Megosztás az X-en
Az utóbbi években egyre több szó esik a mesterséges intelligencia fejlődéséről, annak hatásairól a munkavégzésre, oktatásra, kreatív iparra – de van egy olyan terület, amelyről alig hallani, mégis talán az egyik legnagyobb kérdést veti fel: a valós idejű megfigyelés.
Nemrég olvastam egy angol nyelvű cikket, ami rávilágított arra, hogy Magyarországon változás történt a biometrikus azonosítás jogi szabályozásában. Eddig is alkalmaztak arcfelismerést – de főként súlyos bűncselekmények esetén, és szigorúan körülhatárolt jogi keretek között. Most viszont egy friss törvénymódosítás lehetővé teszi a technológia használatát olyan esetekben is, amelyek korábban nem estek bele ebbe a kategóriába.
De mit is jelent ez pontosan?
A hírek szerint a rendőrség mostantól valós időben használhat arcfelismerő rendszereket nyilvános tereken, például tüntetéseken, sporteseményeken vagy akár egy forgalmas plázában. A cél állítólag a biztonság növelése, de jogosan vetődnek fel kérdések azzal kapcsolatban, hogy hol húzódik a határ.
Érdekes módon ez az információ eddig nem jelent meg magyar tech oldalakon – és nem azért, mert titok lenne. Talán azért, mert nem feltétlenül „szenzációs” hír. De engem meglepett.
Egyensúlykeresés a biztonság és szabadság között
Európai szinten közben az AI Act – azaz az EU új mesterséges intelligencia törvénycsomagja – kifejezetten tiltani igyekszik a nyilvános helyen történő valós idejű biometrikus azonosítást. Nem mint technológiai újítást, hanem mint olyasmit, ami visszafordíthatatlan hatással lehet az alapvető szabadságjogokra.
Én nem állítom, hogy rossz szándék lenne a háttérben. Talán a döntéshozók azt gondolják, hogy ez egy új lehetőség a közbiztonság erősítésére. De közben azt is érdemes átgondolni: milyen jövőt építünk ezzel?
Mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy az AI nem csak segít, hanem rögzít, követ és elemez is – gyakran úgy, hogy mi nem is tudunk róla?
A jövő kérdései
Ez az új jogszabály számomra nem egyértelműen jó vagy rossz hír. Inkább egy tükör. Egy lehetőség arra, hogy elgondolkodjunk: mennyit ér számunkra a privát szféra egy olyan világban, ahol minden adat, mozdulat és arckifejezés digitális nyomot hagy?
Nem kell pánikolni – de talán ideje beszélni róla.