nem próbál okosabbnak tűnni nálunk, hanem hagyja, hogy mi érezzünk, kérdezzünk, bizonytalanodjunk. A Netflix legújabb bemutatója, a Vad természet (2025) pontosan ilyen. Nincs benne harsány zene, világmegváltó monológ vagy kézen fogva vezetett fordulat. Csak az erdő. A maga törvényeivel. És egy halott nővel.
Nem tudom, más hogy van vele, de számomra mindig is ijesztőbb volt a természet közönye, mint bármilyen emberi gonoszság. A Yosemite Nemzeti Park mélye, ahová a film vezet, nem csak díszlet – itt maga a helyszín válik főszereplővé. A civilizáció határain túl vagyunk, ott, ahol már nem számít, ki vagy, csak az, hogy mennyire tudsz csendben maradni.
A történet egy rejtélyes halálesettel indul. Egy nő – ismeretlen múlt, kérdéses motivációk – holtan hever az avarban. A nyomozást egy szövetségi ügynök veszi kézbe, de ahogy egyre mélyebbre ás a történtekben, egyre kevésbé tűnik úgy, hogy a válaszok megtalálhatók egy jelentésben vagy egy boncolási jegyzőkönyvben. Itt minden válasz egy fán, egy nyikorgó ágon, egy sosem járt ösvényen keresendő.
A film rendezője, Mark L. Smith (akit egyébként a The Revenant kapcsán is figyeltem már), újra megmutatja, hogy nem kell szörnyeket rajzolni ahhoz, hogy féljünk. Elég, ha visszaadja a természetnek azt a hatalmat, amit a valóságban mindig is birtokolt – csak mi, városlakók, hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Engem különösen megfogott, hogy a Vad természet nem akar többet mutatni, mint amit kell. Nem szájbarágós, nem „Netflixesen” túltolt, hanem érzékeny és hideg egyszerre. Azt éreztem közben, amit ritkán: hogy én is ott vagyok a fák között. Nézem a ködöt, hallgatom a csendet. És közben érzem, hogy valami nincs rendben. Nem kint. Bennem.
Ha szereted a lassan kibomló történeteket, amelyek nem félnek attól, hogy ne adjanak választ mindenre, akkor ez a film neked való. Én úgy jöttem ki belőle, hogy nem a rejtély oldódott meg bennem, hanem egy másik kérdés született: vajon hol van a határ az ember és a természet között – és ki húzza meg?
Vad természet (2025) – ajánlom. De ne popcornnal ülj le elé. Hanem nyitott szemmel. És egy kicsit talán csukott szívvel.