Több tízmilliárd dollárnyi védelmi szerződéssel érkezik az ankarai NATO-csúcsra a szövetség európai oldala. A politikai üzenet nem túl bonyolult: Donald Trump újra a pénzt kéri számon, Európa pedig most azt akarja mutatni, hogy nemcsak ígérget, hanem rendel, gyárt és fizet is.
Ankarában kedden nem csak a zászlók, a protokoll és a kötelező diplomáciai mondatok kerülnek elő. A NATO-csúcs egyik legfontosabb háttérüzenete az lesz, hogy a szövetség európai tagjai és Kanada látványosan növelik a védelmi kiadásaikat, és ezt most konkrét fegyveripari bejelentésekkel is alá akarják támasztani.
A Reuters szerint a NATO vezetői több tízmilliárd dollár értékű védelmi megállapodásokat készülnek bemutatni Ankarában, még Donald Trump amerikai elnök csúcstalálkozós programja előtt. A menetrendnek is van üzenete: előbb a szerződések, aztán a politikai tárgyalások. Vagyis mire Trump megérkezik a szövetséges vezetők közé, az asztalon már ott legyen a bizonyíték, hogy Európa nem csak Washington védelmi ernyője alatt akar állni.
Mark Rutte NATO-főtitkár már hétfőn jelezte: az ankarai csúcs a teljesítésről szól. A NATO hivatalos közlése szerint a tagállamoknak most azt kell bemutatniuk, hogyan váltják valós katonai képességekre a tavaly Hágában vállalt költési célokat. Rutte szerint a szövetségeseknek „világos, konkrét és hiteles” terveket kell hozniuk az 5 százalékos védelmi cél elérésére.
A NATO tavalyi hágai döntése alapján a tagállamok 2035-ig a GDP 5 százalékát fordítanák védelemre és biztonsági kiadásokra. Ebből 3,5 százalék menne közvetlen katonai célokra, 1,5 százalék pedig például infrastruktúrára, kibervédelemre, ipari kapacitásra és ellenállóképességre. A NATO adatai szerint Európa és Kanada 2025-ben közel 20 százalékkal növelte védelmi kiadásait az előző évhez képest.
Trump évek óta azt vágja az európai NATO-tagok fejéhez, hogy túl sokat bíznak az Egyesült Államokra, miközben saját haderejükre nem költenek eleget. Most ugyanez a vita még élesebb környezetben tér vissza: Oroszország ukrajnai háborúja tovább tart, Washington közben egyre hangosabban várja el, hogy Európa nagyobb részt vállaljon saját védelméből.
Az ankarai védelmi ipari fórum ezért nem mellékprogram. A NATO hivatalos tájékoztatója szerint a fórum a transzatlanti védelmi gyártásról, beruházásokról, innovációról és közös beszerzésekről szól. Magyarul: arról, hogyan lesz a politikai vállalásokból rakéta, légvédelem, hadihajó, felderítő rendszer és lőszer.
A várható bejelentések között szerepelhetnek holland védelmi szerződések és tervek több mint 3 milliárd euró értékben, köztük légvédelmi és haditengerészeti együttműködések. A Reuters arról is írt, hogy Kanada német tengeralattjáró-beszerzés felé mozdult, a NATO pedig az elöregedő AWACS légi felderítő flottája utódját is kijelölheti.
A NATO évtizedek óta használja az amerikai Boeing E–3A AWACS gépeket, amelyek a szövetség „szemei az égen”. A tervek szerint ezeket a következő években új rendszer váltaná fel. A Reuters forrásai szerint a svéd Saab GlobalEye lehet a befutó, amely kanadai Bombardier Global 6000/6500 üzleti repülőgépre épül, és levegőben, tengeren, valamint szárazföldön is képes célokat figyelni.
Trump rendszeresen azt sürgeti, hogy a szövetségesek többet költsenek védelemre, de az Egyesült Államoknak az sem mindegy, mire és kitől költik el ezt a pénzt. Egy svéd–kanadai alapú rendszer kiválasztása azt mutatná: Európa és Kanada nem akar minden nagy beszerzésnél automatikusan amerikai gyártókhoz fordulni.
A csúcs házigazdája Recep Tayyip Erdogan török elnök, akivel Trump külön is tárgyalhat. Ankara számára ez szintén nagy lehetőség: Törökország egyszerre NATO-tag, regionális hatalom, saját védelmi ipart építő állam, és régóta vitás ügyek szereplője Washingtonnal. A török F–35-ös programból való kizárás, az orosz S–400-as légvédelmi rendszer megvásárlása és az amerikai szankciók mind olyan ügyek, amelyek a háttérben most is ott vannak.
A NATO-csúcs hivatalosan az egységről, a védelmi költésekről és Ukrajna támogatásáról szól. A valóságban ennél keményebb a helyzet: a szövetség azt próbálja megmutatni Trumpnak, hogy az európai oldal már nem ugyanaz a kényelmes, lassú, amerikai garanciákra támaszkodó kontinens, amelyet ő korábban ostorozott. A kérdés az, hogy Trump ezt elégnek tartja-e.
Források: NATO l Reuters, AP l Saab
Kapcsolódó cikkünk:
