Megosztás az X-en
A Philadelphia-kísérlet mítosza évtizedek óta tartja izgalomban az összeesküvés-elméletek kedvelőit. Bár a hivatalos szervek tagadnak mindent, a történet tovább él – és újabb, egyre merészebb elméletekkel bővül. A második részben utánajárunk, hogyan született meg a „Project Rainbow”, miként kapcsolódott hozzá a Montauk-projekt, és mit mond minderről a tudomány.
2. rész: Összeesküvés-elméletek és alternatív magyarázatok
A mítosz továbbél – újragondolt narratívák és feltételezések
A Philadelphia-kísérlet története nem merült feledésbe az 1950-es évek után sem. Épp ellenkezőleg: a legenda folyamatosan bővült, torzult és új értelmezésekkel gazdagodott. A második világháborús titkos technológia gondolata, az eltűnt emberek története, valamint Morris K. Jessup titokzatos halála mind hozzájárultak ahhoz, hogy egy egész összeesküvés-ipar épüljön a témára.
A Project Rainbow – Létezett vagy sem?
A „Project Rainbow” elnevezés állítólag a haditengerészet azon kísérleti programjára utalt, amely a radar-láthatatlanságot kutatta. Egyes források szerint valóban létezett ilyen kódnevű projekt, de ez inkább a mágneses aknák elleni védekezésre, azaz a degaussing technológiára utalt – amelyet hivatalosan is használtak. Az elektromágneses mezők alkalmazásával próbálták csökkenteni a hajók mágneses aláírását, de ez korántsem jelent teleportációt vagy láthatatlanságot.
A Montauk-projekt és a kiterjesztett teóriák
Az 1980-as évekre a történet egy új szintre lépett: megjelentek azok a teóriák, amelyek szerint a Philadelphia-kísérlet nem ért véget 1943-ban. Ezek szerint a kutatások folytatódtak – titokban – New York államban, a Montauk Légibázis alatt.
A „Montauk-projekt” teória szerint a haditengerészet és később a CIA időutazással, gondolatirányítással, párhuzamos dimenziókkal és tudatátvitellel is kísérletezett. Ez már nemcsak technológiai, hanem pszichológiai kontrollra is utalt – és teljes egészében sci-fi elemekre épült, mégis sokan komolyan veszik.
Tudományos vélemények – lehetetlen vagy csak túl korai?
A fizika jelenlegi állása szerint nincs olyan ismert módszer, amellyel egy több ezer tonnás acélszerkezetű hajót teljes egészében teleportálni vagy láthatatlanná lehetne tenni – különösen nem az 1940-es évek technológiai szintjén.
A „láthatatlanság” egyes modern katonai technológiákban valóban létezik (például radar-abszorbens bevonatok, lopakodó technológia), de ezek célja csupán az érzékelés megnehezítése – nem a vizuális eltüntetés vagy anyagi dematerializáció.
Sokan úgy vélik, a Philadelphia-kísérlet mítosza a technológiai félelmek, a hidegháborús paranoia és az emberi képzelet határainak terméke.
Miért hisznek benne még mindig sokan?
Az emberek vonzódnak a titkokhoz, a hatalom és a technológia sötét oldalához, különösen akkor, ha ezek valós történelmi eseményekhez kapcsolódnak. A Philadelphia-kísérlet tökéletesen illeszkedik ebbe a sémába:
-
van benne katonaság,
-
titkos kísérlet,
-
halálesetek,
-
és egy megbízhatatlan, mégis részletes beszámolóval rendelkező szemtanú.
Ez a kombináció egy olyan mítoszt hozott létre, amelyet semmilyen hivatalos cáfolat nem tudott teljesen eloszlatni.
Bár a haditengerészet álláspontja egyértelmű – a kísérlet sosem történt meg –, a legenda nem halványul. A történet évről évre újabb rétegekkel bővül, regények, dokumentumfilmek és összeesküvés-elméleti könyvek formájában él tovább.
A kérdés nem az, hogy megtörtént-e, hanem az, hogy miért vágyunk annyira arra, hogy elhiggyük.
Következő rész: Technológia és fantázia határán – Mi valós és mi lehetetlen a fizika szerint?