Az Európai Unió sosem volt katonai szövetség. Az egysége gazdasági alkukra és politikai szándéknyilatkozatokra épül. De vajon képes-e egységes tárgyalófélként fellépni egy olyan szereplővel szemben, aki minden egyes nap újratervezi a tárgyalási kereteket?
Az EU most is megosztott:
- A német autóipar békülékenyebb hangot üt meg, hiszen számára kulcsfontosságú az amerikai piac.
- A franciák viszont geopolitikai pozíciót is védenek, és nem hajlandók Trump nyomásgyakorlását normalizálni.
- A kisebb tagállamok pedig jobbára reaktív szerepbe kényszerülnek.
Ez a helyzet rámutat: a kereskedelmi alku több mint gazdasági kérdés. A tét: az EU politikai tekintélye, és az a képessége, hogy nemzetközi porondon ne csak túléljen, hanem pozíciót nyerjen.
Megállapodás vagy meghátrálás?
Az augusztus 1-jei határidő vészesen közeleg. Ha nincs megállapodás, az automatikusan aktiválhatja Trump 30 százalékos vámtarifáit, amire az EU közel 93 milliárd eurónyi amerikai termék vámolásával válaszolhat. A kérdés nem csak az, lesz-e alku. Hanem az is: ki mondta ki az utolsó szót, és milyen áron.
Megállapodás? Talán.
De hogy ez kinek győzelem – és kinek meghátrálás –, azt csak a történelmi távlat fogja eldönteni.
