Október első hétvégéjén a Svábhegyi Csillagvizsgáló is bekapcsolódik a Nemzetközi Csillagászati Unió világméretű, 100 óra csillagászat elnevezésű programsorozatába. Pénteken a Szaturnusz gyűrűrendszere és az Androméda-galaxis kerül a távcsövek célkeresztjébe, szombaton és vasárnap pedig újabb égi látványosságokkal folytatódik a program. Az idei időzítés különösen izgalmas, mert a Szaturnusz október 4-én kerül oppozícióba, vagyis ekkor szinte egész éjszaka jól megfigyelhető lesz, az Androméda pedig tiszta, sötét égbolton akár szabad szemmel is észrevehető.
A péntek esti program 20 órakor kezdődik, és két órán át tart. A Svábhegyi Csillagvizsgáló távcsövei először a Szaturnusz felé fordulnak, majd az este során egy különleges csillaghalmaz, a Gyűrűs-köd és végül az Androméda-galaxis is sorra kerül. Nem véletlen, hogy a gyűrűs bolygó kapja a főszerepet: október 4-én kerül szembenállásba a Nappal, vagyis a Földről nézve a Nap és a Szaturnusz nagyjából ellentétes irányban helyezkedik el az égen. Ilyenkor a bolygó napnyugta körül kel fel, egész éjszaka látható marad és jó megfigyelési helyzetbe kerül.
Szabad szemmel a Szaturnusz ezen az estén is csak fényes csillagszerű pontnak látszik, a híres gyűrűk azonban már egy kisebb távcsőben is előbújhatnak. Nagyobb műszerrel a gyűrűrendszer szerkezete és kedvező körülmények között a bolygó legnagyobb holdja, a Titán is megfigyelhető. A Svábhegyi Csillagvizsgáló vasárnapi programját már kifejezetten „a Szaturnusz nagy napjaként” hirdeti, amikor az oppozícióban lévő bolygó lesz az este egyik legfontosabb célpontja.
Pénteken azonban egy ennél sokkal távolabbi objektumhoz is eljutnak a látogatók. Az Androméda-galaxis mintegy 2,5 millió fényévre található, és a Tejútrendszerhez legközelebbi nagy galaxis. Ez azt is jelenti, hogy amikor most ránézünk, valójában olyan fényt látunk, amely nagyjából 2,5 millió évvel ezelőtt indult el felénk. Amit a távcsőben látunk, az tehát szó szerint a távoli múlt képe.
Sötét, tiszta égbolt alatt az Androméda különleges módon akár szabad szemmel is észrevehető, bár ilyenkor nem a látványos, spirálkaros galaxis jelenik meg, amelyet a Hubble vagy más űrtávcsövek felvételeiről ismerünk. Inkább egy halvány, ködös folt látszik az égbolton. Távcsővel vagy binokulárral a galaxis fényes központi része jóval feltűnőbbé válik, nagyobb műszerekkel pedig a körülötte lévő szerkezetből és kísérőgalaxisaiból is több részlet mutatkozhat meg.
Érdekesség, hogy az Androméda valójában jóval nagyobb területet foglal el az égbolton, mint amilyennek szabad szemmel érzékeljük. Teljes látszó mérete többszöröse a telihold átmérőjének, csak a külső, halványabb részeit szemünk már nem képes érzékelni. Ez is jól mutatja, mennyire más képet ad ugyanarról az égitestről a puszta szem, egy amatőrtávcső és egy modern űrtávcső.
A 100 óra csillagászat azonban nem ér véget pénteken. Szombaton 20 órától ismét a Szaturnusz lesz az egyik főszereplő, mellette a Perseus kettős csillaghalmazát, egy kékes planetáris ködöt és a Vízöntő egyik nagy gömbhalmazát is megmutatják. Vasárnap 19:30-kor pedig már az oppozícióban lévő Szaturnusz kerül középpontba, majd újabb csillaghalmazok és az Androméda-galaxis következik. Világszerte az égboltra szegezik a tekintetüket – a Svábhegy is csatlakozik a 100 óra csillagászathoz
A program több mint egyszerű esti távcsövezés. Ugyanazon az estén két egészen eltérő léptékű világot lehet megfigyelni: egy bolygót a saját Naprendszerünkből és egy másik galaxist, amelynek fénye több millió éven át utazott, mire elérte a Földet. Talán éppen ez adja a 100 óra csillagászat egyik legerősebb élményét: néhány távcsőmozdulattal a Naprendszerből egy másik galaxisig lehet jutni.
Forrás: Svábhegyi Csillagvizsgáló, NASA
